A Franklin kézi lexikona 3. Niczky-Zsuzsok (Budapest, 1912)
T - Törökkanizsa - Török nyelv és irodalom - Törökök - Töröksentmiklós - Törpefenyő
Törökkanizsa északi Szerbiát is III. Károlynak juttatta, de a törökök még 1739. visszaszerezték Belgrádot. Abdul Hamid (1774—89.) alatt a kücsük-kainardsii, majd 1792. a jassyi békében át kellett engedni a Fekete-tenger vidékét Oroszországnak, az 1812.-i bukaresti béke pedig a Pruthot tette határrá a két ország között. 1826. II. Mohamed feloszlatta a janicsárságot, 1829. pedig felszabadult Görögország. 1833. Mohamed Ali megkapta Szíriát és Egyiptomot. A krími háborúban (1854—56.) Anglia és Francziaország mentették meg a törököt az oroszoktól, de az európaiaktól követelt reformok végrehajtása igen nehezen haladt előre. 1878. a berlini kongresszus elismerte Románia, Szerbia és Montenegro függetlenségét s jogot adott az osztrák-magyar monarchiának Bosznia és Herczegovina okkupálására. 1897. fölkelés tört ki Kréta szigetén, melybe a görögök beavatkoztak ; ebből háború támadt, mely azzal végződött, hogy Kréta autonómiát nyert. 1908. Bulgária proklamálta függetlenségét, az osztrák-magyar monarchia pedig Bosznia, Herczegovina anektálását. 1909. az ú. n. ifjú-török párttól szervezett katonai felkelés tört ki, melynek czélja az alkotmányosság kivívása volt. A nemzetgyűlés letette trónjáról Abdul Hamid szultánt s testvére Besad effendi V. Mohamed néven foglalta el a trónt. Azóta sok tekintetben erősen halad az ország, de az Arábiában, Örményországban és kivált Macedóniában oly gyakori fölkelések most is zavarják a belbékét. 1911. őszén Tripolisz elhódításáért Olaszországgal tört ki háború, melynek folyamán súlyos pártvillongások is nehezítik az ország helyzetét. Törökkanizsa, nagyközség Torontál m., 4900 . Török nyelv és irodalom. Az uralaltáji nyelvtörzshöz tartozó török-tatár nyelvcsalád a következő nyelvcsoportokra oszlik: 1. keleti, 2. középázsiai (üzbék, Kokan, Taskend, Bokhara, Khiva stb. lakói), 3. nyugati (a szibériai, steppei és az európai tatárok) és 4. déli dialektusok (turkománok, azerbeidjánok, ozmánok nyelve). Különálló helyet foglalnak el a jakut és a csuvas. Irodalmi nyelvvé fejlődtek az ú. n. keleti török v. csagatáj (a keleti és középázsiai dialektusok számára), az ozmán nyelv (a Török birodalomban), az azerbeidsán (a Kaukázusban és Perzsiában). Nevezetesebb irodalma főleg az ozmánnak van. Ez kezdettől fogva perzsa, a mellett arab befolyás alatt állott, egész a 19. sz.-ig. A műköltészet kizárólag a perzsa műfajokat művelte (kaszide, gázéi, díván, mevlid, merszije stb.); csak 763 a népköltészetben találunk eredeti műfajokat (bohózatszerű drámák, prózai elbeszélések). Az első, nem perzsául verselő költő Szulejmán Cselebi volt (1400 körül); a 15. sz. első felében már nagy fejlődésnek indult az irodalom, főleg az epika (Ahmedi «Iszkender-Náme», Sejkhi «Kuszrev u Sirin»), emellett a vallásos költészet is virágzott. 1450—1600. tartott a T. i. fénykora, bár vezércsillagai idegenek : a perzsa Dzsámi (megh. 1492.) és a csagatáj Neva’i (megh. 1500.). E korban a líráé a vezető szerep : kitűntek e téren Ahmed pasa (megh. 1496.), Hariri, Nizámi, Meszihi, Khajáli (megh. 1556.), Fuzuli, de legnagyobb volt Mulla Mahmud Abdul- Báki (1526 —1600.), ki nyelvének mesteri voltával szerezte meg az elsőséget; az epikusok közül a már említett Fuzuli, Ibn-i-Kemál, Záti és Fázli («Gülu Bülbül») a legismertebb nevek. Virágzott a történetírás is. A 17. sz.-ban a birodalom hatalmának hirtelen csökkenésével együtt az irodalom is nagyon aláhanyatlott és csak a 18. sz.-ban kezd újra fejlődni, a mennyiben a perzsa és arab hatás kezd veszíteni erejéből, helyét a nyugat szellemének engedvén át; uj műfaj gyanánt jelenik meg a művészi próza. Legkiválóbb egyénisége e kornak Sejkh Ghálib (1757— 1799.), egy költői formába burkolt vallásbölcseleti rendszer megalkotója. A reakczió a perzsa-arab hatás ellen a maga teljességében csak a 19. sz.-ban támad fel és diadalra segíti a franczia költészet hatását. Uj műfajok (dráma, regény) keletkeznek, megjelenik a hírlap és a színház. A nyugati szellem főképviselői: Resid pasa, a nyelve tisztaságával kiváló Ibrahim Sinászi, a sokoldalú Kemál bej (1827—1888.), ki egyaránt kivált a költészet mindhárom ágában, a drámaíró Hamid bej, továbbá Ahmed Midhat, Számi. A legújabb költői nemzedék legkiválóbb tagjai: a tudós Nádzsi, Muszterdzsábizáde Iszmet, Abdullah Dzsevdet, Nigjár hanym (nő), mind lírikusok és Khálid Zsa («Költemények prózában»). Jelentős a népköltészet is, kivált a népies színdarabok (ortaojum), az árnyékjátékok (karagöz) és a meddáh nevű népies elbeszélők előadásai. Törökök, tágabb értelemben az uralaltáji népcsaládnak egyik csoportja, melyhez a régibb időkben a bolgárok, kazárok, kúnok, bessenyők, szeldsukok és ozmánok tartoztak. Szűkebb értelemben ma az ozmánokat nevezik T.-nek és birodalmukat Török-birodalomnak. Törökszentmiklós, nagyközség Jász- Nagykun-Szolnok m., 25,000 1. Törpefenyő (Pinus montana, Mill.a, 764 Törpefenyő