Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bel 92 Bél jósló személy (haruspex), -lat, fn. az áldozatul leölt állatok beleiből történt jóslat, -ló, 1. Béljós. Bélkapcsolat, fn. amely mű, gép stb. egyes részeinek egymással való kellő összefüggése, kapcsolata. Bélkémény, fn. (b.) az olvasztó-kemence kéményének alsó része. Bél-kerék, fn. (msz.) a malomban a víz által hajtott külső kereken belül forgó nagy száraz kerék. -korgás, fn. szelek által okozott korgás a belekben. -kő, fn. (kórt.) a bélcsatornában képződő kő keménységű anyag. Bél-kő, fn. (kórt.) a húgyhólyagban képződött kő. -köldök, fn. (nt.) azon pont a mag héja alatt, honnan a csira a mag belsejébe hat.kör, fn. 1) két kör közül az, mely a másik terében fekszik; 2) (erd.) karikás réteg, évgyűrű a fákon. Bélköszvény, fn. (kert.) köszvényes bántalom a belekben. Béli. Béllel, cs. vminek belső oldalához, más hasonlajú testet ragaszt, told, varr, hogy melegebb, erősebb legyen; ajtót, ablakot bélleni, téli, nyári öltönyt bélleni. Béllantenia, fn. (bt.) a beleket borító hálószerű hártya. ? Belleg, fn. a test belső sűrü tömege. Innen: Belleges, mn. Belleg, id. belsőleg, belsőképen. Béllejárás, fn. (kert.) 1) betegség, melyben a végbél egy része az alfel-nyiláson kicsúszik . 2) 1. Tökösség. Béllelés, Béllelet, fn. (asztalos msz.) az ajtónak, ablaknak stb. belső kideszkázása; (mint tárgy) maga a béllésül szolgáló deszkázat. Belien, fn. borzas len. * Bellenkezik. 1, Ellenkezik. Bellény, fn. (állatt.) más állatok belsejében tenyésző élősdi állat. * Bellér, fn. tt.-t; 1) sertéshússal üzérkedő iparos, hentes; 2) marhakereskedő. *-kedik, k. 1) hentességet űz; 2) marhával üzérkedik. Bellés, fn. tt.-t. 1) amely test belső oldalához, más hasonló fajú testnek odavarrása, ragasztása, hogy melegebb, erősebb legyen; 2) kelme, fa, stb., melyet amely test belső oldalához varrnak, ragasztanak, (szőj.) megadta béllését a posztónak, jól elverte.-deszka, fn. (haj.) a hajó belső oldalaihoz ragasztott, s béllésül szolgáló deszka, -fal, 1. Bélfal. Béllés -szövet,*fn. ruhabéllésnek való szövet, -telén, mn. aminek nincs béllése, bélléssel fel nem szerelt. Béllet, fn. 1) elkészített s a ruhába bevarrott béllés; 2) (ép.) a falaknak deszkákkal való kirakata. -deszka, fn. béllésül szolgáló deszka,fa, fn. bélletnek való fa.len. mn. és id. meg nem béllett. Innen : Bélletlenül, id. -rendek , fn. (ép.) tb. a szoba talajának, padlózatának bélésül szolgáló vékony deszkák. Béllett, mn. bélléssel, béllettel ellátott; selyemmel béllett ruha; deszkával béllett fal; á. é. széllel béllett ruha, bélléstelen, foszlány ruha; széllel béllett ember; a) könnyelmű, szeleburdi; b) vékony, dongájú, sovány ember; béllett szájú, vastag ajkú. Bélleb. 1. Bélgyuladás. Bélmagv, fn. (nt.) a növény magjának belső állománya. Bél-metesz, fn. (seb.) meteszféle fekély a belekben; -mirigy, fn. mirigy az állati belekben. Belmivoltilag, id. belső mivolta szerint. Belmutató, fn. az óra belsejében levő, s annak késése v. sietése szerint jobbra v. balra tolható kis mutató, -mürév, fn. (haj.) elkerített hely a kikötőben, hol a megrongált hajók kijavíttatnak. Bélnéző, fn. áldozat beleiből jósló a görögök és rómaiaknál. Belnies, fn. a karcsontokat félig elfedő keztyü. Belnövő, 1. Belgy alapú. Belocsol, cs. amit cseppfolyó testtel behint, befecskend; belocsolni vízzel a virágot, a fehér ruhát. Bélokádás, 1. Bélhányás. Bélolló, fn. (seb.) sérvmetszésre használt sebészi eszköz. Belombosodik, k. lombossá lesz, lombokkal benő. Belomboz, cs. lombos, zöld ágakkal befed, betakar. Belop, cs. 1) külföldi dugárut az országba lopva behoz; 2) amit ahova titkon betesz; belopni vkinek zsebébe az ajándékul szánt holmit, -ódzik, -ódzkodik, -ózik; k. vhova titkon bemegy, beoson. Belovagol, A) k. kívülről, belülre, v. vidékről városba lovagol; belovagolni az udvarba, faluról a városba. B) cs. vmely tért lóháton bejár. Belő, A) k. vminek belsejébe irányzott lövést tesz; B) cs. 1) golyót ágyúból stb. vmibe berepit; huszonnégy fontos golyókat belőni a várba; 2) vmit lövéssel átszakit; belőni a vár kapuját. Belök, cs. vkit v. vmit lökve, taszitva bevet, beröpít; belökni vkit az ajtón. Innen: Belökés, mn. Belől, 1) f bőr, névutó; tömlöcébeől, tömlöcéből ■ földbelől kenyeret kihoz; földből (Keszth. cod.). 2) id. személyragozva: -em, -ed, -e; e kérdésre honnan, vminek belsejéből, belső részéből; nem vehetem ki belőle, mit akar; (km.) (alj.) Mit álmodtam felőled, kutyaszar lett belőled. Belőte, fn. (nt.) a növény magjának belső hártyája. Belövel, cs. 1) általáb. híg testet fecskendővel vmi üregbe térbe lövel; 2) külön, (kert.) kis fecskendővel vmely nyílásán gyógyszert fecskend be. Innen: Belövelés, fn. Bélpoklos, mn. bélpoklosságban szenvedő,ság. Bélpokol, fn. hajdan különösen a keletiek között uralkodott ragályos, berketegféle betegség; fenerüli. Bélrejtő, I. Békekörv. Belrész, fn. 1) bármiféle tárgynak , testnek belső része; 2) külön, az állati test belsejében levő részek; u. m. a belek, a máj, a szív, stb. Erlész-tanulmány, fn. az állati belrészek ismertetését tanító tudomány.Bél-réteg, fn. amely test belsejében levő réteg. Bél-sár, fn. a megemésztett ételnek az alfelnyiláson kitakarodó salakja; máskép: szar. Bélsár-sípoly, fn. alfel-nyilás, melyen a bélsár kiürül. Bélsely, fn. (vad.) a vad belén ejtett seb. Innen : Bélsebes, mn. Bélsérv, fn. (kórt.) sérülés a belekben, melynek béllejárás a következménye. Bélsipoly, fn. (kórt.) csöves fekély a belekben.