Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
A, Á
Adol Ado kötelesek nevét, jövedelmét tartalmazó lajstrom, -lerovás, fa. bizonyos időfolyamra eső adórészletnek lefizetése. Adolfa, m. nőnév. Adoma, fa. való v. költött tárgyú, csattanós végű, rövidke elbeszélés, -gyűjtemény, fa. adomákat tartalmazó irat v. könyv. Adomány, fa. tt.-t; 1) jutalmul adott v. nyert ajándék ; királyi adomány, birtok, melyet a király vkinekjutalmul ad; (km.) ígéret adományt vár; 2) a szegények felsegélésére v. vmely intézet fentartására adott pénzösszeg; kegyes adományokból felépített istenház; 3) á. é. természeti adomány, ész, elme, szépség stb. Innen : Adományi, mn. Adomány-cim, fa. (ttud.) az adománylevélben megemlített érdem, melyért az adomány adatik: •javak, fa. (ttud.) adománykép nyert földbirtokok, -levél, fa. (ttud.) adományról szóló oklevél, -nemes, fa. (ttud.) nemes, ki cime mellé földbirtokot is kapott. Adományos, mn. tt.-t v.-at. adományról szóló, arra vonatkozó; adományos levél; fa. adománynyal bíró személy; a király, a nádor adományosa. Adományom, cs. 1) vkinek adományt jutalmul ad; 2) jótékony intézetet v. szegényeket pénzzel gyámolit. Innen: Adományozás, fa. Adományozott, mn. (bölcs.) tt.-at; jeles észtehetségü (begabt). Innen: Adományozottság, fa. Adományozó, mn. és fa. aki vmit adományoz. ? Adomás, fa. adományozás. Adomás, mn. tt-t, v.-ot; adomákat tartalmazó. Adomaszerü, mn. adomához hasonló, csattanós végű. Adóment, Adómentes, mn. 1) adót fizetni nem tartozó ; a szegény özvegyek adómentesek ; 2) amitől adót fizetni nem kell; az újon épült ház egy ideig adómentes. Innen : Adómentesség, fa. Adony, fa. tt.-t. támasz. Adó-nyugta, fa. a befizetett adóról szóló nyugtatvány. -parancs, fa. az adómennyiséget meghatározó, v. az adóhátralék befizetését sürgető kormányrendelet. -pénz, fa. adóul lefizetett pénz. -pénztár, fa. az adóhivatal pénztára. -pótlék, fa. a rendes járulékon felül az adókötelesekre pótlékul kivetett pénzösszeg. Adorján, mn. finóv. Adórovás, fa. az adónak rovatonként való meghatározása. Adórovó, fa. a ki az adót rovatonkint kiveti. Adós, mn. és fa. tt.-t; tb.-ak, mint fa. -ok; akinek vmivel tartozó; három forinttal adós; (szőj.) fülig, nyakig, torkig adós; lelkével is adós, többel tartozik, mint amennyi a vagyona; adós szess; á. é. adós Balázsnak, eszelős; adós a zsidónak, könnyen felejt; adós vele az ördögnek, hiába való munkát kell végeznie; adósa vagyok, fel van nálam róva, amit ellenem vétett, hogy visszafizessem; nagy hálával vagyok adósod; (km.) sarkalással szokott az adós jól fizetni; adós embernek sokszor kell hazudnia; ki vagyonánál többel adós, semmije sincs. Adós-börtön, fa. a fizetni nem képes adósok számára készitett tömlőé, -it, cs. 1) vmely birtokot adóssággal terhel; 2) (kér.) vkit az adósok könyvébe beír. Innen : Adósított, mn.levél, fa, kölcsönről szóló Írásbeli hiteles elismervény. Adósság, fa. 1) adós állapot; 2) tartozás, mégvissza nem fizetett kölcsön; adósságot csinálni, visszafizetni, leróni; adósságba verni magát; adóssággal terhelni birtokát; becsületbeli adósság; tele van adóssággal; tenger az adóssága; állam-, községi adósság; (km.) bizonytalan adósságnak szalma a kamatja; pénzzel, nem búsulással fizetik az adósságot; régi adósság annyira fölmegy, hogy utoljára el sem éred. Innen : Adóssági. m. Adósság-kérés, fa. (kér.) az adóshoz intézett sürgetés, hogy tartozását fizesse. -könyv, fa. (kér.) a hitelben vásárlók neveit, a vásárlótt cikkek nemét és árát tartalmazó kereskedői könyv, -követelés, 1. Adósságkérés. Adósságment, Adósságmentes, mn. senkinek nem tartozó, adóssággal nem terhelt, -szedés, fa. másnál kint levő kölcsön behajtása, -talmi, Adósságment. Adósság-törlesztés, fa. adósság egy részének visszafizetése. Innen : Adósság-törlesztési, mn. Adós-társ, fa. személy, kinek társaságában kölcsönt vettünk fel. Adószedés, fa. az adónak az illető adóhivatalnok általi beszedése. Adószedő, fa. az adót beszedő hivatalnok, -hivatal, fa. 1) hely, hol az adót átveszik; 2) adószedői állapot, -ség, fa. 1) 1. Adószedő-hivatal, 2) az adószedők testülete. Adó tanácsnok, fa. tanácsnoki rangú adóhivatalnok, -tárnok, fa. az adóhivatal pénztárnoka, -tartozék, fn. az adónak le nem fizetett része, -tiszt, fn. tiszti rangú adóhivatalnok. Adott, mn. tt.-at. (kér.) a kereskedelmi könyvben az eladott árucikkekért bejött v. hitelezett pénzösszeg mennyiségét tartalmazó jobb oldali lapok címe. Adottit, cs. (ker.) a kereskedelmi könyv, „Adott'* rovatába ir. Adóvetés, 1. Adórovás. Adóvető, 1. Adórovó. Adó-vevő, fn. pénzét adás-vevésben forgató üzér. Adózás, fn. 1) adófizetés; 2) bűnhödés. Adózik, k. 1) adót fizet, adókötelezettek sorában van; 2) lakói, bűnhődik, ezért adózni fogsz. Adózó, fn. és mn. adófizető, adókötelezettek sorában levő. Adóztat, cs. adófizetésre kényszerít. Innen : Adóztatás, fn. Adta, mn. enyhébb kifejezésü káromlás; adta csúnyára! (szej.) erősen fújja az adtokat; szórja, mint katona az adtát; összetételeiben : 1) aljasabb káromlás: disznóadta, disznótomadta, ebadta, kutyaadta, ördög adta; baszomadta, forgósadta, láncosadta, mennydörgősadta, milliomadta; ilyen amolyanadta, mennykőadta; 2) hízelgő kifejezés: szentemadta, kincsemadta, lelkemadta; eszemadta kismamája (népd.); 3) sajnálkozó kifejezés: Istenadta szegény embere. Adtáz, k. szitkozódik, adtákkal káromkodik; (szój.) tömlöcben is adtáz; cifrán adtáz, a ki megszokta. Innen : Adtázás, fn. Ady, Advas, 1. Odú, Odvas. Advány, fn. tt.-t; adott tárgy, jószág. Adványzási, mn. adványról szóló. Advent, fa, közvetlen karácsony előtti négyheti időfolyam. Innen : Adventi, mn.