Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930)

D - Decsy Etelka - Dedinszky Miklós (dedinai) - Degré Miklós dr. - Dehmal Károly - Dékány L. Miklós

536 Decsy Etelka, festőművész, rajztanár. A Képzőművészeti Főiskolán Bosznay Ist­ván, Edvi-Illés Aladár, Ferenczy Károly és Zemplény Tivadar tanítványa volt és 1915- ben rajztanári oklevelet nyert. 1916 óta állandó kiállítója a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalonnak. Számos hazai és külföldi reprezentatív kiállításon aratott megérdemelt sikert. Képei főleg ameri­kai és hollandiai magángyüjtők tulajdo­nában vannak. Huzamosabb ideig tartóz­kodott Párisban, Kómában, Firenzében és Belgiumban és mindenütt festészeti tanul­mányokat folytatott. Olajban és akvarell- ben dolgozik, tájképei legtöbbször lombos, fás erdőrészleteket, akvarelljei pedig utca­részleteket ábrázolnak. 1917-ben a Nemzeti Szalonban kiállított Vidéki udvar cimü vász­nát a Székesfőváros vásárolta meg. Nagy- szentmiklós város megbízásából megfestette a Kaszinó elnökét és Simonsits Géza fő­jegyző portréját. Független művész. Tájké­pein finom nőiességgel a természet lelkét igyekszik a szemlélőhöz közel hozni. Dedinszky Miklós (dedinai), ny. áll. huszár­ezredes. Budapesten született, 1875-ben. A kö­zépiskolák és a katonaiskola elvégzése után 1892-ben mint hadapród tiszthelyettes, a sza­badkai 4. sz. huszárez­rednél kezdte meg szolgá­latát. 1893-ban hadnagy- gyá nevezték ki és Nagy- szebenbe a 2. huszárez­redhez helyezték át. 1897- ben Budapestre került, 1898-ban főhadnaggyá lép­tették elő. 1908-ban érte el a századosi rangot. A mozgósításkor a 10. hu­szárezred kötelékében az orosz frontra vonult, itt 1916-ban őrnagy, 1918-ban alezredes lett. Az összeomlás Győrben érte, ahol a lóavató bi­zottság vezetőjeként működött. 1919-ben Sió­fok, majd Székesfehérvár, végül a soproni 3. honvédhuszárezred voltak beosztási helyei. 1920-ban nyerte el ezredesi kinevezését és 1922-bew nyugalomba vonult. A III. osztályú katonai érdemkereszttel és még több más ki­tüntetéssel jutalmazták érdieméit. Degré Miklós dr., a felsőház tagja. 1867 okt. 14-én született, Vácott. Gyermekéveit is itt, majd Pesten töltötte. Atyja, Degré Alajos, a nagynevű iró és balpárti képvi­selő, nagy házat vitt és igy már gyermek­korában a Jókai Mórok, Irányi Dánielek, Klapka Györgyök társaságában nevelke­dett az ifjú Miklós. Gimnáziumi tanulmá­nyait a budapesti piarista iskolában, a jo­got Pesten végezte. Már a gimnáziumban kitűnt irói tehetségével, jogászkorában pe­dig az egyetemi olvasókör elnöke volt. Rö­vid ideig ügyvédjelöltösködött, azután jog­gyakornok lett a budapesti törvényszéken, törvényszéki jegyző Szabadkán, majd fo­galmazó az igazságügyminisztériumban, ahonnan harmincéves korában nevezték ki a békési járásbíróság vezetőjévé. Miután ezt az elhanyagolt járásbiróságot rendbe hozta, 1902-ben a budapesti VIII—X. kér. járásbíróság élére került. 1905-ben a zala­egerszegi törvényszék, azután a győri tör­vényszék elnöke lett. 1914-ben a budapesti központi járásbíróság elnöki székébe nevez­ték ki. 1915-ben a budapesti Ítélőtábla ta­nácselnöke lett és a büntetőtanács alelnöke. 1918-tól 1920-ig az Országos Központi Ár­vizsgáló Bizottságnak volt elnöke, 1921-ben a budapesti Ítélőtábla alelnöke, azután ide­iglenesen vezette az Ítélőtáblát, hogy ké­sőbb ennek véglegesen kinevezett elnöke le­gyen. Egyike nemcsak a legkiválóbb bírák­nak és szervezőknek, hanem jeles jogi iró is, akinek sok könyve és cikke jelent meg, főként az eküdtbirósági eljárás, az anyagi büntető jog és a bűnvádi perrendtartás kö­réből. Nagy népszerűségét legjobban bizo­nyítja az a páratlanul meleg fogadtatás, amelyben 1926 november 6-án, kinevezése alkalmából részesítették. Dehmal Károly, gyáros. Deutsch-Böhmen- ben született, 1862-ben. Tanulmányait Bécsben végezte, majd Budapesten zongorakészitő üze­met alapitott. Gyártmányai kiválóságának el­ismeréséül több oklevelet és más kitüntetése­ket nyert. Több ipartestület és egyesület el­nöke, illetve vezetőségének tagja. Dékány L. Miklós, Budapesten született, 1899 dec. 6-án. Atyja néhai D. Péter, az ál­talánosan ismert konyakgyáros. A Tavasz­mező-utcai főgimnáziumban tett érettségit. 1917-ben bevonult a 48. cs. és kir. gyalogezredhez, melynek kötelékében a déli harctéren teljesítette kötelességét, majd 1919 szeptember havában a Nemzeti Hadsereg köte­lékébe lépett, ahol 1921 tavaszáig teljesített szol­gálatot. A hadseregből történt kilépése után kül­földi tanulmányútra indult és beutazta Né­metország, Hollandia, Dánia és Francia- ország nagy ipari és kereskedelmi gócpont­jait, mindenütt tudását gyarapítva. Kül­földi útjáról több Ízben tartott beszámo­lót. Hazajövet a közgazdasági életben nyert elhelyezkedést. Előbb a Weiss Manfréd- gyárnál, majd beltagja lett a Hungária vasáru-nagykereskedésnek. A külföldön szer­zett összeköttetései révén a vállalat export­import osztályát nagymértékben feljavította: Több cikke jelent meg hazai szaklapokban. Már ifjú kora óta történelmi tanulmányokat folytat. A keresztényszocialista párt ve­zetője és számos társadalmi egyesület tagja.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék