Lányi Viktor (szerk.): Hungária zenei lexikon (Budapest, 1945)
A-Z - C
. a mai alaphangsorunk kezelő hangja. Mint rövidítés: 1. cantus (ének), 2. con, col, (-val, -vel). CABEZÓN, ANTONIO DE 1510—1566 spanyol orgonaművész és zeneszerző. Művei: ricercarok, himnuszfeldolgozások, motetta-átiratok. CACCIA (pl. vadászat). Az ars nova kedvelt műfaja: egy szólam bizonyos távolságban, hangról hangra követ egy másikat. Mai néven kánon. Az olasz c.-kban az egymást imitáló két szólamhoz még egy harmadik, kísérő szólam is társult. L. Catch, kánon. CACCINI, GIULIO 1550—1618 olasz zeneszerző. Firenzében udvari énekes volt, tevékeny részt vett az új stílus megteremtésére irányuló mozgalmakban. Peri Euridice-jében társszerző, később a teljes szöveget megkomponálja. Másik operája, az „1l rapimento di Cefale“ című, csak a Nuove Musidhe gyűjteményben foglalt néhány darabból ismeretes. C. legjelentősebb műve ez a gyűjtemény, mely egy sorozat árián és madrigálon mutatja törekvését egy új drámai énekbeszéd felé. C. Perivel szemben a dallamosság mellett száll síkra s részben emiatt, részben kolorált dallamossága miatt a bel canto előfutárjának tekinthető. CADENZA 1. kadencia zárlat, 2. a versenymű egyes tételeiben a befejezést megelőző bravúros betét, melyet gyakran utólag más zeneszerző ír a műhöz. CAHN—SPEYER, RUDOLF 1881— karmester. Hamburgban, Berlinben működött, 1913-ban a budapesti Népopera zeneigazgatója volt. CALANDO, lanyhulva, erőben és gyorsaságban fogyatkozva. CALDARA, ANTONIO 1670—1736 olasz zeneszerző. Velencében, Rómában, Madridban, majd Bécsben működött. Művei: 87 opera, 31 oratórium, kamarazene. CALMANDO, CALMATO megnyugodva, nyugodtan. 101 102