Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)
B
Bel 93 Bél Belső, mn. fokozva: -bb, m. személyragozva: -m,-d, -je, v. belseje; 1) bent, belül levő, rejlő, belső rész, belső ajtó; belsejében dúl a fájdalom; á. é. belső ember, a) egyházközségben hivatalt viselő ember; b) úri udvaroknál a háztartáshoz tartozó cseléd, mint komorna, szakács stb.; e) a lélek; 2) az igazgatás, a kormány ügyeibe mélyebben beavatott; belső titkos tanácsos; 3) szoros összeköttetésű; belső barátok; belső viszonyban lenni vkivel;I) (gazd.) a járomba jobb felül befogott (ökör). Innen : Belsőkép, Belsőleg, id. ? Belsüny, mn. tt.-t; tb.-ek, vminek belső állománya, lényege. Belszabadság, fn. 1) (bölcs.) az akarat tulajdonsága, melynél fogva az saját elhatározása szerint működhetik; 2) vmely ország polgári szabadsága. Bélszakgatás, fn. (kert.) belekben dúló görcsös fájdalom. Belszakács, fn. az uraság számára főzö szakács. Bélszakadás, 1. Bélsérv. Bélszél, fn. illemesb kifejezés fing helyett. Belszél, fn. 1) általában bármely testnek belső oldalán levő széle; 2) (nyomd.) a kiterjesztett íven a betű- oszlopok között beköthetés végett üresen hagyott tér, a könyvnek belső széle. Bel -szerkezet, fn. szellemi, v. anyagi műnek belső elrendezése, szerkezete, -szín, fn. vmely test, szövet visszájának színe, -szolga, fn. urát öltöztető, vetkőztető stb. urasági cseléd, -szózat, fn. a lelkiismeret, öntudat az iránt nyilatkozó figyelmeztetése, hogy tegyünk-e, v. ne tegyünk vmit. -szög, -szöglet, fn. (mt.) az oldalak által a sik belső részén képezett szög; a háromszögben a belszögek összege egyenlő 180 fokkal. Béltakony, fn. a belekben összegyüjtött takonyféle állomány. Béltartalom, 1. Tartalom. Beltelek, fn. a faluban, városban levő házhely, belső telek. Belterj, fn. 1) (tran.) vmely testnek belső tömöttsége, tömegének sűrűsége; 2) á. é. vmely tudománynak mély, alapos volta, -es, mn. 1) sűrű tömöttségei, tömegű; az arany belterjesebb a réznél; 2) á. é. alapos, mély. Beltermecs, Beltok, 1. Belöte. Béltok, fn. (nt.) a növény magjának héja. Beltöltés, 1. Belgát. Belucskol, cs. vmit folyadékkal bemocskol. Innen: Belucskolás, fn. Belugoz, A) cs. vmit lúggal leforráz, lúgban kifőz; B) k. á. é. ágyba hugyozik. Innen: Belugozás, fn. Belügy, fn. vmely ország, testület stb. belső állapotját illető, arra vonatkozó dolog, ügy. Innen: Belügyi, mn. -ér, -miniszter, fn. vmely ország belügyeit kezelő államférfi, -minisztérium, fn. 1) belügyéri rang, állapot; 2) belügyéri hivatal. Belükken, k. megbotolva vhova beesik. Belül: 1) (nn.) (én, ön), vminek belső oldalán innen, a városon belül; 2) id. e kérdésre: hol ? bent, vminek belső részén; fáj a szivemn kívül, belül (népd.). -röl, ih. vminek belsejéből, belülről jön. Beliuimen, ih. belülről, vminek belsejéből. Belül, fn. üreg vminek belsejében. Bélvágás, fn. (seb.) a bél kóros részének az egészséges részektől való elmetszése. -varrány, fn. (seb.) a