Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 1., A, a - K. Kar (Budapest, 1867)

B

Ben 95 Ben­ ce­ti ária I. Ronáh­az, cs. vmit náddal betakar, befed, bekerít; benádalni a kertet, a háztetőt. Benádasodik, k. náddal benő. Benádmézel, cs. nádmézzel, cukorral vmit be­von ; benádmézelni a mogyorót. Bence, tn. 1. Benedek, In. 1) benedekrendi ba­rát; 2) (tréf.) nyúl; (kin.) feltette a Bence sipkáját. Bonci, fn. játékszerül használt, s két végén he­gyesre faragott fácska; máskép: pecek. Bonciz, k. bencivel játszik. * Henrii, fn. hasas korsó. Ronnic, fn. 1) a. m. gyomor; ha meglelett ben­­dője, táncra kerül végtére (népd.). 2) (állatt.) a ké­rődzők első gyomra,­­hártya, fn. (bt.) a gyomrot takaró börhártya. Bonc, 1. Benedek, Benedek, mn. finév. (km.) Benedek zsákkal hord­je a meleget. Benedek napja után jönek az enyhébb napok. Benépesít, cs. bizonyos vidéket állandó lakók­kal betölt; benépesíteni a pusztákat. Innen: Bené­pesítés, fn. Benéz, k. 1) vmely zárt helyre, üregbe stb. néz ; benézni az udvarba, akutba; 2) á. é. a) vhova rövid időre bemegy; benézni vkihez; b) benézni a pohár, a kancsó fenekére, lerészegedni. Innen: Ben­ézés, fn. Bonfekvö, Bonfoglalt, 1. Bennfekvö stb. Bong, fn. szedés után elmaradt kis szőlőfürt, csilleng. Benge, fn. (nt.) 1) a növény rügye; 2) apró bo­­gyójú növény az öthimesek és egyanyások osztá­lyából ; varjútövis-, benge-, csillogó-, kutya-benge, -bogyó, fn. (nt.) a bengenövény bogyója, -félék, mn. (nt.) a bengék osztályához tartozók, -hipófa, fn. (nt.) sárga bogyójú növény a h­ipofák osztályá­ból. (llipophae rhamnoides). -­sárga, fn. érett bengebogyóéhoz hasonló sárga szin. Bengenek, 1. Bengefélék. Böngész. Bengéz, 1. Böngész. Bongozök­i , fn. 1) bengebogyókkal készített zöld festék, 2) éretlen bengebogyóéhoz hasonló zöldszin. Bengyele, 1. Nyaláb. Bengyel, 1. Göngyöl. Béni, Béni, tn. finév, Benjámin kicsinyített alakja. Bénit, cs. bénává, nyomorékká tesz vkit. In­nen: Bénítás, mn. Benjámin, tn. finév. Benke. Benke, 1. Benedek. Beni, th. e kérdésre holt a. m. belül, aminek belsejében; maradj benn; benn van a szobában. Bénnin, 1. Béna. Benne, id. a benn személyragozata; 1. ezt; mi hasznod van benne. ? Beírnék, m­. vmely tér, hely béltartalma, bel­­foglalata. Bennértett, mn. vmibe beleértett. Benneteket, a. m. titeket. Benn­ fekvő, mn. vmibe beruházott, belefekte­tett, a jószág bennfekvö értéke. *-fentes, mn. (tréf.) bensöreg megbízott, befi. -foglalt, mn. vmibe foglalt (implicitus). Innen: Bennfoglaltan, Bennfoglalva, id. -föld, -földi, 1. Belföld, Bel­földi. Benn-h­agyó , mn. (nyt.) a helyen maradás, nyugvás viszonyát jelentő viszonylag, ilyen: -ban, -ben, mint: a házban, a kertben, -hajózás, fn. kikötőben való hajózás, -ható, mn. 1) (nyt.) a mondatban az alanyra ható , bennható ige. 2)­­ Bennlétes. -kereskedés, fn. belföldi kereskedés. Bonnlét, fn. (bölcs.) az absolut szellemnek léte az általa lett mindenségben (Immanentia), -es, mn. (bölcs.) az absolut szellem az általa lett min­denségben bennlevő, bennható (Immanens). Bennmarad, k. vmely helyen, térben marad, ki nem megy, ki nem vettetik; bennmaradt a szo­bában; 2) á. é. a) bennmaradni a szarban, amit si­kerrel b­e nem végezni; b) bennmaradni a kártya­játékban. -a. mn. 1) vmely helyen, térben maradó; 2) 1. Bennlétes. Benn­sü­l, k. vmit sükerrel be nem végez, -szü­lött, mn. a hazában született, nem jövevény, -tartomány, fn. mindenütt száraz föld által kerí­tett tartomány, -tenger, fn. szárazföldet nem érintő tengerrész. -tözs. 1. Bennkereskedés. Bennü­lö, mn. és fn. 1) zárt helyen ülő, bennülö utasok; 2) idejének nagy­ részét szobában töltő, társaságot kerülő személy; 3) á. é. beesett, göd­rébe mélyedt, bennülö szemek. Bennünket, a. m. minket. Boniivám. m­. belföldi vám. Bony, m­. 1. Benedek, Benő, cs. és k. 1) egész területén szőr, méh, fű­, cserje stb. nő; az egész tér benőtt fűvel; arcát be­nőtte a szőr; 2) amely testen ejtett seb beforr; a fején ejtett seb benőtt; 3) á. é. (szőr.) benőtt a feje lágya, érett­, nem gyermekeszü. Innen: Benőtt, mn. Benövés, fn. Bonsav, fn. (vt.) harminc vegyrész széneny-, ugyan annyi köneny- és négy vegyrész élenyből álló sav. Benség, fn. (bölcs.) belülh­atás. Teál. istennek a világban való belülhatása (Immanentia); ellent. Túlkeltség(transcendentia),­­es. mn. (bölcs.) belül­­ható (immanens). Benső. mn. fok. -bb. 1) belül v. benn levő; 2) mély érzelemmel párosult; benső barátság, -it, cs. (bölcs.) benségessé tesz, lelke bensejébe fölvesz. Ellent, külsőit, külít. Benső-kép. Ben­sőképen, Bensöleg.id. 1) be­lül; 2) mély érzelemmel,­­ség. m­. mély érzelem; odaengedő bensőséggel ragaszkodunk az emberek­hez (Sz. K.) Bensül, k. 1) vmely zárt helyen ott sül; 2) á. é. vmely működésben annak folytatása közben fen­­akad, a megkezdett munkát sikeresen be­ nem végzi; bensülni a szavalásban, az üzérkedésben. Bonsz.ü­lött, 1. Bennszülött. Bont, 1. Benn. Bentőzs, 1. Bennkereskedés. Bénul. k. bénává, nyomorékká lesz. Innen: Bé­nulás, fn. Bénult, mn. Benzedék, fn. (vt.) a benzoe vegyületéből ké­szült bármiféle szer. Benzeg, fn. (vt.) ammonialigáz és benzölyhól­­yag vegyülése által nyert test. Benzely, fn. (vt.) a keserű mandola-olaj és benzoesav hypotheticus radicalia. -éleg, fn. (vt.) benzely- és éleny-vegyülök. Benzesav, fn. (vt.) benzoe-gyantából nyert sav. Innen: Benzesavas, mn.

Next