Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Beh 84 Bek van tőle, hogy azt mindjárt érheti ; 5) á. é. nyere­séget zsebre tesz; a kártyajátékban néha 50 forintot is behúz; 6) vkit bajba kever ; ő maga követte el a kihágást, mégis másokat is behúzott. Innen: Be­húzás, fn. Behúzódik k. 1) vhova bevonul, betakarodik; 2) vmi burokfélével befedődik; a folyam jégbu­rokkal húzódik be. Behat, cs. vmit hideg vízzel, v. jéggel telt edénybe tesz, hogy meghűljön. Beidegzés, mn. (bt.) idegzettel bevonás. Beidéz, cs. vkit rendelettel, parancscsal behí. Beigaz­ít, cs. 1­ helyéből kifordult vmit kellő helyére behelyez; beigazitni a sarkából kijött ajtót; 2) vkinek a befelé vezető igazi utat megmutatja; vkit beigazítani a városba, -odik, k. 1) igazi utat feltalálva vhova bejut; 2) á. é. vmely szövevényes dolog nyitjára rátalál. Beigérkezik, k. megígéri, hogy vhova bemegy. Beigtat: 1. Beiktat. Beigyekszik, k. igyekszik, törekszik, hogy vhova bejusson. Beiktat, cs. 1) vkit jogaiba behelyez, hivatalba ünnepélyesen bevezet; beiktatni az uj hivatalno­kokat; 2) vmit hivatalosan vhova beír, annak rendje módja szerint bejegyez (pl. hirdetményt lapba). Innen : Beiktatás, fn. Beiktatott, mn. -ó, fn. 1) vkit hivatalba bevezető személy; 2) vmit hivatalosan beíró személy, -ótiszt, fn. a katonák ujoncozására felügyelő katonatiszt. Beillan, k. vhova beszökik, illanva bejut. Beillatoz, cs. illattal betölt; beillatozni a szobát, a zsebkendőt. Beill­és, fn. bizonyos helyre való alkalmas tulajdonság.-észt, -et, cs.vmit saját helyére tesz, illeszt. Innen: Beillesztés, fn. -ik, k. 1) vmibe való, vmit egészen betölt; ez a szár nem illik be a pipámba; 2) (nak, nek) vmely állapotot, állomást kellőleg betölt; beillik katonának; ugyanezen érte­lemben vétetik lelketlen tárgyakról is ; beillik úri teremnek. Beillog, 1. Bekullog. Beír, cs. 1) vmely papirt, könyvet stb. egészen tele ir; 2) vmit vhova írva bejegyez ; beírni az osztálykönyvbe; 3) vhova levelet ír; beírni Oláh­országba. Innen: Beírás, fn. -ási-könyv, fn. hi­vatalos könyv, melybe vmit beírni szoktak, -az, cs. eszközli, kéri, hogy vmit beírjanak, -dogál, cs. lassanként beír. -kál, cs. vmely papirt, köny­vet mindenféle ákom-bákommal összefirkál. Beismer, cs. (ttud.) elkövetett hibáját bevallja, vmit valónak ismer. Beiszapodik, 1. Beillan. Beiszap­odik, k. iszapossá leszen, iszappal behúzódik, -os. cs. vmit iszappal bevon, bemocs­kol ; az árvíz beiszapolta a réteket, -osodik, 1. Beiszapodik. Beiszik, cs. vmit szeszes italért oda ad; beitta felesége fejkötőjét; (szej.) beinná a Krisztus köntö­sét; beissza az eszét; (km.) kinek rész a felesége, igya be ; 2) magába szíja, szivárogtatja; a száraz fösd beitta a vizet. Beissza magát , k. (személyt.) vmely test részeibe beszivárog; a viz beissza magát a földbe. Beivás, m­. l)vminek szeszes italért odaadása; 2) magába szivárogtatás. Beüzen, cs. kívülről vkinek üzenetet küld