Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 1. Aachen - Elkeresztelés (Budapest, 1931)
B - Benedek pápák
Benedek 186 ből az umbriai Nursiában (ma Norcia) *480 körül. Rómában érte lelkét a remeteség vágya, a világvárosból visszavonult Subiaeo sziklái közé. Szent életének hírére a vicovarói szerzetesek apátjuknak hívták meg, de szigorúsága miatt utóbb meg akarták mérgezni, mire B. újra remeteségbe vonult. Egyre többen követték, mire egymásután 12 monostort alapított. Előkelő rómaiak gyermekeit nevelte. Majd Montecassinóra ment, monostort alapított 529-ben s szerzetesei számára regulát írt, mely szerencsésen egyesíti a keleti és nyugati szerzetesi eszményt, a cselekvő és szemlélődő életet. A monostori család élén az apát áll. A tagokat az állandóság, engedelmesség és a lelki tökéletesedés hármas fogadalmával köti le s imával, kórus, liturgia, szellemi és testi munkával foglalkoztatja. 547-ben a templom oltáránál a testvérek karjában lehelte ki lelkét. Mély életszentség, bölcseség, atyai gondoskodás és a csodák adománya jellemezte életét. Holtteste a longobardok támadása alkalmával Franciaországba került. Életét Nagy sz. Gergely írta meg Dialógusaiban. Hollóval, széttört kehellyel, pásztorbottal ábrázolják. Nővére, sz. Skolasztika, a bencés apácák alapítónője lett. Sz. B. regulája csakhamar legyőzte az összes nyugati regulákat, Kolumbánét, arlesi Caesariusét s egyeduralkodóvá lett egészen a XII. századig, így B. művéből számos más szerzetág hajtott ki. L. Bencés-rend. — Molnár Bertalan: Sz. B. rendszabályai, Pannonhalma 1929. M. E. Benedek pápák. I. B., uralkodott 575—9. Római származású volt; II. Jusztinus császárral együtt igyekezett enyhíteni a nyomort, melyet az Itáliába betört longobardok okoztak. Midőn a longobárdok magát Rómát is ostrom alá vették, bánattól lesújtva halt meg. — Lib. Pontit. I. II. B., szent, uralkodott 684—5. Szintén római volt, előzőleg montecassinói apát. Mint pápa, azon fáradozott, hogy a 6. egyetemes zsinat határozatait a nyugati egyházakkal elismertesse. Rómában számos középületet állíttatott helyre, jelentékeny magánvagyonát jótékony célra fordította. Ünnepe május 7-én. — Lib. Pontit. I. III. B., uralkodott 855—8. Római származású, példás erkölcsű főpap volt; igyekezett a keresztény erényeket s főleg a házas hűséget a fejedelmek között is megszilárdítani. Védelmezte a pápaság és a püspökök jogait a világi nagyok túlkapásai ellen. Ethelwulf angol-szász királlyal együtt felújította a római angol iskolát; a corveyi és saint denysi kolostoroknak kiváltságokat adott; az örök városban számos templomot restauráltatott. Kezdetben ellenpápája volt Anastasius. — Lib. Pont. I.; Jaffé: Regesta. IV. B., uralkodott 900—3. Római volt. A hatalmaskodó Berengár friauli herceg ellenében III. Lajost koronázta császárrá. Sírirata szerint „nemeslelkű s a szegények iránt bőkezű" volt. — Lib. Pontif.; Jaffé, Regesta. V. B. Római származású, kiváló adományokban gazdag s nagytudású főpap, kit 964-ben Ottó német császár akarata ellenére választottak meg, amiért ez Hamburgba vitette s haláláig (966) fogságban tartotta. Ellenpápája a törvénytelenül megválasztott Vill. Leó volt. — Lib. Pontif. I.; Höfler: Deutsche Papste I. VI. B., uralkodott 973—4. I. Ottó császár halála után a Crescentiusok pártja s főleg II Franco ellenpápa (VII. Bonifác) összeesküvést szőttek ellene, elfogták s az Angyalvárban másfélévi börtön után megfojtották. — Lib. Pontif. II.; Jaffé: Regesta; Hauck: Kirchengesch. Deutschlands III. VII. B., uralkodott 974—83. A tusculumi gróf fia, sutri püspök volt. Bonifác ellenpápát száműzte. Erélyesen küzdött a simonia ellen s megszilárdította a pápai hatalmat. — Lib. Pontif. II.; Jaffé: Regesta. VIII. B., uralkodott 1012—24. szintén a tusculumi grófok családjából; előzőleg portói bíboros. Trónrajutását családja hatalmának köszönhette, amiért is ellenségei, a Crescentiusok, elűzték Rómából s egy Gergely nevű ellenpápát állítottak vele szemben. B. azonban II. Henrik német királyt hívta segítségül s visszafoglalta székét; B. viszont Henriket 1014-ben császárrá koronázta. Sikeresen verte vissza a szaracénok támadását, sokat tett az egyházfegyelem megszilárdításának érdekében. Alatta hozták be Rómában is Henrik császár indítványára a misében a Credo imádkozását. 1020 ban B. pápa személyesen ment Németországba a bambergi székesegyház felszentelésére s ez alkalommal reformzsinatot tartott a papok nősülése s a simonia ellen. Majd a császárral együtt Róma felé indult, hogy ott a tusculumi párt s a Crescentiusok örökös viszálykodásának véget vessen; ebben azonban a halál akadályozta meg. — Lib. Pontif. II.; Jaffé: Regesta. IX. B. (Theophilaktus), uralkodott 1033— 48. A pápaság legmélyebb lesüllyedésének egyik jellegzetes képviselője. Mint Alberich tusculumi gróf 12 éves fia a hatalmas család kényéből került a pápai trónra. Tudatlansága és erkölcstelensége miatt a nép 1036-ban elűzte, majd, midőn II. Konrád visszahelyezte, a nép 1044-ben ismét eltávolította Rómából; ugyanakkor III. Szilveszter néven ellenpápát állítottak vele szemben. B.-nek sikerült ugyan Rómába visszatérnie s ellenfelét eltávolítania, de végül is engednie kellett az általános ellenszenvnek s pénzért lemondott Gratián János javára, aki 1045-ben VI. Gergely néven került a pápai trónra. Ez az egyébként kiváló ember azonban ilyképen szintén simonia révén jutott a legfőbb egyházi méltóság birtokába s azért III. Henrik császár őt is, a volt pápát s az ellenpápát is eltávolította Benedek