Egyetemes Magyar Encyclopaedia 1. A-Ajuga (Pest, 1859)

A - Aetna

865 866 A5TNA. helyett, e czim alatt: Biplia latrixa ixxaicexa (Tizenhat könyv az orvostanról). Gálén állítá­sait sokszor kísérletekkel bebizonyítja.—Boncz­­tannal is foglalkozik, és attest némely részeit nagyon érdekesen irta le. Ő alapította meg a physiologiai semiotikát (feltant). — Több kórt is említ, melyeket Gálén még nem ismert. — A szembetegségeket nagy szabatossággal tár­gyalja. Munkájából tanuljuk, hogy a régiektől oly gyakran emlegetett Lycanthropia (szósze­­rint farkas-emberlét), koronkinti őrültség, mi­dőn az ember turul mint a farkas. Innen ma­gyarázható a babonahit a farkassá vált embe­rekről. — A­z első könyv megjelent Velenczé­­ben 1534. Aldus Manutiusnál. — Horn kiadta Lipcsében (1654.) a 9. könyv, 25. fejezetét. — Hebenstreit pedig Tentamen philolog. medic, sistens Aetii libri IX. aliquot capita. Es : Aetii dvtxdatuiv libri IX. cap. 28., exhib. tenuioris in­­testini morbum, quem­­ileon et chordapsum dicunt. Lipcse 1757. Görögül és latinul. — J. Magnus a Tengströmii Commentationum in Aetii Medici anecdota Specim. I., sistens libri IX. cap. 41. népi átr­a vidcnv (belgilisztákról). 1817. —Aetius Amid., Anecdota ex cod. Mis. Lips. ed. Car. Kühn. Lip­cse, 1833. i Etna (az újabb földirat szerint). Ezen tű­zokádó - hegy Siciliában kupalaku roppant hegységet képez, melyet számtalan hegynyilás szeldel, s mely az egész sziget felett a legma­gasabban emelkedik. A sziget mostani felosz­tása szerint, fekszik e sziget keleti részében, az úgynevezett Valle di Démona-ban; a köznép ál­tal Mongibello-vak (Monte Gibello, a még az arabok idejéből fennmaradt nevezet; Gibel arab nyelven hegyet jelent) neveztetik, s tövének a legrövidebb kerü­lete 83 olasz (nápolyi) mérföl­det tesz; magassága, Dolomieu szerint, 13,000 láb. Határvonalát, Alberti szerint, a Symcethus, a mostani Catania vagy Giaretta, az Achates vagy Onobola, a mostani Cantera vagy Alcan­tara folyók, és a cataniai tengerpart jelölik. Kö­zönségesen a következő három színvonalra osz­­tatik fel: az alsó (gabina-termő, régióné costa), közép (erdős vonal, régióné nemorosa vagy syl­­vosa), és felső (havas vonal, régióné nevosa vagy discoperta). Orma, a­melyen a legutóbbi tű­zokádó nyílás kerü­lete alig 3—4 olasz mérföldet tesz,é­s főleg az északi oldalon csak igen ritkán ment a hótól. A felmenet a hegy legmagasabb csú­csára atalán véve igen bajos, sokszor veszélyes, s csak ritkán sikeres, a­mennyiben az e vulkán körüli változékony időjárás következtében an­nak ormát sokszor egy perez alatt sű­rű felhő ve­szi körül, kegyetlen hózivatar keletkezik, min­dent megdermesztő és fagyasztó hideg áll be, és fekete kengőr fejlődik ki, mely a toroknyílás legszélsőbb falaitól, sokszor igen veszélyes szél­vihar kíséretében ereszkedik alá. Leginkább Catania felől szoktak felmenni a hegyre. Erre nézve, Grass szerint, ki az újabb utazók közt e hegyet a leghosszabban észlelte, a legalkalm­i Magy. Encyclopaedia, majd a nyár és ősz. Tavaszkor a felmenés fö­lötte veszélyes. Ha az idő tiszta, úgy a kilátás a hegy ormáról majdnem végtelennek mond­ható. Egész Siciliát, az ezen szigetet környező tengert, a partoktól 20 mérföld távolságra fekvő összes szigetekkel együtt lehet nagyitó üvegen át szemlélni. A különböző régiók, és pedig leg­fölül a hóval fedett, kopasz és sivatag, alább az erdőkkel borított s nyilásos, s végre legalól a szőlőkkel és szántóföldekkel fedett színvona­lak egymástól elkülönített övezetekként tűnnek elő. Valamennyinek hosszában, minden oldalon láthatók a barna lávafolyások, melyek vala­mely szörnyeteg káromlásaiként a hegy gyom­rából nyíló beláthatlan tűztorokból kiömölvén, a hegynek legfelsőbb kérgét egész a tengerig körülvenni látszanak. Itt-ott, különösen a kö­zép regió felső széle körül régibb , vagy kfjabb kiégett, kialudt vagy még fü­stölgő kisebb tűz­­okádó csúcsok emelkednek, melyek közt a Monte Arso és a Bamboloso a legnevezetesbek. A régiebbeket néhol kis fenyő- vagy bükkerdőcs­­kék borítják. Alantabb már tölgyerdők, s még alább lombos gesztenyefák mutatkoznak; a hegy tövében pedig fenyő-, mondola-, Cyprus- és egyes pálmafák büszkén emelkednek a pompás oleanderek és aranyrepkény közül. Átalán véve úgy látszik, hogy ilmna azon pont, mely körül Európában, a déli legszélsőbb foktól fel egész az északi pólusig találtató összes növényzet mint­­egy öszpontosítva van. Az őskorban az alm­a alsó lejtői s töve körül nevezetes városok virág­zottak, s ezekben ismét nagy élénkség, legkivált a politika, tudomány és művészet tekintetében uralkodott. Jelenleg amazoknak helyein szegé­nyes városkák és falvak, vagy pedig nyomorult majorságok szórvák el, tömve szerencsétlen, félig kiéhezett (szám szerint 90—100,000-nyi) lakosokkal. Az egykori idylli világnak, mely azt eleveníté, legkisebb nyoma sem maradt fenn. — Újabb időkben ezen felette nevezetes hegynek terjedelmes leírását a következő szer­zőktől leírjuk: Ferrara, cataniai abbate azt a legtökéletesebben irta le „Storia del Etna11, — s utána Dolomieu „ Voyage pittoresque” czímű munkáiban, nemkülönben Brydone és Bartels, gr. Stolberg, Seume és Grass — ismeretes útle­írásaikban. Történetét és topographiáját adták: Stomotheis, Ant. Philotheus­e czímmel: „Topo­­graphia Junnae montis.“ 1591. 4-dr., továbbá Cluver és Kircher. A legszebb költői ecsetelését adta Pindar, az első pythiai hőskölteményben. A régibb írók a mi időszámításunk kezdetéig nyolc­ jelentékeny kitörést említenek; az összes kitörések számát napjainkig (30—40) különféle­képen határozzák meg az írók, a mint t. i. a több egymásra következetteket egynek vagy több­nek veszik. Újabb időben a legdühösb kitörések valának az 1536-, 1537- és 1666-iek. Ez utóbbi évben (márt. 9-én) történt a legborzasztóbb ki­törés ; a hegytető három helyen haladt végig; 49 várost és 700 templomot rombolt szét, s

Next