Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)
E - Eltzner, C. A. - Eluer Erneszt - Elzászné Gondos Emmy - Emericzi János - Emericzi János - Emericzy Andor - Emler Vilmos
Eltzner—Emler sulat tagjainak névsora. Pest, 1854—55. 14. 1. — 1855—Ló- 13- I. Eltzner, C. A., német rajzoló és aczéltmetsző az 1850-es években. Magyar vonatkozású művei: 1. Buda és Pest távlati képe »Pest-Ofen« aláírással. Aczélmetszet. Jelzése: C. A. Eltzner gez. u. gest. — Druck u. Verlag der englischen Kunstanstalt v. A. H. Payne Leipzig und Dresden. 2. Pozsony látképe madártávlatból »Pressburg« aláírással. Aczélmetszet. Jelzése: Eltzner del. T. Heawoodse. Budapest Székesfővárosi Múzeum katalógusa. Budapest, 1907. 90. 1. —■ Tört. Képcsarnok grafikai gyűjteménye, Budapest. Eluer Erneszt, festő. A XVI. század első felében élt és kora kiválóbb arczképfestői közé tartozott Magyarországon. 1548- ban Verancsics Erdélybe hívta, s beajánlotta Izabella királynőnek, aki fia, az akkor nyolcz éves János Zsigmond arczképének elkészítésével bízta meg őt. Valószínű, hogy ez alkalomból több erdélyi előkelőséget megörökített, művei azonban vagy elpusztultak, vagy lappanganak. Az említett arczképen kívül fennmaradt még egy bibliai tárgyú képének emléke is. E mű Ádámost és Évát ábrázolta a paradicsomban. Katona: História critica. XXI. 741—747. 1. — Nagy Iván: Magyarországi képzőművészek. Századok. 1874. 285. 1. — Szendrei János dr.: Erdély műkincsei. Magyar Műkincsek. Budapest, 1901. III. le. 78. 1. Elzászné Gondos Emmy, festő- és iparművésznő. Tanulmányait a budapesti iparrajziskolában és a mintarajziskola és rajztanárképzőben végezte, hol 1904-ben rajztanítói oklevelet kapott. Műveivel Milánóban aranyérmet, Parisban diplome d’honneurt, Pécsett bronzérmet, Aradon elismerő oklevelet nyert. Közben a székesfővárosnál mint elemi iskolai rajztanító is működött. Pozsonyban továbbképző rajzkurzust vezetett, 1912-ben pedig a főváros megbízásából az iskolák részére egy iparművészeti szakmunkát szerkesztett »Példatár az alsófokú leányiskolák kézimunka tanításához« czímmel. Még ugyanez évben leköszönt állásáról s azóta minden idejét a festészetnek szenteli. Budapesti Újságírók Egyesülete Almanachja. Budapest, 1913. 31. 1. (arczképpel). •— Nemzeti Szalon Almanach. Budapest, 1912. 163. 1. Emericzi János, festő. 1521-ben Krausz János festővel freskókkal díszítette a bártfai szent Egyed templomot, amely freskók közül Jézus a Getsemane kertben az északi mellékhajó falán, szent István, szent Imre, szent László, szent Kristóf és Bártfa város czímere a templomtorony első emeletén a legutóbbi restaurálásig elég épen fennmaradtak, amikor is részint bemeszeltetvén, részint bevakoltatván, ezek is elpusztultak. Arch. Ért. 1880. 248. 1. — Emlékkönyve: A kassai száz éves egyházmegye tört. névtára és —. Kassa, 1904. I. 238. 1. — Gyöngyösy László: A bártfai csúcsíves főtemplom. Vas. Ujs. 1899. 398. 1. — Gerecze Péter dr.: A műemlékek helyrajzi jegyzéke és irodalma. Budapest, 1906. 692. h. — Myskovszky Viktor: Bártfa középkori műemlékei. A szent Egyed templomának műrégészeti leírása. Budapest, 1879. 29, 80. 1. — U. az: Bártfa középkori műemlékei. A városház s a város erődítményeinek műsrégészeti leírása Budapest, 1880. 115. 1. — U. az: Winter György Bártfa város bírájának arczképes zászlója és emlékköve Bártfán. Arch. Ért. 1903. 77. 1. — Myskovszky Ernő: Műemlékeink pusztulása. Művészet. 1904. 179. 1. — Osztrák-magyar monarchia írásban és képben. Felsőmagyarország. Budapest, 1898. V. k. I. r. 119. 1. — Tarczai György: Magyar régiségek. Iparosok Olvasó Tára. Budapest, 1902. VIII. 9—10. sz. — Tóth Sándor: Sáros vármegye monográfiája. Budapest, 1912. III. k. 693, 705. 1. Emericzi János, építőmester. 1639— 1646 között Kassán élt. Kemény Lajos: Kassai építőmesterek. Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye. 1904. 83. 1. —• U. az: Műtörténeti adatok Kassa város titkos levéltárából. Arch. Ért. 1913. 53. 1. Emericzy Andor, festő, szül. 1878 júl. 22-én Iglón, megh. 1910 máj. 3. Budapesten. 1896-ban a budapesti tanárképző főgymnasiumban végezte középiskolai tanulmányait, azután Münchenbe ment, ahol a Fehr-féle magánrajziskolát látogatta. Néhány hónap múlva növendéke lett az ottani képzőművészeti akadémiának, ahol négy évig tanult s közben több kitüntetésben részesült. 1902- ben Firenzében járt, s az állam megbízásából két másolatot készített. Hazatérve Lotz Károlynál folytatta tanulmányait, közben pedig egy freskót készített Fraknói Vilmos püspök római villájában. Lotz halála után félévig még Székely Bertalan mellett dolgozott, ekkor azonban súlyos idegbajba esett. Életének utolsó három éve a halálos kórral való küzdelemben, szanatóriumban telt el. Művei közül kiválik Krisztus ez. képe, melyre 1907-ben a pécsi országos kiállításon bronzérmet kapott. A Képzőművészeti Társulat kiállításain következő műveit állította ki: 1901—2. téli kiáll.: Fiatalság, színes krétarajz. — Portrait, olajf. 1902. tavaszi nemzetk. kiáll.: Benczúr Kató, olajf. — Női arczkép, olajf. — Gróf Batthyány Istvánné arczképe, olajf. — Női arczkép, olajf. 1903. tavaszi nemzetk. kiáll.: Krisztus a keresztfán, tempera. 1905—6. téli kiáll.: Női arczkép, olajf. Incze Henrik: Magyar művészeti almanach. Budapest, 1911. 118. 1. — Kiáll. tárgymutatók. ■— Művészet, 1910. 307, 309. 1. (arczképpel). — Nemzeti Szalon Almanach. Budapest, 1912. 163. 1. Emler Vilmos, ötvös. 1854—57-ig Selmeczbányán Trauer Jakabnál, 1858—60-ig pedig Rosenberger Ferencz beszterczebán