Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)
G - Glatter Gyula - Glatz Oszkár
Glatter—Glatz 1908— 9. téli nemzetk. kiáll.: Szobaleány, olajf. — Arczkép, olajf. — Arczkép, olajf. — Pihenés, olajf. 1909. tavaszi kiáll.: Arczkép, olajf. — Akt, olajf. 1909— 10. téli kiáll.: Arczkép, olajf. —Arczkép, olajf. — Arczkép, olajf. 1911— 12. jubiláris téli kiáll.: Leselkedő, olajf. — Arczkép, olajf. 1912— 13. téli kiáll.: Zsuzsi, olajf. 1913. tavaszi kiáll.: Női arczkép, olajf. — Tanácskozás, olajf. — Női arczkép, olajf. Kiáll. tárgymutatók. — Műcsarnok. 1892. 382. 1. — Művészet. 1912. 186. 1. — Nemzeti Szalon Almanach. Budapest, 1912. 168. 1. Glatter Gyula, festő, szül. 1886-ban Münchenben. G. Ármin (1. o.) fia. 1901—1904-ig az orsz. mintarajziskola és rajztanárképzőben Balló Ede vezetése alatt tanult. Ezután Münchenbe ment és két évig Löfftz tanítványa volt. Visszatérve Budapestre, 1907-ben a Benczúr mesteriskola tagja lett, melyben 1910-ig dolgozott. A Műcsarnokban 1908-ban állított ki először s ez alkalommal öregaszszony és fiatal leány ez. képével elnyerte a báró Harkányi-féle díjat. 1908 tavaszán egy Kohner-féle ösztöndíjat kapott, mellyel az év végéig Szolnokon folytatott tanulmányokat. 1909-ben Női arczkép cz. művét az állami kis aranyéremmel tüntették ki. 1911-ben külföldre ment és Német-, Franczia- és Olaszországban járt. Ugyanez évbena Nemzeti Szalon 200-ik jubiláns kiállításán az arczképdíj nyertese lett. G. néhány arczképét Velenczében és Münchenben is kiállította, ahol azok általános elismerésben részesültek. A Képzőművészeti Társulat tárlatain következő műveit állította ki: 1908. tavaszi kiáll.: öreg asszony és fiatal leány, olajf. — Arczkép, olajf. — öreg aszszonyok, olajf. — Csendélet, olajf. 1908— 9. téli nemzetk. kiáll.: Arczkép, olajf. — öreg asszony, olajf. — Vízhordók a Zagyván, olajf. — Ruhahajtogatás, olajf. 1909— 10. téli kiáll.: Férfi arczkép, olajf. — Mezei Erzsébet arczképe, olajf. — Keményfi Jenőné arczképe, olajf. — Rechnitz Béláné arczképe, olajf. 1910— i. téli kiáll.: Női arczkép, olajf. — Csendélet, olajf. — Férfi arczkép, olajf. — Tanulmány fej, szobormű. 1911. tavaszi kiáll.: Arczkép, olajf. 1912. tavaszi kiáll.: Arczkép, olajf. — Weinhardt Pál báró altábornagy, Budapest katonai parancsnoka, a német lovagrend komturjának egyenruhájában, olajf. — Stegerné arczképe, olajf. — Csáky Albin gróf, a főrendiház elnökének arczképe, olajf. 1913— 14. téli kiáll.: Báró Groedel Stefánia arczképe, olajf. — Gompertz Miksáné arczképe, olajf. — Gaede M. úrnő arczképe, olajf. — Leányakt, olajf. — Dániel Ernő báró v. b. t. t. arczképe, olajf. 1914. tavaszi kiáll.: Lónyay Istvánné arczképe, olajf. Kiáll. tárgymutatók. — Magyar Nemzet. 1913 jún. 10. (A magyar művészet sikere Münchenben.) — Mintarajziskolai értesítők. — Művészet. 1908. 193 (képpel), 201, 204, 271. 1.— 1910. 17 (képpel), 45. 1. — 1911. 126, 131. 1. — 1912. 38. 1. — Nemzeti Szalon Almanach. Budapest, 1912. 128, 169. 1. — Pesti Hírlap. 1908 máj. 12.— 1909 decz. 22. (Állami aranyéremmel kitüntetett művészek.) — 1911 jan. 5. (Külföldre távozó művész.) — Vulpes: Műkritika. Levél Glatter Gyulához. Az Újság, 1913 decz. 6. Glatz Oszkár, festő és grafikus; szül. 1872 okt. 13-án Budapesten. A gymnasium elvégzése után a budapesti egyetemen bölcsészeti tanulmányokkal foglalkozott, de már ezzel egyidejűleg rajzkurzusokat is látogatott. 1890-ben Münchenben Hollósy Simon iskolájában fogott a komolyabb művészeti tanulmányokhoz, azután a képzőművészeti akadémiába lépett, hol Hackl tanítványa volt. Egy év múlva Párisba ment s a Julien akadémiában Doucet, Bramtot és Baschet vezetése alatt képezte magát. Az önkéntesi év után ismét visszatért Párisba, hol öt hónapig időzött, hogy azután ismét Hollósyhoz menjen Münchenbe. 1896-ban mesterével együtt jött Nagybányára, s itt festette A bányászok reggeli imája cz. képét, melyet egy arczképpel és egy tanulmánnyal a Műcsarnok 1897. évi tavaszi kiállításán állított ki. Ez volt az első szereplése a Képzőművészeti Társulat tárlatain. 1896-tól kezdve csak a telet töltötte Budapesten, ahol számos arczképet festett, nyaranként pedig eleinte Nagybányán, majd Máramarosban, Erdélyben, a Velenczei tó és a Balaton mellett, Somogyban, Heves és Nógrád megyében dolgozott. 1897- ben az Izvorán készült Est a havason cz. képe, mely az állam tulajdonába került. 1898- ban Felső-Tárkányon festette a Fahordókat, melyet szintén az állam vett meg a Szépművészeti Múzeum részére, hova még a következő művei jutottak: Birkózó fiúk (1900), Cserfáik (1902) és A mese (1911), valamennyi olajfestmény, továbbá Pihenő, Munkában, Kapás, Reggeli és Falusi fodrász (1903) cz. kőrajzai és egy tanulmányrajza (1909). Művei közül a Fahordókat Münchenben és Párisban, a Birkózó fiúkat Münchenben, atyjának arczképét Berlinben állította ki s ezenkívül több németországi városban rendezett kiállításon volt néhány művével képviselve. 1900-ban a párisi világkiállításon elismerő oklevelet, az 1906. évi milánói kiállításon pedig díszoklevelet kapott. 1910-ben a Nemzeti Szalonban gyűjteményes kiállítást rendezett a maga és felesége képeiből. Különösen sikerültek G.-nak kisebb tájképei a Velenczei-tó és a Balaton partjáról, továbbá szénnel rajzolt arczképei. Közéletünk kiválóbb férfiairól készített egy-egy arczképsorozatot Ernst Lajos és a Révai Testvérek czég bírja. Mint illusztrátornak