Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 2. Ellenállás - Kazula (Budapest, 1931)
F - Ferenc József-nevelőintézet - Ferencrend
Ferencrend 108 testvérek. Kurlandot, Livlandot, Kelet-Poroszországot és Litvániát jórészt szintén F.-i inthirdetők nyerték meg Krisztusnak. Virágzó tevékenységet fejtettek ki Lappföldön. Afrikába Spanyolországon át jutott el a ferences misszió (XIII. század) és virágzott Marokkótól Egyiptomig, megtermékenyítve e helyeket vértanúinak vérével (Berardus és társai +1220; Raymond Lullus f Algirban 1315). Ott találjuk a F.-et az Afrikát körülhajózó vállalkozásban 1291., a fekete földrész nyugati partvidékén és szigetvilágában. Egyiptomban a koptokat, Abessziniában a monofizitákat térítették. Ázsiában a fő cél Kína meghódítása volt Krisztusnak, melyre a szinte emberfeletti nehézségek ellenére már a XIII. században törekedtek. Úttörők: Pian di Carpinói János Rubruck Vimos Montecorvinói János (Peking első érseke 1294— 1328) és Pordenonei Odorik, az első európai, aki hírt adott Tibetről. A XIV. századbeli üldözések eltörölték a virágzó missziókat s csak a XVII. században sikerült ismét eredményt érni (Antonio Caballero és Bonaventura Ibanez). Kínában ma is egyre gyarapodnak a F. missziós területei, számuk 1929-ben 15 volt. Legújabban a magyar F. is önálló misszióterületet vállalt Dél-Kínában (Yungechou, Hunan tartomány). Japánba 1593-ban indult Baptista sz. Péter társaival. E vértanuk (+1597) munkája és vére itt is gyümölcsöző volt. Az 1616-ban megújuló üldözés azonban, mely ismét egész sorát adta a ferences vértanuknak (B. Sotelo és társai), hosszú időre megakasztotta a japán missziót. 1906- ban újra megjelentek Japánban a német és kanadai páterek. Ázsia többi részein, főkép a Kaspi-, Azovi és Fekete-tenger mellékén, a Fülöp-szigeteken és (a XV., XVI. században) Elő-Indiában virágzó missziós munkáról, mely Ceylonra is kiterjedt, számos történelmi adat nyújt felemelő képet. A ferences vértől áztatott Szentföld legdrágább kincse a F.-nek. Amerikába a felfedezőkkel együtt érkeztek. Kolumbusnak, ki maga is III. rendű ferences volt, hű támogatója és biztatója lett a ferences Pérez János. Mexikó első érseke, a ferences Zumarraga (+1548) lett az „indiánok protektora". Dél-Amerikának csaknem minden országában ferencesek hirdették először az evangéliumot; kimagaslik közülük Szolanói sz. Ferenc, Peru apostola (+1610). Itt is bőven hullott vérük Krisztusért; csak Peruban 129 ferences vértanúról tudunk. Észak-Amerikában is az elsők között találjuk a ferences hithirdetőket (Egyesült Államok, Kanada). Kalifornia valóságos „ferences ország", amely városok, hegyek, folyók nevében máig is magán hordja ezt a jellegét. Jelenleg virágzók a Kanada, Wisconsin és Michigan indiánjai között lévő missziók. A F. miszsziós tevékenységét a legújabb kor vívódásai sem tudták megakasztani. Ma a rend 20.523 tagja közül 3098 (köztük 13 püspök és 5 apostoli prefektus) hithirdető, kik az egész világra kiterjedő miszsziós hálózatnak 65 területén helyezkednek el. E területeken kívülük 607 világi pap s 3918 apáca működik 104.365.324 nem-katolikus és 7.070.645 katolikus lakos közt; 112.551 a hitujonc; u. o. van 5229 templom vagy kápolna, 1230 papnövendék, 3339 különböző iskola 188.561 növendékkel. Árva van 5060; a különböző szegény- és kórházban 28.759; műhelyekben 2756 tanonc; van 17 nyomda. Kereszteltek (1928) 12.080 felnőttet, 154.818 gyermeket. — Lemmens: Gesch. der franzisk. Missionen, Münster 1929. Sch. P. Ferences kultúra és művészet. A F. célja nem a világi értelemben vett kultúra terjesztése, hanem az Isten- és emberszeretet gyakorlása s terjesztése. E lelki cél szolgálatában azonban a rend igen jelentős tényezője lett a tudományos és művészeti életnek is. Tevékenységét e téren egyszerűség, természetesség, vallásos megindultság és derűslelkűség jellemzi. Főképen a művészetekben érvényesült ez, melyeknek minden ágában nagyot alkottak a ferencesek. 1. A költészetben kitűnik maga sz. Ferenc, aki „Napének“-ével az olasz népköltészet megindítója; Helanói Tamás (+1250), kit többi közt a „Dies irae“, és Stacopone da Todi (+1306), kit a „Stabat Mater" szerzőjének tartanak. 2. A zenében (sz. Ferenc „az Úr muzsikusainak" nevezte fiait) kiváltak Viadana (+1627), a velencei iskola mestere, ki számos művében először alkalmazta a modern zeneelmélet elveit; Martini (+1784) a bolognai iskola megalapítója (melyből Rossini is kikerült), ő írta meg először a zene történetét; P. Singer, a „Pansymphonicum" feltalálója (+1882), legújabb időben Hartmann von Hochbrunn an der Lahn, a modern oratorium mestere. 3. A festészetre sz. Ferenc alakja s élete igen nagy hatással volt; az ő ábrázolásaival lépett a festészet régi kötöttségéből a szabad mozgás terére. A távlat jórészt ferences vivmány. 4. Az építészetben az egyhajójú templomokat kedvelték, hogy az új irányú prédikációjukat hallgató tömegeket célszerűen elhelyezhessék. Ezzel a gótikába, melyet az öncélúság veszélye fenyegetett, belevitték a célszerűséget. Kiváló ferences építész volt Fra Giocondo (+1515), Bramante utódja. — Thode: Franz v. Assisi u. die Anfange der Kunst der Renaissance, Berlin 1904. Bracaleoni: Varte Francescana, 1924. Sch. P. A F. Magyarországon kezdettől fogva máig jelentős szerepet játszik. Sz. Ferenc fiai közt már az alapító életében találkoztak magyarok, így a Németországba indult misszionáriusok közt egy Magyar Ábrahám nevű testvérről tudunk. Hazánkba valamivel később, Piancarpinoi János provinciális Ferencrend