Ismerettár, a magyar nép számára, 4. kötet. Drina - Feretrius (Pest, 1861)
F - Fábián József - Fábián Júlia - Fabini János Theophil - Fabius
543 Fábián Fabius 544 töredékeket. Eredeti munkái : „Aradmegye leírása“ (1835. Buda), a „Tudományos Gyűjteményben“ és „Aurorákban“ szintén több alkalmi verse és ódái jelentek meg. Fábián (József): Veszprém református egyházkerületi senior, magyar író. Munkái nagyobbrészt fordítások. Ezek : „Raff természethistóriája kisdedek számára rézmetszetekkel“; „Természettudománya a köznép számára“ ; „Chaptalnak a borcsinálásról első kisded munkája“, később ugyanannak szintén a szőlő- és bortermesztésről irt nagyobb munkáját fordította 2 kötetben . Többi munkái : „Prédikátorok tárháza, folyóiratul a lelkészek számára; „Columella parasztgazdasága“. Meghalt 1825. Legidősb fia Gábor, 1. fenebb. Fábián (Julia). A múlt század végén élt magyar írónő. Gróf Gvadányi József tábornokkal versekben levelezett, mit a „Gróf Gvadányi Józsefnek Fábián Juliannával folytatott verses levelezése“ czim alatt Pozsonyban 1798-ban megjelent munkája tanusit. Fabini (János Theophil): A pesti egyetemnél a szemészettanára. Szül. a múlt század utolsó negyedében Erdélyben a szászok földén. Bécsben végzett orvosi tanulmányai után 1816-ban szemorvosi vizsgálatot ten, s a következett évben a pesti egyetemnél e tudomány rendes tanárául neveztetett ki. Kiadott munkái közöl megemlítendők : „Koszorúzott értekezése a szemhályogról“ (Dissertatio inaugur. med.de Amaurosi, Bécs 1816), és „Oktatás a szem betegségeiről“ (Doctrina de morbis Oculorum, Pest 1823, 2-ik kiadás 1831). Fabius: Neve egy régi előkelő római patricius családnak, melynek fegyverfogható minden férfi tagja (306-an) a vejsek elleni csatában 477. Kr. el. hősileg küzdve haltak el ; a monda szerint csupán egy gyermek Fabius maradt volna ekkor Rómában, s ennek ivadéka közöl ismét számos jeles hadvezér és államférfi lett. Nevezetesen F. Rullianus, ötször volt consul, s mint hadvezér több diadalt nyert a samnitek, etruskok és gallusok elleni csatákban, miért családa számára a Maximuslegnagyobb melléknevet nyeré. De mindnyája közt legkitűnőbb volt Quintus Fabius Maximus, kit Cunctatornak (késlekedőnek) is neveztek azért, mert a mint a 2-ik puni háború alkalmával Hannibal a trasimeni tó mellett a római sereget majdnem tönkre téve; a római senatus Fabiust nevező dictatorrá, ki, látván az ellenség túlnyomó erejét, minden nyilt ütközetet kikerült, hanem menetek és késedelem által fárasztotta azt, és minden jelentékeny város elfoglalásában gátolt, miáltal a rómaiaknak előbbi szerencsétlen harczaikban megtört hő-