Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 4. Péter - Zype és függelék (Budapest, 1933)
Q - Quadragena - Quadragesima - Quadragesimo anno
Quadragena, abúcsúk engedélyezésénél használatos kifejezés, a régi egyházi fegyelemnek megfelelően eredetileg 40 napi szigorú vezeklést jelentett. Mikor az Egyház 40 napi búcsút engedélyez, ez azt jelenti, hogy a búcsút élvező annyi ideig tartó büntetéstől szabadul meg, amennyinek elengedését régente 40 napi szigorú vezekléssel érdemelhette volna ki. Quadragesima („a 40-ik“), a 40-napi böjt latin neve. Qu. vasárnapja: nagyböjt 1. vasárnapja. Quadragesimo anno, XI. Pius pápa körlevele a társadalmi rend helyreállításáról, amely a r Rerum novarum körlevél kibocsátásának 40-ik évfordulóján, 1931-ben jelent meg. Kiegészítése és folytatása a Rerum novarum gondolatmenetének és egyben a jövő katolicizmus szociális mozgalmainak irányadó alapokmánya. Szükség volt rá egyrészt, mert tisztázni kellett egyes kérdéseket, amelyek körül katolikus részen már oly heves vita fejlődött ki, hogy félni lehetett a katolikus szociális front egységének magszakadásától; másrészt felelni kellett arra az egyre hangosabbá váló gyanúsításra, hogy az Egyház nem mer a liberáliskapitalizmus hatalmával szemben kárhoztatóan föllépni. A körlevél, mint általában a Vatikánnak összes hasonló tárgyú nyilatkozatai, csak az elvek tisztázására törekszik és a részletekbe nem bocsátkozik, mert a valóság, az adott szociális élet annyira változatos és bonyolult, hogy azt mindenütt teljesen azonos keretek közé szorítani nem lehet. A Qu. három részre oszlik. Az első a Rerum novarum üdvös hatásairól, a keresztény szociális munka sikereiről és fontosabb eszméiről számol be. A második rész a körlevél törzse, először megállapítja az Egyház illetékességét az erkölcstannal összefüggő társadalom- és gazdaságtani kérdésekben, majd áttér a magántulajdonjog körül támadt viták tisztázására s elítéli azt a túlzást, hogy a tulajdonjog maga is megszűnik, mihelyt annak birtokosa nem teljesíti társadalmi kötelességeit. Követeli a pápa, hogy az állam a maga törvényhozói tekintélyével úgy szabályozza a tulajdonjogrendet, hogy a tulajdon miatt a közjó se szenvedjen csorbát. A mai vagyon- és jövedelemeloszlás nagy mértékben igazságtalan; a pauperizmus, az elproletárosodás ellen küzdeni kell. A kapitalizmus, vagyis az a termelési rendszer, amelyben a tőke és a munka nem ugyanazon fizikai vagy erkölcsi személyek kezében van, magában véve nem igazságtalan, de a mai liberális kapitalizmus erkölcstelen, mert szinte minden hasznot és jövedelmet keveseknek sajátít ki. De téves utakon jár a munkásság is, amikor a tőkét minden jövedelemtől meg akarja fosztani. A harcban álló két félnek meg kell egyeznie, úgy, hogy mindenki megkapja a magáét. A tőkétől nem áldozatokat követel a munkásság javára, hanem az igazságos bért, amely csak a családi bér lehet mindenütt, ahol az üzem ezt a tehert elbírja. A társadalom teljes békéje és a munkásosztály emberi jogai követelik azt is, hogy a munkás magántulajdonhoz jusson és így léte a sorsviszonyok szeszélyeivel szemben biztosíttassák. Mindez azonban a mai rendszernek oly irányú átalakulását követeli, amely az ellentétes érdekek közti egyensúly megteremtését rábízza az új társadalom nyilvános jogú testületeire, a tiszaktestületekre („ordines", hivatásszervezetek). Ez az intézmény az egyes kereseti ágak összes érdekeltjeit csoportosítaná: munkaadókat, alkalmazottakat és munkásokat egy-egy szakban, egy-egy közös testületbe, hogy így közvetlenül és az egész testület érdekeinek megfelelően rendezzék közös ügyeiket, de ugyanakkor bizonyos értelemben kényszerítve legyenek az egész társadalom javára is tekintettel lenni. Amíg tehát eddig a kartelek és munkásszakszervezetek csak az osztályönzést szolgálták, az új szervezetek lényeges feladata a közjó szolgálata lesz. A körlevél harmadik részében a pápa élesen elítéli egyrészt a nagytőke hatalmi tobzódását, másrészt akommunizmust és allszociális-