A Franklin kézi lexikona 1. A-Gátvíz (Budapest, 1911)
B - Bivalyvész - Bivonauc - Bixa - Bixio - Bizalmi férfiú - Bizámfa - Bizáncz - Bizánczi birodalom - Bizánczi művészet - Bizánczi nyelv és irodalom
Bivalyvész skarlátpiros, néha fehér; magvai igen nagyok. Helyenkint eszik. Bivalyvész, a bivalyokat fertőző, de néha sertésekre is átragadó fertőző betegség, melynek következtében az állatnak magas láz mellett megdagad a torka, a nyaka és néha a nyelve is. Agyagos és mocsaras helyeken szokott fellépni, lefolyása gyors (6—24 óra, kivételesen 2— 3 nap), nagy halálozási százalékkal. Bivouaca (vuak), katonák tábora a szabad ég alatt, sátrakkal vagy azok nélkül. Bixa, forróövi fák faja. A B. orellana (orleánfa) gyümölcsének vöröses sárga festőanyaga (az orleán) selymek, olajok, vaj és a chester sajt festésére szolgál. Bixio, Girolamo, olasz tábornok (1821— 1873.). Eleinte tengerész volt, majd részt vett az 1848—49.-i olasz forradalmi harczokban Garibaldi oldala mellett. 1860. Garibaldit Szicziliába is követte és kitűnt a Volturno melletti csatában. Bizalmi férfiú, az, aki a törvény v. más törvényes szabály alapján bizonyos hatósági tevékenység ellenőrzésére v. egyéb különös megbízhatóságot igénylő közérdekű teendő végzésére van hivatva. Bizalmi férfiak szerepelnek a képviselőválasztásnál, a törvényhatósági bizottsági tagok választásánál, a községi választásoknál, az adókivető bizottságban, a telekkönyvi betétek szerkesztésénél, az esküdtek lajstromának összeállításánál stb. Bizámfa, az Eurybia argophylla, ausztráliai bokor hasznos fája. Bizáncz (Byzantion), a thrák Boszporus nyugati oldalán fekvő görög gyarmatváros és fontos kereskedelmi hely, amelyet a megaraiak K. e. 658. alapítottak. 476—405. az athéni tengeri szövetség tagja volt. Nagy Sándor alatt is megőrizte függetlenségét , később a rómaiak foglalták el. K. u. 196. Septimius Severus római császár feldúlta, Caracalla azonban helyreállította. 330 óta pedig Nagy Constantinus a római birodalom székvárosává tette. Nagy Theodosius után Konstantinápoly néven a keletrómai birodalom fővárosa. Bizánczi birodalom (kelet-római) a Theodosius által 395. felosztott római birodalom keleti fele, melyet görög császárságnak neveztek az uralkodó népelem miatt. Kezdetben Thracia, Moesia, Macedonia, Achaja és Illyricum egy része tartozott hozzá, továbbá az összes ázsiai provinciák és az afrikaiak keleti része. Első császára Theodosius fia, Arcadius volt (395—408.). Utódjai közül kiváló jelentőségre I. Justinianus (527—565.) emelkedett törvényei (Corpus Juris) és hódításai által. A 7. sz.-tól fogva az újperzsák és arabok 363 támadták, kik Konstantinápolyt is ostromolták több ízben. Az Isauriak alatt a képrombolók harcza és az egyházszakadás dúlták föl a birodalom életét. A hanyatló B. fényét I. Mánuel (1143—80.), az utolsó hatalmas császár, kis időre visszaállította. Alatta nálunk is erős volt a bizánczi befolyás. 1204. a 4. keresztes háború vitézei elfoglalták a fővárost és a latin császárságot alapították meg (1204—1261.), majd a Palaeologusok visszaállították a régi B.-t. A 14. sz.-ban azonban a törökök támadták meg; 1356. Gallipolit foglalták el, lassankint az egész európai B.-t; végre II. Mohamed 1453 máj. 29. bevette Konstantinápolyt, miután az utolsó császár, XI. Konstantin hősileg elesett. Bizánczi művészet, a keresztény művészetnek az a hajtása, mely Bizánczban, a keletrómai császárság székhelyén keletkezett és fejlődött, részint az antik, részint a keletázsiai művészet hatása alatt. Kezdődik a K. u. 4. sz.-ban, fénykorát a 6. sz.-ban, Justinianus császár idejében éri el. Virágzása a 12. sz. elejéig tart. A bizánczi stílus nemcsak a kelet-római birodalomra terjedt ki, hanem Olaszországba, sőt a görög-keleti egyház révén Oroszországba és szórványosan Európa más részeibe is. A keletrómai birodalom állami és egyházi alkotmánya adta meg a B. egyik jellemvonását is: a politikai és egyházi hatalom fényének magasztalását. A ragyogó, gazdag udvari életben és a pompa kultuszában mutatkozó keleti vonás a művészetben is megkívánta a káprázatos pompát, míg a formaadás és a technika az antik művészet hatását éreztette. E művészet legjelentékenyebb s legtöbb hatást tett alkotásai az építészetben vannak. A bizánczi építészet legfontosabb ismertető jegye a középponti elrendezés és az épület középső, négyzetes v. nyolczszögű főterét fedő kupola, melyet már a régi rómaiak is alkalmaztak ugyan, de e mely a B.-ben éri el legtökéletesebb kifejlődését. A legnevezetesebb bizánczi stílű épület a konstantinápolyi Hagia Sophia templom. (L. az Építészet cz. képes táblát.) A szobrászat terén keveset alkotott a B. Reliefek, elefántcsontfaragások, ötvösmunkák maradtak ránk, melyek e művészeti ágnak nem valami magas fokát jelzik. A festészetben legjelesebb alkotásaik a templomok falait díszítő nagy mozaikképek, melyeket alakjainak nagy aránya, komoly kifejezése, világos és erős színeik (arany alapon) jellemeznek. E mellett, különösen a 9—10. sz.-ban a miniatűr festészet virágzott. Bizánczi nyelv és irodalom. A klasszikus görög nyelvet a középkorban az 364 Bizánczi