Lányi Viktor (szerk.): Hungária zenei lexikon (Budapest, 1945)
ELŐSZÓ
ELŐSZÓ Rövidre fogott, de széles tárgykörű zenei ismerettárt adunk a magyar közönség kezébe. A népszerű hangversenyek és operaelőadások, meg a rádió révén egyre tágabb körökben terjed a zene iránt való érdeklődés. Aki zenét tanul, vagy rendszeresen hallgat, annak minduntalan szüksége lehet egy-egy történeti vagy életrajzi adatra, műszavak értelmezésére, hangszerleírásra, elméleti vagy esztétikai felvilágosításra. Legtöbbször nem esnek kézügybe a nagyobb méretű hazai és külföldi szakmunkák. Célszerű, lényegre szűrt tájékoztatással kíván szolgálni a Hungária Zenei Lexikon. Az általános zenei műveltség könnyen hozzáférhető segédeszközeként pontosságra, megbízhatóságra, áttekinthetőségre törekszik. Zenéről, zeneköltőkről beszélni esztétikai nézőpontok kirekesztésével szinte lehetetlenség. Ebben a tekintetben lexikonunk az elfogulatlan tárgyilagosságot, a haladó szellemű, de a múlt minden értékét megbecsülő kritikai szemléletet óhajtja képviselni. Az anyag tárgyi része a legszükségesebbre szorítkozik. Fogalmi meghatározásoknál alapelv, hogy minden előforduló fontos szakkifejezés, külön utalás nélkül is, a betűrendben megtalálható legyen. A zenei műszavak túlnyomó része közismerten olasz eredetű lévén, erre esetről esetre nem utalunk. A személyi (történeti) anyag az európai zene kezdeteitől a legújabb jelenségekig felölel minden lényegest. Az egyes cikkek terjedelmében megfelelő arányosításra törekedtünk. Esetleg mégis előforduló aránytalanság nem jelent értékítéletet. A korszakos lángelmékről és a magyar zene kiválóságairól mindenesetre részletesebb cikkek szólnak.