Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 3. Kazy - Péter (Budapest, 1932)
P - Pásztor (Jópásztor) - Pasztorális (theologia pastoralis) - Pasztorális levelek - Pásztorbot (baculus, pedum) - Pásztorlevél - Patachich Ádám - Pataky Arnold - Patarénusok - Patay József - Patecchio Girardo - Patena - Pater - Pater noster - Patmore Coventry
Pásztor 511 Pásztor (Jópásztor), Jézus szava önmagáról (Jn. 10, 11—16; v. ö. Pét. I 2, 25). Ennek alapján a P. egyike a legrégibb jelképes Krisztus-ábrázolásoknak. Az első 4 századból csak a kisszámú freskóemlékeken 93 P.-kép maradt ránk. A P. művészi ábrázolásában mintául szolgáltak a bárányhordozó Merkur-alakok. Főleg a sírokon kedvelték a P.-képeket, mert az ókeresztény temetési imádság nyomán azt kívánták, hogy az elhúnyt lelkét „a P. vállain vigye“ a mennybe. Krisztusnak a bűnösök iránti szeretetét is kifejezték e képek, melyeken Jézus gyakran mint a vállain bárányt hordozó ifjú jelenik meg; mellette bárányok legelnek, esetleg kosok is, sőt a Praetextatus-katakomba egyik képén a P. a bárányokat a sertésektől elkülöníti. A P. legkedvesebb ókeresztény szobra a Lateránban látható. A. E. Pasztorális (theologia pastoralis), lelkipásztorkodástan: rendszeres összefoglalása mindazon eszközöknek és módoknak, amelyekkel a lelkipásztorkodást végezni kell. Mint önálló szaktárgy csak a XVIII. század végén szerepel. Az idevágó kérdéseket azonban már sz. Pál óta (HP. levelek) tárgyalták az egyházi írók: Rómái Kelemen, Cyprián, Jeruzsálemi Cyrill, Aranyszájú János (A papságról), Ambrus (De officiis), Jeromos, Ágoston (De doctrina christ., De catechizandis rudibus), Gergely (Regula pastoralis), később Bonaventura, Tamás, Antonin, Bernát, Loyolai Ignác, Borromei Károly, Liguori Alfonz. Újabban kiváló művelői a P.-nak: Kerschbaumer, Krieg (Wissenschaft der Seelenleitung), Swoboda (Grosstadtseelsorge), Lhande (Le Christ dans la banlieu, magyarul Krisztus Paris vadonában); nálunk a P.-t irodalmilag főleg Mihályfi Ákos (Az Igehirdetés, Az emberek megszentelése), Tóth (Az intelligencia lelki gondozása), Bangha (A világi apostolkodás rövid kézikönyve) művelték. Thy M. Pasztorális levelek, így hívják már az 1. keresztény század óta sz. Pálnak Timotheushoz és Titushoz írt leveleit, mint amelyekben Pál a címzetteket lelkipásztori feladataikról oktatja ki. Pásztorbot (baculus, pedum), püspökbot. Mózes és Áron botjának mintájára (Móz. II 4, 20; 7, 12), a felsőbb kormányzói hatalom jelképe. Már a 4-ik toledói zsinaton (633) említi Sevillai Izidor. Fából, elefántcsontból, nemes ércből készül, felül nagy görbületben lekanyarodik. A főpapi jelvények közül leginkább alkalmas művészi kidolgozásra. A püspökszentelésnél ünnepélyesen adják át az új püspöknek. A keletiek P.-ja (paterissza) felső végét kereszt diszíti és ezt két oldalról kígyófej öleli körül. Pásztorlevél, a püspök körlevele papjaihoz és híveihez. Fontos kérdésekben időnkint egy-egy ország püspöki kara közös P.-et ad ki. Patachich Ádám báró, kalocsai érsek, 1717—84. Mint zágrábi kanonokot Mária Terézia a magyar kancellária tanácsosává nevezte ki. 1760-ban nagyváradi püspök lett s befejezte a székesegyház építését, gyönyörű püspöki palotát, könyvtárat emelt. Sikeres egyházszervező volt és számos görögkeleti községet hozott vissza az Egyházba. A kalocsai érseki székben (1776) e tevékenységét jótékonyságával is tetézte. Pataky Arnold, szentíráskutató. *1882 Temesváron. Előbb Nagyváradon, 1915 óta a Pázmány-egyetemen a szentírástan tanára. A Sz. István-Akadémia tagja. Számos értekezése jelent meg; önálló művei: Az újszövetségi kánon története az I. nicaeai zsinatig; A Heródes-dinasztia története; Az Antikrisztus a keresztény hagyományban; A bibliai Jeruzsálem az ásatások megvilágításában; Sz. Tamás apostol cselekedetei. Sz. J. Patarénusok a Hkatharok eretnekségének lombardiai ága. Veszedelmes rajongók voltak; csakhogy tévtanaikról ne kelljen lemondaniok, maguk ugráltak a máglyatűzbe. Patay József, piarista, erdélyi rendfőnök, történetíró. *1886. Főleg rendtörténettel foglalkozott. Patecchio Girardo, olasz moralista író a XIII. században. Fratula note moralis című művével új műfajt honosított meg. Ebben a Liber teciorum-ban felsorolja mindazon cselekedeteket és érzelmeket, melyek a vallásos ember erkölcsi világát utálattal töltik el. L. Gy. Patena, kerekalakú, közepén bemélyedő kis tányér, amelyen az ostya a szentmise alatt pihen. Anyaga rendesen nemes fém. Ha nem aranyból készült, a belső mélyedését aranyozni kell. A P. konszekrálása a püspök joga, más pap csak pápai engedélylyel konszekrálhatja. R. F. Pater (latinul atya), jelenti 1. a Miatyánkot (P. noster), 2. a liturgiában a püspök vagy pap megszólítását (a pápa megszólítása Sanctissime, vagy Beatissime P.), 3. a szerzetes papok megszólítását. Pater noster, 1. Miatyánk. Latin szövege: Pater noster, qui es in coelis, sanctificetur nomen tuum. Adveniat regnum tuum. Fiat voluntas tua, sicut in coelo et in terra. Panem nostrum quotidianum da nobis hodie. Et dimitte nobis debita nostra, sicut et nos dimittimus debitoribus nostris. Et ne nos inducas in tentationem, sed libera nos a malo. Amen. Patmore Coventry, misztikus hajlamú angol költő, konvertitá (1823—96). 1864-ben katalizált. Főbb költői művei: Tamerton Church Tower, The Angel in the House, The unknown Eros és Amelia. Hírlapi cikkeit a Principle in Art és a Religio Poetae című kötetei tartalmazzák. Vallásos iratait a Rod, Root and Flower-ben (1895) adta ki. összes költeményei: Poems 1879. K.l G. Patmore