A Franklin kézi lexikona 3. Niczky-Zsuzsok (Budapest, 1912)

T - Törökkanizsa - Török nyelv és irodalom - Törökök - Töröksentmiklós - Törpefenyő

Törökkanizsa északi Szerbiát is III. Károlynak juttatta, de a törökök még 1739. visszaszerezték Belgrádot. Abdul Hamid (1774—89.) alatt a kücsük-kainardsii, majd 1792. a jassyi békében át kellett engedni a Fekete-tenger vidékét Oroszországnak, az 181­2.-i buka­resti béke pedig a Pruthot tette határrá a két ország között. 1826. II. Mohamed fel­oszlatta a janicsárságot, 1829. pedig fel­szabadult Görögország. 1833. Mohamed Ali megkapta Szíriát és Egyiptomot. A krími háborúban (1854—56.) Anglia és Franczia­­ország mentették meg a törököt az oro­szoktól, de az európaiaktól követelt refor­mok végrehajtása igen nehezen haladt előre. 1878. a berlini kongresszus elismerte Románia, Szerbia és Montenegro függet­lenségét s jogot adott az osztrák-magyar monarchiának Bosznia és Herczegovina okkupálására. 1897. fölkelés tört ki Kréta szigetén, melybe a görögök beavatkoztak ; ebből háború támadt, mely azzal végző­dött, hogy Kréta autonómiát nyert. 1908. Bulgária proklamálta függetlenségét, az osztrák-magyar monarchia pedig Bosznia, Herczegovina anektálását. 1909. az ú. n. ifjú-török párttól szervezett katonai fel­kelés tört ki, melynek czélja az alkotmá­nyosság kivívása volt. A nemzetgyűlés letette trónjáról Abdul Hamid szultánt s testvére Besad effendi V. Mohamed néven foglalta el a trónt. Azóta sok tekintetben erősen halad az ország, de az Arábiában, Örményországban és kivált Macedóniában oly gyakori fölkelések most is zavarják a belbékét. 1911. őszén Tripolisz elhódításáért Olaszországgal tört ki háború, melynek folyamán súlyos pártvillongások is nehe­zítik az ország helyzetét. Törökkanizsa, nagyközség Torontál m., 4900 . Török nyelv és irodalom. Az ural­­altáji nyelvtörzshöz tartozó török-tatár nyelvcsalád a következő nyelv­csopor­tokra oszlik: 1. keleti, 2. középázsiai (üz­­bék, Kokan, Taskend, Bokhara, Khiva stb. lakói), 3. nyugati (a szibériai, steppei és az európai tatárok) és 4. déli dialek­tusok (turkománok, azerbeidjánok, oz­mánok nyelve). Különálló helyet foglalnak el a jakut és a csuvas. Irodalmi nyelvvé fejlődtek az ú. n. keleti török v. csagatáj (a keleti és középázsiai dialektusok szá­mára), az ozmán nyelv (a Török biroda­lomban), az azerbeidsán (a Kaukázusban és Perzsiában). Nevezetesebb irodalma főleg az ozmánnak van. Ez kezdettől fogva perzsa, a mellett arab befolyás alatt állott, egész a 19. sz.-ig. A műköltészet kizárólag a perzsa műfajokat művelte (kaszide, gázéi, díván, mevlid, merszije stb.); csak 763 a népköltészetben találunk eredeti mű­fajokat (bohózatszerű drámák, prózai el­beszélések). Az első, nem perzsául verselő költő Szulejmán Cselebi volt (1400 körül); a 15. sz. első felében már nagy fejlődés­nek indult az irodalom, főleg az epika (Ahmedi «Iszkender-Náme», Sejkhi «Kusz­­rev u Sirin»), emellett a vallásos költé­szet is virágzott. 1450—1600. tartott a T. i. fénykora, bár vezércsillagai idegenek : a perzsa Dzsámi (megh. 1492.) és a csaga­táj Neva’i (megh. 1500.). E korban a líráé a vezető szerep : kitűntek e téren Ahmed pasa (megh. 1496.), Hariri, Nizámi, Me­­szihi, Khajáli (megh. 1556.), Fuzuli, de legnagyobb volt Mulla Mahmud Abdul- Báki (1526 —1600.), ki nyelvének mesteri voltával szerezte meg az elsőséget; az epikusok közül a már említett Fuzuli, Ibn-i-Kemál, Záti és Fázli («Gül­u Bül­bül») a legismertebb nevek. Virágzott a történetírás is. A 17. sz.-ban a birodalom hatalmának hirtelen csökkenésével együtt az irodalom is nagyon aláhanyatlott és csak a 18. sz.-ban kezd újra fejlődni, a mennyiben a perzsa és arab hatás kezd veszíteni erejéből, helyét a nyugat szelle­mének engedvén át; uj műfaj gyanánt jelenik meg a művészi próza. Legkiválóbb egyénisége e kornak Sejkh Ghálib (1757— 1799.), egy költői formába burkolt vallás­bölcseleti rendszer megalkotója. A reakczió a perzsa-arab hatás ellen a maga teljes­ségében csak a 19. sz.-ban támad fel és diadalra segíti a franczia költészet hatását. Uj műfajok (dráma, regény) keletkeznek, megjelenik a hírlap és a színház. A nyugati szellem főképviselői: Resid pasa, a nyelve tisztaságával kiváló Ibrahim Sinászi, a sokoldalú Kemál bej (1827—1888.), ki egyaránt kivált a költészet mindhárom ágában, a drámaíró Hamid bej, továbbá Ahmed Midhat, Számi. A legújabb költői nemzedék legkiválóbb tagjai: a tudós Nádzsi, Muszterdzsábizáde Iszmet, Ab­dullah Dzsevdet, Nigjár hanym (nő), mind lírikusok és Khálid Zsa («Költemé­nyek prózában»). Jelentős a népköltészet is, kivált a népies színdarabok (ortao­­jum­), az árnyék­játékok (karagöz) és a meddáh nevű népies elbeszélők előadásai. Törökök, tágabb értelemben az ural­­altáji népcsaládnak egyik csoportja, mely­hez a régibb időkben a bolgárok, kazárok, kúnok, bessenyők, szeldsukok és ozmánok tartoztak. Szűkebb értelemben ma az oz­mánokat nevezik T.-nek és birodalmukat Török-birodalomnak. Törökszentmiklós, nagyközség Jász- Nagykun-Szolnok m., 25,000 1. Törpefenyő (Pinus montana, Mill.­a, 764 Törpefenyő

Next