Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bek — 87 — Bék Bekertel, cs. 1) vmit kerítéssel körülvesz; 2) vmit kerttel, beültetett fákkal körülvesz. Innen : Bekertelés, fn. Bekerül, A) k. 1) vhova bejut, bemegy,visszakerül; haigy viseli magát, nemsokára bekerül a börtönbe; ha kint levő pénzem bekerül; 2) vhova kerülő után megy be. B) cs, vmely tájt, vidéket körüljár; a csősz bekerüli a határt. Retke»«, m. tt.-et; v. -t; állatbőrrel béllelt, prémes, zsinóros magyar felöltő. Békés, Békés, mn. nyugodt, csendes, háború nélküli; békés utón vmit elintézni. —, m. város és és vármegye neve; (km.) legjobb Békés vármegyében lakni, azaz békés helyen. Innen: Békésen, id. Békeség, mn. nyugodt, viszály és háború nélküli állapot, harcnélküli időszak ; (szej.) szent a békeség, legyen vége a veszekedésnek; (km.) kutyák közt is szép van békeség. Innen : Békeséges, mn. Békesértés. 1. Békeszegés, Békesköpeny, fn. prémes köpönyeg. Békesség, Békességes, 1. Békeség, stb. Békeszegés, fn. a békekötés feltételeinek meg nem tartása, -szeretés, -szeretet, fn. békére, nyugalomra vágyó lelki állapot, viszálytól, veszekedéstől való óvakodás. -szerető, mn. és fn. békére, nyugalomra hajlandó, viszálkodástól irtózó, -szerzés, fn. békekötési közbenjárás, két ellenfél kibékitése. -szerző, mn. két ellenfelet kibékítő. Bekésztet, 1. Bekényszerít. Békéiben, Békételenkedik, 1. Békétlen, stb. Békétlen, mn. békét nem szerető, csendzavaró, nyughatatlan. Innen: Békétlenül, id. -kedik, k. békétlenül viseli magát, nyughatatlankodik. Inn.: Békétlenkedés, m. -ség, m. nyughatatlan veszekedő tulajdonság. Béketörés, 1. Békeszegés. Béketörő, mn. a békekötés feltételeit meg nem tartó, áthágó (személy.); a békepontokkal ellenkező (cselekvény). Bekettőz, cs. (ht.) seregosztályt kettesével beállít; a bekelést kettős sorral intézi; bekettőzni a sorokat. Innen: Bekettőzet, fn. Béke-tűrés, fn. a kellemetlen benyomásoknak, sors csapásainak panasz nélküli elviselése ; nyugodt lelki állapot a viszontagságok dacára; ehhez angyali béketürés kell; nincs béketűrése, v. ö. türelem, -tűrő, mn. sors csapásait, viszontagságokat panasz nélkül elviselő. Innen: Béketürőség, fn. -tűz, -tüzjáték, fn. megkötött béke megünneplésére készített tüzjáték. -ünnep, fn. a béke megkötésének emlékéül szolgáló ünnep. Békével, id. 1) senkit nem bántva; csendesen ; békével maradjatok, legyetek; 2) türelmesen, nem zúgolódva; békével tűrni a bántalmakat; 3) senkitől nem háborgatva; nyugodjanak békével hamvai. Bekever, cs. 1) vmit idegen neműek közé vegyit; homokot bekeverni a mészbe; 2) vmit bemocskol ; ruháját sárral bekeverni; 3) á. é. vkit bajba kever, bonyolít,edik, k. 1) vmi idegen nemű közé elegyedik, vegyül; (km.) aki bekeveredik a korpába, megeszik a disznók; 2) vmi nyűgbe, tőrbe bonyolódik; a csibe lába bekeveredett a csepűbe; 3) á. é. a. m. bajba keveredik. Békevessző, 1. Békebot. Béke-zászló, fn. béke jeléül kitűzött, lobogtatott fehér zászló, v. kendő,zavaró, fn. 1. a békekötés feltételeit meg nem tartó személy; 2) egymással békében élők között viszályt támasztó személy; 3) a béke föltételeit sértő (cselekvény). Bekezd, cs. 1) uj sort kezd beljebb a többinél (írásban, nyomtatásban); 2) ált. belefog vmibe. Innen: Bekezdés, m. olvassa a jelentést a második bekezdésig ; első bekezdésül ez is elég. Bekiált, A)k. kívülről belülre kiált; bekiáltani az ablakon; B) cs. a kint levőt kiáltva behíja; bekiáltani az utcán álldogáló gyermeket.-oz. A) k. ismételve bekiált; B) cs. amely tért kiáltásainak hangjával betölt; bekiáltozni az egész erdőt. * Békifájdalom, m. gyomorfájás. Bekilincsel, cs. ajtót, ablakot kilincscsel becsuk, kilincsre tesz. Bekísér, cs. 1) kisérő társképen vkivel vhova bemegy; 2) foglyot, rabot vhova bevisz, behajt; bekísérni a rabokat a megyeházához. Békit, cs. vkit engesztelödésre int, beszél rá. Innen : Békités, mn.hétlen, mn. engesztelödésre rá nem bírható. Innen: Békithetlenség, fn. Bekiván, cs. óhajtja, kéri, a) hogy vki bemenjen hozzá; a beteg gyermek bekivánta anyját; b) hogy vmit adjanak be neki; bekivánni a kint levő adósságot. Innen : Bekivánás, fn. -kézik, k. vhova bemenni óhajt. Bekken, Bekkinö, 1. Bökken, Bökkenő, Békló, Békó, mn. 1) vasból, láncból készített nyűg a legelő lovak lábára, hogy messze ne mehessenek; békát tettem fakó lovam lábára (T. M ); 2) bilincs, a rabok számára; az elfogott rabot békába vetni, verni, tenni. Bekóborol, cs. amely vidéket kóborogva, csavarogva bejár. Bekocog, k. 1) ajtón, ablakon kopog, hogy a bent levő meghallja ; 2) vhova ügető lovakon bemegy.at. Bekopog, 1. Bekopogat. Békás, 1. Békáz. Bekopogat, Bekopogtat, A) cs. vmit kopogatva beüt, átsikaszt, bekopogatni a jeget. B) k. vkinek ajtaján bemenés előtt kopogtat. Bekorcsolyáz, cs. korcsolyán hordókat a pincébe stb. beereget; 2) vmely tért korcsolyázva egészen átcsúsztál. Bekorlátol, cs. vmit korláttal körülkerít. Bekormozodik, k. korommal behúzódik. Bekormoz, cs. vmit korommal bepiszkol, befen. Bekorpáz, cs. vmit korpával behint. Bekortyant, cs. vmit egyszerre lenyel. Békás, mn. lebilincselt, békába vert. Innen: Békásán, id. * Bekátisol, cs. vmit kótissal, bunkóval vhova bever. Békavályog, cs. és k. 1) kóborogva vmely vidéket bejár, vhova kóborolva bemegy; 2) zsákmány után leskelődve vhova berepül; a ragadozó madarak bekóvályognak az udvarba. Békovár, 1. Békó. Bekovászol, cs. 1) vmit kovászszal bemocskol, beken; 2) vmi közé kovászt kever, hogy megsavanyodjék; 3) (msz.) vastag festékkel fest. -oz, cs. 1) vmit kovászszal bemocskol; 2) vmit kovászszal besavanyít. Bekovácsol, cs. vmit kovácsok módjára kalapácscsal bever, megerősít. Békáz, cs. vkit, v. vmit békóba ver. -atlan, mn. és id. békóba nem vert. Innen: Békázatlanul, id.