felhasított hasnak aranyfonallal való összevarrásából eredeti mű. -varrás, fn. (seb.) a felhasított hasnak aranyfonallal való összevarrása. Bélvázasok, 1. Csontvázasok. Bél vész, fn. ászkor a belekben. Belvilág, fn. á. é. az ember belső lelki élete. Belvillongás, fn. villongássá fajult meghasonlás ugyanazon ország polgárai között. Belvilág, 1. Cseplezháj. Belviszály, fn. viszály ugyanazon család, testület tagjai, v. ugyanazon ország polgárai között. Belvizek, fn. tb. belföldi ásványos vizek. Bély, 1. Bél. Bélyeg, fn. 1) általában ismertetésül szolgáló bármiféle jegy; 2) külön: a) a barmokra tüzes vassal sütött számjegy, v. betű; b) 1. Barca; c) nyomtatás, szövés, varrás által készített jegy, takács-bélyeg, papir-bélyeg; d) festett, mázolt jegy; zsák-, ponyva-bélyeg; e)a levelekre, szerződésekre, folyamodásokra stb. ragasztalni szokott adózási jegy (stempli); 3) a. é. különös egyediségre mutató lelki tulajdonság; ismertető bélyeg (Pázra.), szivbélyeg, a. m. jellem. Bélyeg-adó, fn. 1) vámokon az árukra tett bélyegért fizetett dij; 2) bélyegdijakból begyült adó. -áthágás, fn. a leveleknek okiratoknak kellő bélyeggel el nem látása, -bér, 1. Bélyeg-adó. Bélyeg-bírság, fn. bélyeg-áthágásért fizettetni szokott birság, pénzösszeg, -dij, fn. a levelekre, okiratokra stb. szükséges bélyegért járó pénzöszszeg. -ecset, fn. ecset, melylyel vmire bélyeget mázolnak, -előjegyzés, fn. vmely per bevégezte után fizetendő bélyegdíjaknak feljegyzése. Bélyeges, mn. tt.-et, v.-t. 1) bármiféle bélyeggel ellátott, felszerelt, 2) á. é. erkölcsileg megbélyegzett ; (km.) ne higy a bélyeges embernek, v. a bélyeges arcúnak vigyázva irigy. Bélyegez, es. 1) vmit bélyeggel ellát, vmire bélyeget süt, ragaszt, mázol; 2) á. é. erkölcsileg jellemez,ő, m. a vámokon átszállított árukat bélyeggel megjegyző. Bélyeg-fokozat, fn. a kormány által kiadott lajstrom, melyből megtudhatni, hogy ilyen v. olyan hivatalos irományra, mily árú bélyeg ragasztandó. -hiány, fn. a bélyegköteles irományokra a meghatározott bélyegjegynek fel nem ragasztása, -hivatal, fn. 1) a harmincadokon, vámokon átvitt árucikkeket bélyegező hivatal; 2) különféle tárgyak bélyegének árát meghatározó hivatal, -illeték, 1. Bélyegdíj. Bélyeg-jövedék, fn. bélyegdijakból bejött országosjövedelem. -köteles, fn. oly tárgy jelzője, melyért bélyegdíjt kell fizetni; bélyeg-köteles iromány, -kötelezettség, fn. kötelezettség, melynélfogva vki bélyeg-díjt tartozik fizetni, -ment, mentes, mn. bélyegdij fizetésétől ment. Innen: Bélyeg-mester, fn. a bélyeghivatalban egyik magasabb rangú hivatalnok, -metsző, fn. különféle bélyegeket azaz bélyegezésre szolgáló eszközöket készítő iparos. -odafűzés, fn. papirból, v. érclemezből készült bélyegnek vmihez való ragasztása. -papiros, fn. papiros, melyre a bélyeg reá vagyon nyomtatva. -pénz, ín. bélyegdíjul fizetett pénz. -télen, mn. és ib. bélyeggel fel nem szerelt. Innen: Bélyegtelenül, ih.tő, m. a pénz