Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930)
B - Barát Irén dr. - Baráthosi Balogh Benedek - Barcs Béla - Barcs Ernő dr.
jat nyert. Nagyobb tanulmányutakat tett Európa minden részében. Irodalmi működést is fejt ki. Megírta az Éber-féle Művészeti Lexikon (1925) építőművészeti cikkeit, Éber László és Felvinci Takács Zoltán társaságában a Művészet Történetét (1926), társszerkesztője volt az 1928-ban megjelent Technikai Lexikonnak. Barát Irén dr. 1891-ben született Temesvárott. Középiskoláit részben Temesvárott részben Budapesten végezte. 1909-ben iratkozott be a budapesti egyetem orvosi fakultására, ahol 1914-ben orvosi oklevelet nyert. Tanulmányi évei alatt az anatómiai és élettani intézetben dolgozott, majd a kórbonctani intézet gyakornoka, később tanársegédje lett, ahol Krompecher Ödön vezetése alatt diplomája megszerzése után még két évig működött. A háború második évében három hónapig a zsolnai katonai járványkórházban mint bakteriológus dolgozott és kórbonctani elfoglaltsága alatt a Ludovika - hadikórház laboratóriumát látta el. II. osztályú Vöröskereszt kitüntetés tulajdonosa. 1917-ben a Korányi-klinika gyakornoka, 1921-ben tanársegédje lett. Ezen megbízatásának lejárta után, 1924-ben, az Erzsébet királyné-szanatórium osztályos főorvosává nevezték ki, ahol jelenleg is működik. Több tudományos közlése jelent meg bel- és külföldi szaklapokban. Baráthosi Balogh Benedek, székesfővárosi polgári iskolai igazgató. Született Lécfalván, Háromszéken. Középiskolai tanulmányait a nagyenyedi református kollégiumban és a székelykeresztúri tanítóképzőben végezte, azután a budapesti polgári iskolai tanárképzőbe iratkozott be, majd a kolozsvári tudományegyetemen hallgatott történelmi és földrajzi előadásokat. Tanári vizsgát 1899-ben tett. Diplomájának megszerzése után mint tanító működött Budapesten 1905-ig, amikor polgári iskolai tanár, majd 1917-ben helyettes igazgató és 1923-ban rendes igazgató lett. Hét expedíciót vezetett Ázsiába és Északamerikába, ahol néprajzi és nevelési tanulmányokat folytatott. E tanulmányi kirándulásokat részben államsegéllyel, részben saját költségén tette meg. 1904-ben Japánban és Ázsiában járt. Úti élményeiről „Dai-Nippon“ című 3 kötetes nagy munkájában számolt be. A 4-ik kötete, a Kultúrtörténet, nem jelent meg. Jelentős munkái: Séta a világ körül és a Kelet csodái, valamint egy ifjúsági regénye, Három székely diák utazása a föld körül. 1907, 1908, 1911 és 1914-ben tanulmányutat tett Északeurópába, Szibériában, Mongóliába, Koreába és az Északi-tenger vidékére. 1914-ben az oroszok elfogták és internálták Kabaroszkba. Rövidesen átszökött Japánba és Amerikán át vissza hazájába. Ekkor indította meg Barátosi Turáni könyvei c. 24 kötetre tervezett gyűjteményes munkáját, amelyből eddig 12 kötet jelent meg. 1920-ban ismét visszament Japánba, hogy ott és Szibériában maradt tudományos gyűjteményét és feljegyzéseit megmentse. A Japánban maradt 13 ládát sikerült is megmentenie, de a Kabaroszkban maradt részt még a mai napig sem sikerült elhoznia és az most is a kabaroszki múzeumban van. Számtalan cikke és szakdolgozata jelent meg szakközlönyökben és folyóiratokban. Külföldön, Japánban és Amerikában az utolsó útja alkalmával több propaganda előadást tartott. A nemzetközi Közép- és Keletázsiai Társaság rendes tagja, a Néprajzi Társaság választmányi tagja. A Magyar Indiai Társaság, a Turáni Társaság elnöke. Számtalan egyesület elnöke és választmányi tagja. Anyanyelvén kívül német, francia, angol, orosz és több keleti nyelvet beszél. Barcs Béla, kir. közjegyző. Merényben született (Szepes megye), 1855-ben. Édesatyja Barcs Samu városi főjegyző, 48-as honvédszázados. Középiskoláit az iglói ev. főgimnáziumban, főiskolai tanulmányait az eperjesi jogakadémián végezte, 1875-ben. Tanulmányainak befejezése után Iglón, Fejér közjegyzőnél kezdte meg prakszisát, mint jelölt. Rövid idő múlva felkerült Pestre, ahol mint ügyvédjelölt működött és 1890- ben előbb Jeszenszky, később Rupp közjegyző helyettese lett. 1899- ben Kisvárdára nevezték ki közjegyzővé, ahol 20 esztendeig működött. 1918-ban Rupp Zsigmondinak, a Közjegyzői Kamara elnökének helyére nevezték ki s azóta a fővárosban folytat közjegyzői gyakorlatot. Kizárólag hivatásának él. Részt vett az 1878-iki okkupációban s mint főhadnagy szerelt le. A Signum Laudis, hadiérem és jubiláns emlékérem tulajdonosa. Szabolcs vármegye törvényhatósági bizottságának tagja, a Szepesi Szövetség és a MAO volt régi gárdájának tagja, ezenkívül még számos más társadalmi egyesületnek tagja. A kisvárdai ev. egyházközség örökös felügyelője. Barcs Ernő dr., kir. közjegyző. Gölniczbányán született, 1887-ben. Középiskoláit Kassán, egyetemi tanulmányait Kassán, Budapest