Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Bel 92 Bél­ jósló személy (haruspex), -lat, fn. az áldozatul leölt állatok beleiből történt jóslat, -ló, 1. Béljós. Bélkapcsolat, fn. amely mű­, gép stb. egyes részeinek egymással való kellő összefüggése, kap­csolata. Bélkém­ény, fn. (b.) az olvasztó-kemence ké­ményének alsó része. Bél-kerék, fn. (msz.) a malomban a víz által hajtott külső kereken belül forgó nagy száraz ke­rék. -korgás, fn. szelek által okozott korgás a belekben. -kő, fn. (kórt.) a bélcsatornában kép­ződő kő keménységű anyag. Bél-kő, fn. (kórt.) a húgyhólyagban képződött kő. -köldök, fn. (nt.) azon pont a mag héja alatt, honnan a csira a mag belsejébe hat.­­kör, fn. 1) két kör közül az, mely a másik terében fekszik; 2) (erd.) karikás réteg, évgyűrű a fákon. Bélköszvény, fn. (kert.) köszvényes bántalom a belekben. Béli. Béllel, cs. vminek belső oldalához, más hasonlajú testet ragaszt, told, varr, hogy mele­gebb, erősebb legyen; ajtót, ablakot bélleni, téli, nyári öltönyt bélleni. Béllantenia, fn. (bt.) a beleket borító háló­szerű hártya. ? Belleg, fn. a test belső sű­rü tömege. Innen: Belleges, mn. Belleg, id. belsőleg, belsőképen. Béllejárás, fn. (kert.) 1) betegség, melyben a végbél egy része az alfel-nyiláson kicsúszik . 2) 1. Tökösség. Béllelés, Béllelet, fn. (asztalos msz.) az ajtó­nak, ablaknak stb. belső kideszkázása; (mint tárgy) maga a béllésül szolgáló deszkázat. Belien, fn. borzas len. * Bellenkezik. 1, Ellenkezik. Bellény, fn. (állatt.) más állatok belsejében te­nyésző élősdi állat. * Bellér, fn. tt.-t; 1) sertéshússal üzérkedő ipa­ros, hentes; 2) marhakereskedő. *-kedik, k. 1) hentességet űz; 2) marhával üzérkedik. Bellés, fn. tt.-t. 1) amely test belső oldalához, más hasonló fajú testnek odavarrása, ragasztása, hogy melegebb, erősebb legyen; 2) kelme, fa, stb., melyet amely test belső oldalához varrnak, ra­gasztanak, (szőj.) megadta béllését a posztónak, jól elverte.-deszka, fn. (haj.) a hajó belső oldalai­hoz ragasztott, s béllésül szolgáló deszka, -fal, 1. Bélfal. Béllés -szövet,*fn. ruhabéllésnek való szövet, -telén, mn. aminek nincs béllése, bélléssel fel nem szerelt. Béllet, fn. 1) elkészített s a ruhába bevarrott béllés; 2) (ép.) a falaknak deszkákkal való kira­kata. -deszka, fn. béllésül szolgáló deszka,­­fa, fn. bélletnek való fa.­­len. mn. és id. meg nem béllett. Innen : Bélletlenül, id. -rendek , fn. (ép.) tb. a szoba talajának, padlózatának bél­ésül szol­gáló vékony deszkák. Béllett, mn. bélléssel, béllettel ellátott; selyem­mel béllett ruha; deszkával béllett fal; á. é. széllel béllett ruha, bélléstelen, foszlány ruha; széllel bél­lett ember; a) könnyelmű, szeleburdi; b) vékony, dongájú, sovány ember; béllett szájú, vastag ajkú. Bélleb. 1. Bélgyuladás. Bélmagv, fn. (nt.) a növény magjának belső állománya. Bél-m­etesz, fn. (seb.) meteszféle fekély a be­lekben; -mirigy, fn. mirigy az állati belekben. Belmivoltilag, id. belső mivolta szerint. Bel­mutató, fn. az óra belsejében levő, s annak késése v. sietése szerint jobbra v. balra tolható kis mutató, -mürév, fn. (haj.) elkerített hely a kikötőben, hol a megrongált hajók kijavíttatnak. Bélnéző, fn. áldozat beleiből jósló a görögök és rómaiaknál. Belnies, fn. a karcsontokat félig elfedő keztyü. Bel­növő, 1. Belgy alapú. Belocsol, cs. amit cseppfolyó testtel behint, be­­fecskend; belocsolni vízzel a virágot, a fehér ruhát. Bél­okádás, 1. Bélhányás. Bélolló, fn. (seb.) sérvmetszésre használt sebé­szi eszköz. Belombosodik, k. lombossá lesz, lombokkal benő. Belomboz, cs. lombos, zöld ágakkal befed, be­takar. Belop, cs. 1) külföldi dugárut az országba lopva behoz; 2) amit ahova titkon betesz; be­lopni vkinek zsebébe az ajándékul szánt holmit, -ód­zik, -ódzkodik, -ózik; k. vhova titkon bemegy, beoson. Belovagol, A) k. kívülről, belülre, v. vidékről városba lovagol; belovagolni az udvarba, faluról a városba. B) cs. vmely tért lóháton bejár. Belő, A) k. vminek belsejébe irányzott lövést tesz; B) cs. 1) golyót ágyúból stb. vmibe berepit; huszonnégy fontos golyókat belőni a várba; 2) vmit lövéssel átszakit; belőni a vár kapuját. Belök, cs. vkit v. vmit lökve, taszitva bevet, beröpít; belökni vkit az ajtón. Innen: Belökés, mn. Belől, 1) f bőr, névutó; tömlöcébe­ől, tömlöcé­­ből ■ földbelől kenyeret kihoz; földből (Keszth. cod.). 2) id. személyragozva: -em, -ed, -e; e kérdésre honnan, vminek belsejéből, belső részéből; nem vehetem ki belőle, mit akar; (km.) (alj.) Mit álmod­tam felőled, kutyaszar lett belőled. Belőte, fn. (nt.) a növény magjának belső hár­tyája.­­ Belövel, cs. 1) általáb. híg testet fecskendővel vmi üregbe térbe lövel; 2) külön, (kert.) kis fecs­kendővel vmely nyílásán gyógyszert fecskend be. Innen: Belövelés, fn. Bélpoklos, mn. bélpoklosságban szenvedő,­­ság. Bélpokol, fn. hajdan különösen a keletiek között uralkodott ragályos, berketegféle betegség; fenerüli. Bélrejtő, I. Bék­ekörv. Belrész, fn. 1) bármiféle tárgynak , testnek belső része; 2) külön, az állati test belsejében levő részek; u. m. a belek, a máj, a szív, stb. Erl­ész-tanulmán­y, fn. az állati belrészek is­mertetését tanító tudomány.­­Bél-réteg, fn. amely test belsejében levő réteg. Bél-sár, fn. a megemésztett ételnek az alfel­­nyiláson kitakarodó salakja; máskép: szar. Bélsár-sípoly, fn. alfel-nyilás, melyen a bélsár kiürül. Bélsely, fn. (vad.) a vad belén ejtett seb. Innen : Bélsebes, mn. Bélsérv, fn. (kórt.) sérülés a belekben, mely­nek béllejárás a következménye. Bélsipoly, fn. (kórt.) csöves fekély a belekben.

Next