Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 1. Aachen - Elkeresztelés (Budapest, 1931)
B - Bérmálás
Bérmálás — 194 Bérmálás (confirmatio, sigillum, perfectio, consummatio), a Krisztus alapította hét ~szentség egyike, mely a ^keresztségben történt újjászületés után közli a természetfölötti élet teljességét. A B. az a szentség, melyben a megkeresztelt ember veszi a H Szentlelket, hogy hitét állhatatosan és eredményesen megvallja, vagyis hogy a hite szerint éljen. Akik a keresztségben megszülettek a természetfölötti élet számára, mint újszülöttek még bizonyos puhaságot és gyöngeséget mutatnak; a B. kegyelme aztán megerősíti, kegyelmi nagykorúságban részesíti őket. Az ősegyházban sokszor nem hangsúlyozták a B. különálló szentségi jellegét, mert közvetlenül a keresztség után, azzal egyidejűleg szolgáltatták ki, úgy mint ma is a keleti egyházakban. De mihelyt szertartásilag csak némileg is különvált a keresztségtől, ami 200 körül megtörtént, rögtön emlegetik az ősegyház tanúit Tertulliántól kezdve. A Unovatiánusok a B. szükségessége körül tévedésben voltak, mert nem sürgették a fölvételét; az úralbiak és ivaldiak már tagadták krisztusi eredetét. A XVI. századbeli hitújítók szerint a B. a nyilvános hitvallásnak „üres szertartása, nem pedig valódi és igazi szentség és hajdan nem is volt más, mint valami katechezis, mellyel a férfikorhoz közelállók hitükről számot adtak az Egyház színe előtt." Náluk ma a konfirmáció emlékeztet elsősorban a nevével a B.-ra, de ettől jól meg kell különböztetni. A Szentírás kifejezetten nem mondja el a B.-nak Krisztus által történt alapítását, de benne van burkoltan, oly módon, hogy az Üdvözítő megígért követőinek egy a tömegi lazulástól független, egészen sajátos Szentlélek-ajándékozást (Jn. 2, 28; Jn. 7, 37—39; 16, 7; Lk. 24, 49) és ez az ígéret teljesedésbe ment az első pünkösdkor, amikor a Szentlélek mindenki számára eljött. Elmondja a Szentírás azt is, hogy H Péter és I. János apostolok elmentek ISzamariába és ott imádkoztak azokért, akik már meg voltak keresztelve és „rájok tevék kezeiket és azok verék a Szentlelket" (Csel. 8, 14—17). Sz. Pál Krisztus tanításának elemei közé sorozza a keresztség mellett a kézföltevést is (Zsid. 6, 1—2). — AB. hatásai: 1. növeli és teljessé teszi amegszentelő kegyelmet azáltal, hogy sajátos módon közli a Szentlelket. A kegyelmi életnek a keresztségben adott csíráit a B. teljességre viszi, amennyiben valósítja a lélek számára a természetfölötti élet öszszes erőit és tényezőit a Szentléleknek azzal a sajátos közlésével, mely különbözik a keresztségben lefolyó Szentlélek-közléstől. A keresztségben a Szentlélek kiséretképen (per concomitantiam) adatik a többi teremtett ajándékkal együtt, a B. ban elsődlegesen mint teremtetlen személyes ajándék jön és hozza magával a B. többi ajándékát. A keresztségben a Szentlélek megépíti magának a templomot, a B.-ban beléje költözik. 2.Szentségi kegyelme a Szentlélek ereje a hitnek állhatatos és bátor megvallására. Jogcímet és alapot ad azokra a természetfölötti segítségekre, melyekkel a nagykorúsághoz illően nem puha és állhatatlan gyermek módjára, hanem férfiasan, állhatatosan, bátran és keményen meg tud küzdeni a keresztényre váró nehézségekkel. A Szentlélek a B.-ban nagy fogékonyságot ad a felülről jövő indítások iránt, továbbá természetfölötti leleményességet és életkedvet, vagyis megadja azt a kegyelmi fölszerelést, mely kifejezésre jut a ^Szentlélek hét ajándékában. 3. A B. ^ szentségi jegyet is közöl, mely alapja és gyökere a B. többi hatásainak. A B.-i jegy által a Szentlélek lefoglalja a személyiséget az Istennek, azt természetfölötti jelleggel pecsételi meg, vagyis a szentségi jegy által lesz a megbérmált Krisztus katonája és az egyetemes papságnak hordozója. Minél bensőségesebb előkészület után veszi fel valaki a B.-t, annál bőségesebben folynak mindezek a kegyelmek. — A B. az üdvösség elnyerésére nem szükséges mint nélkülözhetetlen eszköz, de az Egyház mindenkor sürgette, mert a B. intézményesen biztosítja a gyakorlati hitélethez szükséges kegyelmeket (Egyh. Tvk. 787. kán.) és abban megegyeznek a hittudósok, hogy alighanem halálos bűnt követ el, akinek alkalma van megbérmálkozni és elmulasztja. A B.-t felveheti minden megkeresztelt ember, tehát nemcsak azok, akik már eszük használatára eljutottak, hanem a megkeresztelt kisdedek is. Régebben az egész Egyházban rögtön a keresztség után szolgáltatták ki a B.-t, úgy mint ma is a keleti egyházak, azonban a nyugati egyház a XIII. század óta szokásba vette a B.-t későbbre, a lelki harcok küszöbére halasztani és ebben az az elgondolás vezette, hogy a B. hatásainak jobban megfelel, ha fölvevője személyes igyekezet által is jobban biztosítja a kegyelmek ama bőségét, melyet a B. ad és hogy a hívek mindjárt forgatni kezdhessék a B.-ban kapott lelki fegyvereket és ne feledkezzenek meg a jó harcnak kisded korban kapott fegyvereiről, amikor azoknak szükségét érzik. A méltó fölvételhez szükséges a kegyelmi állapot, mert a B. lélek szentsége. Ha a kegyelmi állapot hiányzott a B. fölvételének pillanatában, akkor a B. csak a szentségi jegyet közli, melyből a ószentség föléledése után a B. kegyelmei folynak. Előírás még a megfelelő oktatás és B.szülő alkalmazása is. — A B. rendes kiszolgáltatója a fpüspök. A Iszakadár görögök, Ifticlef és *Hus az áldozópapot is rendes kiszolgáltatónak tekintik és fPhotius a görög elszakadási mozgalom egyik indokaként azt hozza fel, hogy a nyugati Egy Bérmálás