Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 4. Péter - Zype és függelék (Budapest, 1933)
T - Táboriták, l. Husziták - Tabu - Tádé - Tagadás (negatio) - Tagaste - Tahitótfalu - Taine Ipoly Adolf - Takács Menyhért - Takáts - Talabér János - Talált tárgyak - Talentum - Talizmán - Talleyrand Károly Móric
Táboriták 303 mondására megfelelő okból adott püspöki engedély szükséges. R. F. Táboriták, 1. Husziták, Tabu, polinéziai műszó, mely azt a személyt, dolgot jelöli, melyhez hozzányúlni tilos, mert nem közönséges dolog (naa), hanem rendkívüli, természetfölötti, összefügg a t. manával. A T.-ra vonatkozólag különböző előírások, szertartások vannak. A T. eredete s jelentősége különböző. Ered egyrészt a társadalom számára való hasznosságból (hulla érintésének tilalma), a tárgy iránt való tiszteletből (istentiszteleti tárgyak, szent dolgok), vagy erkölcsi szempontokból. A T.-t tehát nem lehet a szenttel (sacer) egyszerűen azonosítani. — Pinard de la Boullaye: L’étude comparée des Religions II. K. F. Tádé, szent, apostol, 1. Júdás (2). Tagadás (negatio), a logikában az azítélet, amely az alany és az állítmány egyezésének, a fogalom és a valóság közötti azonosságnak kérdését nemleges irányban dönti el. Alapképlete: S non est P, ahol S az alanyt és P az állítmányt jelenti. A tagadó ítélet összevonva is jelentkezhetik, így e fogalomban: színtelen, a színnek T.-a már benne rejtőzik. A T. azonban gyakran burkolt állítás, ha t. i. valamely hiánynak vagy T.-nak T.-a (pl. végtelen, halhatatlan). L. ítélet (logikai). Tagaste, sz. ,Ágoston szülővárosa. Az afrikai Numidiában volt, Madaura közelében. Lakosai közt Ágoston idejében még pogányok is akadtak s a keresztények közt is tekintélyes számban voltak képviselve a manicheusok s a donatisták. Püspökség volt. 394-ben Ágostonnak ifjúságától fogva legjobb barátját, a szintén T.-i származású Alipiust választották meg T. püspökévé. Tahitótfalu, a szentendrei szigeten, 6814 hold határral és 2312 magyar lakossal, melyből 709 katolikus, 1481 kálvinista, 73 baptista, 33 zsidó és 12 luteránus. 1900— 1920 közt a katolikusok 118-cal szaporodtak, a kálvinisták 174-gyel fogytak. Taine Ipoly Adolf, francia bölcselő, történetíró és esztétikus (1828—93). Apozitivizmus fiziológiai módszerét alkalmazta az emberi szellem különböző jelenségeire; a történelemben az egyes korok uralkodó erőit, a korok fejlődésének szükségszerűségét kereste; a művészetet és irodalmat is a fiziológia gondolatain keresztül vizsgálta. Az alkotó egyéniség szerepe T, elméletében háttérbe szorul. A nagy írókban s művészekben inkább csak a kor s a környezet függvényeit látta (milien-elmélet), bár nem volt anyagelvű. Viszont pozitivista kiindulópontja sok esetben önkényességre s egyoldalúságra vezette. A kereszténység s a katolicizmus megítélésében is sokszor bántóan igazságtalan. — Chevrillon, T., Páris 1931. V.H. Takács Menyhért, jászóvári premontrei prépost (*1861). A kassai jogakadémia tanára és a gimnázium igazgatója volt. Bölcseleti, művelődéstörténeti és neveléstani dolgozatokat írt s rendtörténeti munkákat fordított. Mint iskolaépítő, rendi szervező és művészetpártoló egyaránt neves. Újabban a gödöllői sz. Norbert-nevelőintézet megalkotásával tette híressé nevét. Takáts, J. Ernő, esztergom-főegyházmegyei pap, a Szent István-Társulat igazgatója, szentírásfordító (*1896). A Szent István-Társulat új szentírás-kiadásának egyes ószövetségi könyveit fordította. — 2. T. Sándor, piarista történetíró (1860—1932). Termékeny irodalmi működést fejtett ki a magyar művelődéstörténet terén, főleg a török hódoltság korabeli viszonyokról. Műveit az előadásnak szinte szépirodalmi frissesége, erős török rokonszenv jellemzi. A Habsburgokkal szemben ellenséges érzületű. Talabér János, író (1825—99), Veszprémegyházmegyei plébános. Négykötetes szertartástani és 8 kötetes hitelemző művet fordított. A vallásos lírai költészetet művelte. Talált tárgyak jog szerint azoké, akik azokat elvesztették, azért a megtaláló a szeretet törvényénél fogva köteles a T. tulajdonosát keresni s addig, míg megtalálja, a T.-akat megőrizni, vagy a hatóságoknál letétbe helyezni. Ha magának tartja meg a T.-at, rosszhiszemű birtokossá válik és visszatérítésre köteles, kivéve, ha jelentéktelen értékű dolgokról van szó, vagy olyanról, amelyet tulajdonosa nyilván nem óhajt megtartani (res derelicta). Joga van azonban a megtalálónak a tulajdonostól fáradságának és költségeinek megtérítését követelni, méltányos jutalmat is. Ha a tulajdonost megfelelő kutatás után sem sikerül megtalálni, a megtaláló a T.-akat megtarthatja s ezek akkor is tulajdona maradnak, ha az eredeti tulajdonos utóbb mégis megkerülne. A T.-ra vonatkozó állami törvények általában lelkiismeretben is köteleznek.1. a. Talentum, babiloni eredetű súlymérték; 1 T.-ban volt 60 mina (mna) vagy 3600 sekel (siclus). Később az egyszerűség kedvéért a T.-ot 3000 sekelnek számították. Előbbi értelemben a T. kb. 59, utóbbiban kb. 49 gramm aranynak felelt meg. Jézus példabeszédének alapján (Mt. 25, 15 kk.) T.-nak általában az Istentől nyert képességeket is szoktuk nevezni, melyeknek helyes felhasználásáért felelősek vagyunk. L. Szentírási pénznemek. Talizmán, szoborszerű, vagy éremalakú istenkép, melyet már a legrégibb népek (skarabeus-bogár az egyiptomi múmiákon) használtak szerencsétlenség, baj, betegség ellen. Durva babona, mely fogalmilag sem azonosítható az egyházilag megáldott érmekkel, sereklyékkel. Ny. 7. Talleyrand Károly Móric, francia államférfiú (1754—1838). Bár teljesen világias, érzéki hajlamú ember volt, lábhibája miatt Talleyrand