Ballagi Mór (szerk.): A magyar nyelv teljes szótára 2., Kár-pör - Z. Zsüzsük (Budapest, 1867)
T
670 Tüdő Tus birkózik, küzd, és tusakodik vala ővele egy férfi (bibi.) ; 2) magában évődik, magával küzd, nem tudja magát elhatározni ;sok ideig tusakodtam mig stb. Inn.: Tusakodás, fn. Tusakodó, van, -kol, cs. vkit ösztönöz, serkent. Inn: Tusakolás , fn. Tusakoló, mn. -log. k. önmagával küzd, tusakodik. -nyak, fn. a puskatus nyaka, véknyodó része, -pánt, fn. pléből készített pánt a puskatuson. Tusáz, cs. harcol, küzd, csete-patéz. Tus-festék, fn. papírra való rajzolásnál használt fekete festék. Tuska, Tuskáz, 1. Duska, Duskáz. Tus-kék, fn és mn. igen sötét kékszin. Tuskó, fn. 1) (erd.) a fának azon része, mely annak levágása után a föld fölött megmarad; 2) az erdei fákon levő csomóból, v. a fa gyökeréből vágott darab; tuskóval tüzelni ; (km.) tuskó is szép, ha szépen felruházzák. 3) á. é. miveletlen, bárdolatlan ember,mozsár, fn. fatus tóból faragott, vájt mozsár. Tusol, cs. tusféle festékkel rajzol. Inn.: 1'molds, fn. Túsz, fn. a hadakozó felek vmelyike által fogva tartott s az ellenfélhez tartozó, magasabb rangú ■egyén; az ellenség túszokat vitt magával. * Tusza, fn. vmely tárgyból vkinek része, illetéke. Tuszkol, cs. 1) serkent, ösztönöz; vkit munkára t.; 2) vkit nagy rábeszéléssel rávesz, hogy vmit megtegyen ; alig tudtam hozzánk tuszkolni; 3) eretetve rávesz, hogy fogadjon el, v. vegyen meg vmit; lovait akarta rám tuszkolni. Inn.: Tuszkolás, fn. -ó, mn. a náddal fedelezök szerszáma, amelylyel a nádkévéket egyengetik. * Tuszli, fn. a. m. karmantyú. Túsz-társ, fn. egymásra nézve azon két v. . több személy, akiket túszul visznek el. Tutaj, fn. fenyűszálakból összekötözött vízi jármű, melyen sót, deszkát stb. szoktak szállítani, díj, fn. melyet a tutajos árucikkek elszállításáért kap. -fa, fn. fa, melyből a tutajt készítik, -gúzs, fa, gúzs, melylyel az egyes fényű szálakat összekötözik, hogy tutaj legyen belőlök. -híd, fn. amely folyamon tutajokból készített híd, átjáró, -horog, fn. horog, melylyel a tutajon egyik fenyőszálat a másikhoz erősítik, -mester, fn. különböző árucikkeknek tutajon való szállítására felügyelő személy. Tutajos, fn. tutajon dolgozó, kivált a tutaj kormányát kezelő személy, -legény, fn. vmely tutajon legényképen működő személy. Tutajoz, cs. 1) vmely folyamon tutajon utaz; a Tiszát tutajozni; 2) különböző cikkeket tutajon szállít. Inn.: Tutajozás, fn. diató. mn. tutajjal bejárható, amin tutajozni lehet. Tutaj-rév, fn. a. m. fai-év. -tulajdonos, személy, akinek egy v. több tutaja van. *Tutaj, Tutaly, 1. Tutaj. *Tuti, fn. a. m. papucs. *Tutu, fn. 1) a. m. pipa; 2) a. m. pipaszár. Tutal, k. a farkas, sajátos hangon ugat, vonít. Inn.: Tutulás, fn. *Tutuska, fn. vm .ly tárgyból kis rakás. *Tutyi, fn. a. m. tuti.fejkötő, fn. 1) lelóggó kontyu női téli fejkötö ; 2) háló v. házi fejkötő. *Tutyma, fn. orrából beszélő, dunnyogó személy.ság, fn. dunnyogás, orrból való beszélés. Túzok, fn. (állatt.) nálunk