Gutenberg Nagy Lexikon, 6. kötet. Bernád - Buber (Budapest, 1932)
B - Bozzay Margit - Bő - Böckh, August - Böckh Hugó, nagysúri - Böckh János, nagysúri - Böcklin, Arnold
507 BOZZAY — BOCKLIN 508 vezette be az irodalomba (Életképek), de Arany és Petőfi is észrevették. Korai halála nagy reménységeket foszlatott el. Életrajzát Lévay József írta meg, aki sajtó alá rendezte 1886-ban munkáit Bozzai Pál irodalmi hagyományai címmel. rubinyi m. Bozzay Margit, írónő (Jobbáházi és Dóri Horváth Margit), szül. 1894-ben. Első versei Az Én Újságom s a Magyar Lányok lapokban jelentek meg. A háború után jelentek meg versei az Uj Idők-ben s novellái a Szombathelyi Újságban. Legújabban a Pesti Napló munkatársa, szerkesztője a Magyar Asszonyok Lexikonjának, valamint munkatársa e lexikonnak is. RUBINYI M. Bő, kisközség Sopron vm. csepregi j.-ában, (1920) 1219 lak. Vasútállomása, postája van, u. t. Bük. Böckh August, német klasszikus filológus, szül. 1785-ben, megh. 1867-ben. Mint a berlini egyetem tanára, ő nevelte azt a filológusnemzedéket, mely felhagyott a filológiának addigi formalisztikus, tisztán a nyelvi megnyilatkozás kutatására beállított felfogásával. Böckh az antik élet egész terjedelmét jelölte ki a filológiai vizsgálat teréül. E módszertani elveinek elméleti kifejtése az Enzyklopädie u. Methodologie der philologischen Wissenschaften című korszakalkotó mű (2. kiad. 1886). Más jelentős művei : Die Staatshaushaltung der Athener (1817—1840, 3 köt.) ; Metrologische Untersuchungen (1838) és a Corpus Inscriptionum Graecarum (1828—1877), kallós e. Böckh Hugó (Nagysúri), geológus, szül. 1874- ben Budapesten. Főiskolai tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. Fiatalon, 1900- ban kinevezték a Selmecbányai bányászati akadémia tanárává s 1910-ben főbányatanácsosi címet nyert. Ekkor kapcsolódott bele az államkincstár erdélyi földtani kutatásaiba, amelyek kezdetben káliumsó föltárását célozták, de amikor ennek keresése közben Kissármáson véletlenül nagymennyiségű földgázra bukkantak, a további kutatások Böckh Hugó vezetése alatt a szénhidrogének fölkutatására irányultak. A már ismert földgázos területeken a fúrások jó eredménnyel jártak. A földgázkutatás kulcsára azonban, amint azt a forradalmak utáni években végzett dunántúli kutatások balsikere igazolja, eddig nem sikerült rátalálnia. 1920-ban h. államtitkári állásától is megválva, Böckh H. az Anglo-Persian olajvállalat szolgálatába állt s több éven át különösen Mezopotámia és Irán petróleumos vidékén végzett kutatásokat. Amikor azonban Hopesa Ferenc báró elhagyta a magyar földtani intézet igazgatói székét, Böckh Hugó újra állami szolgálatba lépett ; 1929 óta az intézet igazgatója. Számos földtani munkát írt ; legfőbb művei : Geológia I—II. k. (Selmecbánya, 1903—1909) ; Jelentés az Erdélyi Medence földgáz előfordulásai körül eddig végzett kutató munkálatok eredményéről (I—II. r. Budapest, 1911—13). — Lees G. és Richardson közreműködésével : Contribution to the Stratigraphy and Tectonics of the Iranian Ranges. (In : The Structure of Asia. London, 1929). Szakirodalmi munkássága elismeréséül a Tud. Akad. lev. tagjává választotta. gaál. Böckh János (Nagysúri), geológus, szül. 1840 okt. 20-án Pesten, megh. 1909 máj. 10-én Budapesten. Katonai pályára készült, de elhagyta s a selmeci bányászati akadémyát végezte el. Mint bányamérnök a bécsi földtani intézethez került ; 1867-ben a magyar pénzügyminisztériumba lépett be, majd két év múlva a Földtani intézetbe osztották be segédgeológusnak. 1882-ben Hantken Miksa halála után az intézet igazgatójává nevezték ki . 1907-ben nagysúri előnévvel nemességet nyert. Az ő igazgatósága alatt a földtani intézet élénk fejlődésnek indult. Mint szakember különösen a régibb képződmények szintezésében tűnt ki s a magyarországi petróleum-kutatások megindítása körül szerzett nagy érdemeket. A mármarosmegyei Szacsalon ő irányította azt a mélyfúrást, amelynek eredménye az 500 m mélységből felszökkenő első magyar petróleum lett. Számottevő szakirodalmi munkásságot fejtett ki. Tanulmányaiban főként a Bakonyi Mecsek, Bükk s a Krassószörényi hegység földtani viszonyaival foglalkozott. A Magyarhoni Földtani Társulat, amelynek 1895—1901-ig elnöke volt, a Szabóemlékéremmel az ő irodalmi munkásságát tüntette ki legelőször. gaál. Böcklin Arnold, svájci festő, szül. 1827 okt. 16-án Baselban, megh. 1901 jan. 16-án Fiesoléban, Düsseldorfban, Antwerpenben, Brüsszelban és Párisban tanult. 1860—62-ben a weimari művészeti iskola tanára volt, azután felváltva Rómában, Münchenben, Zürichben és ismét Olaszországban, végül Fiesoléban élt. Művészete, mely a múlt század utolsó negyedében oly nagy feltűnést keltett és gyakran oly heves kontroverziókra adott alkalmat, lényegében a német romantikus festészetből emelkedett ki. Műveinek főtényezője a hangulati elem, amely tájképeit eltölti. E tájképeket erős fantáziával megalkotott képzeleti lényekkel népesíti be, amelyek gyakran az antik gondolatkörből vannak merítve és nem egyszer humoros hangulatúak (pl. a budapesti Szép-