Szentmiklóssy Géza (szerk.): A magyar feltámadás lexikona (Budapest, 1930)
D - Decsy Etelka - Dedinszky Miklós (dedinai) - Degré Miklós dr. - Dehmal Károly - Dékány L. Miklós
Decsy Etelka, festőművész, rajztanár. A Képzőművészeti Főiskolán Bosznay István, Edvi-Illés Aladár, Ferenczy Károly és Zemplény Tivadar tanítványa volt és 1915- ben rajztanári oklevelet nyert. 1916 óta állandó kiállítója a Műcsarnoknak és a Nemzeti Szalonnak. Számos hazai és külföldi reprezentatív kiállításon aratott megérdemelt sikert. Képei főleg amerikai és hollandiai magángyűjtők tulajdonában vannak. Huzamosabb ideig tartózkodott Párisban, Rómában, Firenzében és Belgiumban és mindenütt festészeti tanulmányokat folytatott. Olajban és akvarellben dolgozik, tájképei legtöbbször lombos, fás erdőrészleteket, akvarelljei pedig utcarészleteket ábrázolnak. 1917-ben a Nemzeti Szalonban kiállított Vidéki udvar című vásznát a Székesfőváros vásárolta meg. Nagyszentmiklós város megbízásából megfestette a Kaszinó elnökét és Simonsits Géza főjegyző portréját. Független művész. Tájképein finom nőiességgel a természet lelkét igyekszik a szemlélőhöz közel hozni. Dedinszky Miklós (dedinai), ny. áll. huszárezredes. Budapesten született, 1875-ben. A középiskolák és a katonaiskola elvégzése után 1892-ben mint hadapród tiszthelyettes, a szabadkai 4. sz. huszárezrednél kezdte meg szolgálatát. 1893-ban hadnagggyá nevezték ki és Nagyszebenbe a 2. huszárezredhez helyezték át. 1897- ben Budapestre került, 1898-ban főhadnaggyá léptették elő. 1908-ban érte el a századosi rangot. A mozgósításkor a 10. huszárezred kötelékében az orosz frontra vonult, itt 1916-ban őrnagy, 1918-ban alezredes lett. Az összeomlás Győrben érte, ahol a lóavató bizottság vezetőjeként működött. 1919-ben Siófok, majd Székesfehérvár, végül a soproni 3. honvédhuszárezred voltak beosztási helyei. 1920-ban nyerte el ezredesi kinevezését és 1922-ben nyugalomba vonult. A III. osztályú katonai érdemkereszttel és még több más kitüntetéssel jutalmazták érdemeit. Degré Miklós dr., a felsőház tagja. 1867 okt. 14-én született, Vácott. Gyermekéveit is itt, majd Pesten töltötte. Atyja, Degré Alajos, a nagynevű író és balpárti képviselő, nagy házat vitt és igy már gyermekkorában a Jókai Mórok, Irányi Dánielek, Klapka Györgyök társaságában nevelkedett az ifjú Miklós. Gimnáziumi tanulmányait a budapesti piarista iskolában, a jogot Pesten végezte. Már a gimnáziumban kitűnt írói tehetségével, jogászkorában pedig az egyetemi olvasókör elnöke volt. Rövid ideig ügyvédjelöltösködött, azután joggyakornok lett a budapesti törvényszéken, törvényszéki jegyző Szabadkán, majd fogalmazó az igazságügyminisztériumban, ahonnan harmincéves korában nevezték ki a békési járásbíróság vezetőjévé. Miután ezt az elhanyagolt járásbiróságot rendbe hozta, 1902-ben a budapesti VIII—X. ker. járásbíróság élére került. 1905-ben a zalaegerszegi törvényszék, azután a győri törvényszék elnöke lett. 1914-ben a budapesti központi járásbíróság elnöki székébe nevezték ki. 1915-ben a budapesti Ítélőtábla tanácselnöke lett és a büntetőtanács alelnöke. 1918-tól 1920-ig az Országos Központi Átvizsgáló Bizottságnak volt elnöke, 1921-ben a budapesti Ítélőtábla alelnöke, azután ideiglenesen vezette az Ítélőtáblát, hogy később ennek véglegesen kinevezett elnöke legyen. Egyike nemcsak a legkiválóbb bíráknak és szervezőknek, hanem jeles jogi író is, akinek sok könyve és cikke jelent meg, főként az eküdtbírósági eljárás, az anyagi büntetőjog és a bűnvádi perrendtartás köréből. Nagy népszerűségét legjobban bizonyítja az a páratlanul meleg fogadtatás, amelyben 1926 november 6-án, kinevezése alkalmából részesítették. Dehmal Károly, gyáros, Deutsch-Böhmenben született, 1862-ben. Tanulmányait Bécsben végezte, majd Budapesten zongorakészítő üzemet alapított. Gyártmányai kiválóságának elismeréséül több oklevelet és más kitüntetéseket nyert. Több ipartestület és egyesület elnöke, illetve vezetőségének tagja. Dékány L. Miklós, Budapesten született, 1899 dec. 6-án. Atyja néhai D. Péter, az általánosan ismert konyakgyáros. A Tavaszmező utcai főgimnáziumban tett érettségit. 1917-ben bevonult a 48. cs. és kir. gyalogezredhez, melynek kötelékében a déli harctéren teljesítette kötelességét, majd 1919 szeptember havában a Nemzeti Hadsereg kötelékébe lépett, ahol 1921 tavaszáig teljesített szolgálatot. A hadseregből történt kilépése után külföldi tanulmányútra indult és beutazta Németország, Hollandia, Dánia és Franciaország nagy ipari és kereskedelmi gócpontjait, mindenütt tudását gyarapítva. Külföldi útjáról több ízben tartott beszámolót. Hazajövet a közgazdasági életben nyert elhelyezkedést. Előbb a Weiss Manfrédgyárnál, majd beltagja lett a Hungária vasáru-nagykereskedésnek. A külföldön szerzett összeköttetései révén a vállalat exportimport osztályát nagymértékben feljavította. Több cikke jelent meg hazai szaklapokban. Már ifjú kora óta történelmi tanulmányokat folytat. A keresztényszocialista párt vezetője és számos társadalmi egyesület tagja.