Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Bek — 85 — Bek (gyermek, te kis béka; (szőj.) béka vagy te, még ■arra, gyermeki korodnál fogva nem neked való még az. Béka-árpa, fn. (nt.) nedves réteken tenyésző árpafajú növény (Hordeum secalinum). -boglár­ka, fn. (nt.) nedves helyeken tenyésző növény a boglárok osztályából, -hogyó-takta, fn. (nt.) nö­vény a takták osztályából, mérges, fekete bogyók­kal, melyeket a békák szeretnek (Actaea Spicata). -bojtorján, 1. Bojtorjánmizset. -buzogány, fn. (nt.) növény a sások osztályából.-cenk, fn. (állatt.) nagyfejű fiatal kis béka, ebihal, -dag, -daganat, fn. (kert.) a barmok nyelve alatt növő kóros da­ganat. -egérh­arc, fn. 1) Homérnak a békák és egerek közötti harcról irt költeménye; 2) Csoko­nai Mihálynak ugyan ily tárgyú költeménye. -ér, fn. a nyelv alsó lapján keresztülhuzódó vastag ér. -l­. 1. Békacenk. Béka-fn­, fn. (nt.) jószagú, fehér virágú növény a potnyák osztályából (llydroch­aris, morsus ra­nae). -gyík, fn. (állatt.) a békáéhoz hasonló de­rekú gyík. -hal, fn. (állatt.) békaalakú tengeri hal. -hej, 1. Békateknő. Béka-is, fn.csipesz, melylyel az ennivaló béká­kat fogják. -ivadék, fn. ikraféle tojások, melyek­ből békák kelnek ki. Bekakál, cs. vmit összekakálva, szarva be­­piszkol. Béka-halán, fn. (nt.) nedves helyeken tenyé­sző széles levelű­ fn­. 2) 1. Békateknő. -kavics, -kövecs, fn. sima tapintatú apró fehéres kavics, -kő, fn. megkövült tengeri nadály. -kölyök, fn. 1) 1. Békacenk; 2) á. é. (népies) rakoncátlan kis gyermek, adta béka-kölyke. Békalamászol, 1. Bedegetel. Bekalauzol, cs. kalauzképen bevezet. ]). be­kalauzolta a török sereget a Barcaságba (Jós. M.). Béka-len, fn. (nt.) fehér virágú növény a lenek osztályából, -lenese, fn. (nt.) mocsáros helyeken tenyésző növény a lopra­nöszök közül ; fajai: apró, púpos, keresztes, fanos békalencse, -liliom, fn. (nt.) a lilioméhoz hasonló sárga v. fehér virágú vízi növény. * Békálkodik, k. kötekedik, izél. Bék­alku, fn. békekötés, békeszerződés. Behalt, cs. vmit a kallóban beszö, abaposztóba veres csíkot behallani. -ódik. k. a kallóban beszö­­vödik. -óz, 1. Bekall. Békályok, fn. (állatt.) karuszonyokkal biró halak osztálya. Békalyuk, fn. földbe vájt üreg, melyben béka tartózkodik. Bekandikál, k. ahova kandikálva benéz. Békanyál, fn. 1) a békák nyálkája, melylyel petéiket bevonják; 2) 1. Békalencse; 3) * 1. Ökör­­nyál. Bekanyar­it, cs.­ivert hajlással befelé mozdít, kanyarít; a dühös eb bekanyarítja farkát; bekanya­­ritni a kaszát a fűbe, a kést a kenyérbe, -odlik, k. 1) ívelt hajlással befelé mozdul; bekanyarodni a mellék utcába; 2) görbe irányban befelé hajlik; az út bekanyarodik a városba. Békányok, fn. (állatt.) a békák osztálya. Békaolaj, fn. rákfene ellen használt gyógyolaj, melybe békát szoktak befőzni. Bekap. A) cs. 1) amit hirtelen kívülről befelé ránt; bekapni fejét az ablakon; 2) hirtelen befal, be­hab­zsol vmit; bekapni az ételt; (km.) bekapta, mint kutya a legyet; 3) vmit fogai közé szorít; a kutya bekapta lábamat; 4) bizonyos járandóságot, jövedelmet bevesz; bekapni a kölcsön adott pénzt. B) k. 1) ahova beszökik; a marha bekapott a ve­tésre; ez az ember nagyon bekapott hozzánk; 2) to­lakodva valamely hivatalba bejut; 3) (tréf.) becsíp, pityókossá leszen; jól bekapott, leitta magát. Bekapál, cs. (gazd.) 1) kapával vmire földet hány; bekapálni a szölötőt; 2) a kapálást bevégzi ; bekapálni a kukoricát. Innen : Bekapálás, fn. Bekapar, ca. vmit kaparva befed. Innen: Be­kaparás, fn. Bekapar, cs. 1) futtában etet, abrakol; 2) vkit lerészegít, pityókossá tesz. Bekapcsol, cs. vmit kapcsokkal összeszorít, összetűz (pl. ruhát). Békaporond, Békaporonty, 1 Békacenk. Békapotnya, 1. Békafű. Béka-ragadály, fn. (nt.) növény a mügék osztályából, máskép: ugari müge (Asperula ar­­vensis).­­rák, fn. körömbaj a lovaknál, mely a sark körül büdös nedv kiszivárgásából áll. Békái­val, cs. körmökkel, éles v. hegyes esz­közzel am­ely szilárd anyagba apró metszést csinál. Béka-rokka, fn. (nt.) lopvanösző növény a zsurlók osztályából; máskép : parti zsurló (Equi­setum fluviatile). Bekaróz, cs. 1) földbe vert karókkal körűské­nt; 2) vmit karóval a földbe erösit, innen. Beka­­rózás, fn. Bekárpitot, cs. kárpitokkal ellát, diszit. Békás , mn. békákkal bővelkedő , békákat termő. Béka-selyem, fn. 1) durva kidolgozatlan se­lyem ; 2) (ntn.) békákkal bővelkedő, mocsárokban tenyésző vékony fonalforma növény,­­só, 1. Bé­kakavics. Békástó, fn. tó, melyben békák tanyáznak. Békász, fn. tk-t. békákat fogatosó személy. —, cs. békákat fogdos. Béka-szájú , mn. lóról mondatik , melynek ajkain, kivül kisebb nagyobb pettyegetések lát­szanak. -szemfű­, fn. (nt.) a nefelejts mizsótnak népszerű elnevezése. -szenm­izsót, fn. (nt.) kék virágú növény a mizsótok osztályából (Myosotis arvensis). -szittyó, fn. (nt.) növény a szittyók osztályából (Juncus effusus), -szőlő, 1. Békatutaj­­uszány. Béka­tarsoly, fn. növény a tarsókák osztá­lyából; máskép: paperszény, pásztortáska, por­­cogófog szükés, vérállatófű, vadmustár (Thlaspi bursa pastoris), -teknő, fn. némely vízi béka há­tához nőtt teknőalakú szaruféle burok,­­tojás, 1. Békaivadék. Bekátrányol, cs. kátránynyal beken, bemázol. Békatutaj-uszány, fn. (nt.) vízi növény az uszányok osztályából; levelei a viz színén tutaj alakúvá szélesednek ki (Potamogeton natans). Bekavar, cs. vmit kavarással összeelegyít. Béka-vár, fn. (tréf.) békákkal bővelkedő hely. -var, fn. a lovak lábszárain támadni szokott var­féle kinövés. -varfű­, 1. Torok-villa hím. Béka-virág, fn. (nt.) 1) 1. Réti-szironták; 2) 1. Holgyomás.

Next