be. Bejár, A) k. 1) vhova gyakran bemegy; bejárni a városba; 2) * vhova beáll, behajt; kocsis járj be a vendéglőbe. B) cs. 1) bizonyos tért, vidéket be­utaz ; járjatok be minden földet, melyet Isten megte­remtett (Pét.); 2) egymás után meglátogat­ bejárni az ismerősöket, -ás, fn. 1) ismételt bemenés; 2) bemenési engedély; bejárása van a házhoz; 3) zárt helyre vezető kapu, ajtó ; 4) * céhgyűlés. Bejárat, fn. zárt helyre vezető nyílás (kapu, ajtó), -ás, mn. vkihez, leginkább mint látogató, bejárni szokott. Bejáró, mn. ahova gyakran bemenő. —. m­. 1) a céh tagjait gyűlésre meghívó legfiatalabbik mester; 2) * nöszemély, ki vmely házhoz munka­tétel végett be szokott járni; 3) s a.m. komornyik. Innen: Bejáróság.­­hely: 1. Bejárás. Bejárós, 1. Bejáratos. Bejeges­edik, k. jégburokkal behúzódik, -it, cs. jégburokkal bevon, jegessé tesz. -ül. 1. Beje­­gesedik. Bejegyez, cs. vmit vhova emlékezetben tartás, végett beir. Bejegyzés, mn. 1) a. m. beirás; 2) a. m. jegyzö­­könyvbe való beigtatás; 3) a.m. betáblázás. In­nen : Bejegyzési, mn. Bejegyzett, mn. 1) vhova beirt; 2) jegyző­könyvbe beiktatott; 3) betáblázott. Bejelent­­és: 1) a bentlevőnek megmondja, hogy vki itt van ; bejelenteni az érkezett vendéget; 2) amiről a feljebb valót hivatalosan tudósítja; beje­lenteni a kisiágást. Innen: Bejelentés, mn. Bejelentési­ határ, fn. időfolyam, melynek el­múltával vmit be kell jelenteni,­­jegy, fn. kis cédula, melyre a háziurak, házbérlők, az újonnan jött lakók neveit felírják, s mely a hatóságnak adatik át. Bejelentő , fn. hivatalos ajtónálló , tudósitó személy. Bejö, Bejön, 1) vidékről a városba, v.kivülröl belülre jő; (népd.) szőke kis­lány jöj be hozzám pihenni; 2) amely üzletből bizonyos haszon szár­mazik, pénzösszeg begyül; a gyümölcsből kétszáz forintja is bejön évenként. Innen: Bejött, mn. Bejövet, Bejövetel, mn. vidékről a városba, v. kivülröl belülre való jövetel. —, id. befelé való jövetelkor. Bejut, k. 1) idővel, ügygyel-bajjal jut ahová; estére bírtunk bejutni a városba; alig bírtam bejutni a színházba; 2) állomást, hivatalt utánjárással elnyer. Bék, 1. Béke, Béka, mn. 1) (állatt.) különféle színű és fajú, négylábú hüllő; nádi, német, rekegő béka; tehenős béka; varangyos, v.varas béka; kecske béka; veres­­hasú, sárgahasú, barna, zöld béka; képtelen, gyepi, tüzes béka; (szej.) bánja béka a deret, mert csipi a hasát; lesz még a békára dér, a szükség majd meg­tanítja illendőségre; felfújja magát, v. püffeszkedik, mint a béka; neki fújja magát, mint a pocokos béka; kígyót, békát kiáltani vki ellen, rút rágalmakkal illetni; kiolvassa fogaid a béka, száj táti gyermek ijesztgetésére mondatik; kicsiny a béka , nagy a szája; (km.) ha a tó kiszárad, magától is kiugrik a béka, a szükség a testet is munkára szorítja; 2) a. é. a) meggyujtva béka módjára ugrándozó ki­­sebbszerű­ röppentyű; b) a barmok nyelve alatt növő kóros daganat. 1. Békarák; c) éretlen kis

Next