Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)
B - Bruck Lajos
1902. tavaszi nemzetk. kiáll.: Csendélet, olajt., 350 K. — Boszorkánylak, pastell 250 K. 1902—3. téli kiáll.: Magány, pastell. 1903. tavaszi nemzetk. kiáll.: Csendélet, olajt. 1904—5. téli kiáll.: Elhagyott lak, olajt. — Nyár, olajt. 1905. tavaszi nemzetk. kiáll.: Tavasz, olajt. 1906. tavaszi kiáll.: Hűvösvölgy (I), olajt. — Hűvösvölgy (II), olajt. — Pálmagyümölcs, olajt. 1906— 7. téli nemzetk. kiáll.: Tájkép, olajt. — Rózsák, olajt. 1907— 8. téli kiáll.: Kertben, olajt. — Virágok, olajt. 1908. tavaszi kiáll.: Tavaszi virágok, olajt. 1908— 9. téli nemzetk. kiáll.: A czipészmester háza, olajt. — Virágok, olajt. 1909. nemzetk. grafikai kiáll.: Interieur, pastell. 1909. tavaszi kiáll.: Sziklás partrészlet, pastell. 1909— 10. téli kiáll.: Violák, olajt. — Peóniák, olajt. — Kertrészlet, olajt. 1910. tavaszi kiáll.: Interieur, olajt. — Klyviák, olajt. — őszi lomb, olajt. 1910— 11. téli kiáll.: Kolostorkert, olajt. 1911. tavaszi kiáll.: Kertkerítés, olajt. — őszi rózsák, olajt. 1911— 12. jubiláris téli kiáll.: A küszöbön, olajt. — Ageratum, olajt. — Nyaraló, olajt. — Canna indica olajt. — Peóniák olajt. 1912. tavaszi kiáll.: Interieur-részlet, olajt. — Kora tavaszszal, pastell. — Estefelé, pastell. 1912— 13. téli kiáll.:Hortensiák, olajt. 1913. tavaszi kiáll.: őszi táj, pastell. — Mimosák, olajt. — Ibolyák, olajt. 1913— 14 téli kiáll.: Mezei virágok, olajt. — őszi baraczkok, olajt. — Gyümölcs, olajt. 1914. tavaszi kiáll.: Mátyásföldi tájrészlet, olajt. — Virágos kert, olajt. — Csendélet, olajt. Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja. Budapest, 1913. 27. 1. (arczképpel). — Kiáll. tárgymutatók. — Mint arajziskolai értesítők. — Művészet. 1913. 237. 1. — Nemzeti Szalon Almanach. Budapest, 1912. 155 1. — Tábori Kornél: Magyar művésznők. Pesti Napló. 1912 decz. 25. (arczképpel). Bruck Lajos, festő, szül. 1846 nov. 4-én Pápán, megh. 1910 decz. 3-án Budapesten. Már gyermekkorában Pestre kerülvén, első rendszeres rajzoktatásban tizenötödik évében egy pesti rajziskolában részesült. Elsajátítván az elemi ismereteket, az 1860-as évek elején ismeretséget kötött több Pesten élő művészszel s tőlük leste el a festőművészet titkait. Előtanulmányai révén már elég gyakorlott festő volt, mikor 1864-ben Bécsbe ment, hogy a képzőművészeti akadémiára beiratkozzék. Itt Engert, Blaas és Geiger voltak mesterei, akiknek vezetése alatt öt éven át szorgalmasan tanult. Közben az anyagi gondokból is bőven kijutott a része, s hogy helyzetét tűrhetőbbé tegye, bécsi tartózkodása alatt számos arczképet festett. Az akadémiai tanfolyam befejeztével ösztöndíjért folyamodott a vallás- és közoktatásügyi minisztériumhoz, amit elnyervén, 1868- ban Olaszországba utazott, hogy az olasz remekművek tanulmányozása által tökéletesíítse ismereteit. Egy ideig Velenczében élt, s az ottani szépművészeti akadémián Molmenti tanár növendéke lett. Majd sorra járta az olasz városokat, s Florenczben és Nápolyban hosszabb ideig tartózkodott. Az utóbbi helyen való időzése összeesvén a Vezúv hatalmas kitörésével, e fenséges jelenetet számos példányban megfestette, s többnyire gazdag turistáknál értékesítette. E képekkel annyi pénzt keresett, hogy évekig nem kellett az anyagiakkal törődnie. Komolyabb irányú művészi tevékenysége összeesik olaszországi tartózkodásával. Itt festette meg első jelentősebb képeit: Vásártér a Ponte Rialto előtt, s a magyar tárgyú Falusi konyhát, amelyeket legelőbb az 1873. évi bécsi világkiállításon állított ki. Művei elismerésre s vevőre is találtak, a kormány pedig 600 forintos ösztöndíjjal tette lehetővé, hogy tanulmányait Párisban folytassa. 1874-ben költözött a franczia fővárosba, s minthogy csakhamar állandó vevőkre s megrendelőkre akadt, Párisban telepedett le, hol egy ideig Munkácsynál is tanult. Eleinte főleg műkereskedőknek dolgozott, akik számos képét adták el Angliában és Amerikában. 1876-ban Az erdő szélén cz. képe a párisi Salonba is bejutott, melynek ettől kezdve 1884-ig minden kiállításán részt vett. 1877-ben Jó tanácsok (Depart pour la ville) cz. képét állította ki, mely egy a városba induló falusi leánykát ábrázol, kit az anyja tanácsokkal lát el. Ez a kép a párisi hírlapírók egyesülete (Cercle de la Presse) tulajdona. B. e műve rövidesen nagy népszerűségre tett szert, s a nagyobb európai képeslapokban közölt fametszetű reprodukcziói révén általánosan ismertté vált. 1878-ban a Salonban A távollevő levele (La lettre de l’absent, Vicomte Daubias tulajdona, Lissabon) és Éva kis leánya ez. képeivel volt képviselve. Az első nagyobb elismerés 1879-ben érte, mikor Árvák (Les abaudonnés) ez. képe a Salonban mention honorable-t nyert. Ugyanezen a tárlaton a Kivándorló ez. képét is kiállította. 1880-ban Trop Chaud (»Fújd!«, gyermek dajkával, aki a forró kávét hűti, míg a gyermek türelmetlenkedik) és Siófoki mosónők (vagy Balatonvidéki életkép), 1881- ben az Utolsó krajczár (vagy A megmaradt pénz) s egy arczkép, 1882-ben A falusi bíró, 1883-ban pedig Vasúti búcsúzás cz. képeit állította ki a Salonban. Párisi tartózkodása idejében gyakran haza látogatott, s magyar tárgyú képeihez mindig hazulról vitte ki a vázlatokat. 1880-ban az Alföldön, 1883-ban Erdélyben járt s utóbbi útja alkalmával 18 275