eléggé ismert, nehéz röptű, pulyka nagyságú madár; lomha t., örves t.; (km.) jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok, jobb a kevesebb, ha mindjárt kapja az ember, mint a több, ha csak később juthatni hozzá. Tik. fn. 1) ércből, v. (a vadnépeknél) csontból készített, igen hegyes végű eszköz, melylyel vmit szúrva helyére erősíteni, v. varrni szoktak; varró t.; gombos t . (seb.) leöltésre való tű; (szőj.) tűvé lesz minden helyet kinn, benn, elveszett tárgyat nagy figyelemmel keres; átugorja még a száz tű hosszát, még jól bírja magát, elég fris, eleven; nincs tű köztünk, hogy össze ne férjünk; (km.) tűn kezdik a lopást, ki tűt lopott, ökröt is 'próbál’, 2) tűk,tb. (nt.) a tüsfák tűalakú levelei, -alakú, mn. hegyes, olyan alakú mint a tü. -áru, fn. bármiféle tűkből álló árucikk, -csáp, fn. (álhitt.) rovar a kétröpük v. legyek rendje és a rövid csápuak családjából (oxycera.)csináló, fn. tü csinálásával foglalkozó személy. Tücskére*, k. 1) lassan itt-ott keresgél; t. a kutya, midőn a mezőn a füvek között szaglászva járkál; 2) henyélve tölti az időt. Inn.: Tücskérezés, fn. Tücskérező, mn. Tücs ki, isz. borját nógató szó; (szőj.) se tücs ki, se hajts ki, se borja, se tehene. Tücsök, fn. tt. tücsköt, 1) (állati.) sáska alakú kis rovar, mely nyáron át a mezőkön ugrál, s esténkint sajátos hangon szól; házit.; mezeit.; (szőj.) összeeszik tücsköt bogarat; (km.) gyönge tücsöknek is hangos a szava. 2) átv. ért. szeszély; (szój.) tücsök bújt a fejébe. Tüdő, m. (bt.) az ember és állat mellkasában levő puha testrész, mely a légzés szervéül szolgál; (szőj.) majd kifuvom a tüdőmet, mint egy tüdő úgy él; félre tüdő a májtól. Tüdő-balznin, fn. tüdőbajban használt balzam. -ér. fn. (bt.) ér a tüdőben, -fekély, fn. (kórt.) fekély a tüdőben, -féregkor, fn. juhbetegség, amelyben szenvedő juhnak tüdejét vékony szálalaku féreg kinozza. -fn, fn. (nt.) a gálnák közé tartozó növény, -gálna, fn. (nt.) növény a gálnák közöl, -gyuladás, fn. 1) a. m. tüdőlok, 2) rothasztó t., szarvasmarhák betegsége, melyben a tüdő gyuladásba jővén, rothadásnak indul, -kór, fn. 1) ált. a tüdőt bántó bármely betegség, baj, kül. a. m. tüdőkórság; 2) járványos t., a. m. rothasztó tüdőgyuladás; 3) tüdőbajban szenvedő beteg. Inn.: Tüdőkóros, mn. -kórság, fn.tüdőbaj, betegség a tüdőben. -láz, fn. tüdőbajból származott lázas betegség. -láb, fn. lobos bántalom a tüdőben. -pép, fn. apróra vagdalt állattüdő, melylyel leginkább levesbe való táskatésztát szoktak megtölteni, -próba, fn. éneklésből v. kiabálásból álló próba, melylyel két v. több személy tüdejének erejét próbálják meg. -s. mn. 1) tüdővel biró ; t. állat; 2) tüdőpéppel megtöltött; t. táska; fn. (állatt.) édes vízi t., édes vizben tenyésző csigafaj. Tüdősorv, fn. betegség, mely a tüdőt elsorvasztja, s melyet meghűlés következtében v. öröklés által kap az ember, -szak, fn. a. m. tüdőpép. -szárnyak, fn. tb. az emberi és állati tüdőnek szárnyalaku két oldala, -szélhüdés, fn.