Lányi Viktor (szerk.): Hungária zenei lexikon (Budapest, 1945)

ELŐSZÓ

ELŐSZÓ Rövidre fogott, de széles tárgykörű zenei ismerettárt adunk a magyar közönség kezébe. A népszerű hangversenyek és operaelőadások, meg a rádió révén egyre tágabb körökben terjed a zene iránt való érdeklő­dés. Aki zenét tanul, vagy rendszeresen hallgat, annak mind­untalan szüksége lehet egy-egy történeti vagy életrajzi adatra, műszavak értelmezésére, hangszerleírásra, elméleti vagy eszté­tikai felvilágosításra. Legtöbbször nem esnek kézügybe a nagyobb méretű hazai és külföldi szakmunkák. Célszerű, lényegre szűrt tájékoztatással kíván szolgálni a Hungária Zenei Lexikon. Az általános zenei műveltség könnyen hozzáférhető segédeszközeként pontosságra, megbízhatóságra, áttekinthető­ségre törekszik. Zenéről, zeneköltőkről beszélni esztétikai nézőpontok ki­rekesztésével szinte lehetetlenség. Ebben a tekintetben lexiko­nunk az elfogulatlan tárgyilagosságot, a haladó szelle­mű, de a múlt minden értékét megbecsülő kritikai szemléletet óhajtja képviselni. Az anyag tárgyi része a legszükségesebbre szorítkozik. Fo­galmi meghatározásoknál alapelv, hogy minden előforduló fon­tos szakkifejezés, külön utalás nélkül is, a betűrendben meg­található legyen. A zenei műszavak túlnyomó része közismer­ten olasz eredetű lévén, erre esetről esetre nem utalunk. A személyi (történeti) anyag az európai zene kezdeteitől a legújabb jelenségekig felölel minden lényegest. Az egyes cik­kek terjedelmében megfelelő arányosításra törekedtünk. Eset­leg mégis előforduló aránytalanság nem jelent értékítéletet. A korszakos lángelmékről és a magyar zene kiválóságairól mindenesetre részletesebb cikkek szólnak.

Next