Lányi Viktor (szerk.): Hungária zenei lexikon (Budapest, 1945)

A-Z - A

A­ z a mai, c-vel kezdődő alap­­hangsor 6-s­k foka. A közép­kori betű-hangjegyírásban a hangsor kezdőhangja volt. Már a görögöknél a hangsze­rek hangolásának alapjául szolgált. Az 1885-ös bécsi konferencia az egyvonásos a (ai) abszolút magasságát 870 egyszerű rezgésben állapította meg. Ez az ú. n. kamarahang, mely hangszerek, zenekarok hangolásánál viszonyítási ala­pul szolgál. L. Kamarahang. ABENDROTH, HERMANN 1883— kiváló német karmester, Thuille tanítványa, Steinbach utóda a kölni zenekonzer­vatórium igazgatói állásában. ABSZOLÚT HALLÁS 1. zenei hallás. ABSZOLÚT ZENE önmagában egészet alkotó, szövegből, költői programtól független, zenén kívül álló tendenciától mentes muzsika. ART, FRANZ 1819—1885 a későromantika egykor igen népszerű német dalszerzője; néhány dala népdallá lett. A CAPPELLA oly énekkari előadásmód, melynél a kórus hangszeres kíséret nélkül énekel. Az A.­­stílus Palestrina művészeté­ben és a 17. sz. velencei mad­rigáljában érte el korszakot jelentő csúcspontját. ACCELERANDO gyorsítva. ACCENTUS 1. a gregorián éneklésben az egyhangon való recitálás, ahogyan a miséző pap az evangéliumot olvassa. Tulaj­donképpen stilizált beszéd, előfutára a XVI. sz.-ban elő­ször jelentkező recitativónak. Ellentéte a concentus (1. ott). 2. 1. Hangsúly: ACCIACCATURA oly divatjamúlt, billentyűs hangszereken előszeretettel használt játékmód, melynél valamelyik hang alsó váltó­hangját a főhanggal egyszerre ütötték le, majd rögtön elen­gedték. Gyors élőke benyomá­sát kelti. ACCOMPAGNATO (1. recita­tivo), kidolgozott, meghang­szerelt kísérettel ellátott reci­­tativo. Ellentéte a „secco“, melynél csak száraz continuo­­akkordok támasztják alá az énekes intonációját.­ ­.

Next