Szendrei János - Szentiványi Gyula: Magyar képzőművészek lexikona 1. Abádi - Günther (Budapest, 1915)
D - Dénes, ötvös - Dénes (Sternberg) Dezső - Dénes Valéria - Déri Kálmán
Dénes—Déri 282. 1. — Fraknói Vilmos: A Hunyadiak és a Jagellók kora. 1440—1526. (Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története. Budapest, 1896. IV. k.) 632. 1. — Ipolyi Arnold: Magyar ereklyék. Arch. Közi, 1863. III. k. 124. 1. — U. az: A középkori szobrászat Magyarországon. Pest, 1863. 66, 75. 1. — UI. az: A beszterczebányai egyházi műemlékek története és helyreállítása. Budapest, 1878. 77. 1. — Nagy Iván: Magyarországi képzőművészek. Századok. 1874. 36. 1. — Ormós Zsigmond: Vázlatos rajz a művészetről. Történelmi és Régészeti Értesítő. (Temesvár). 1876. II. 57. 1. —• Osztrák-magyar monarchia írásban és képben. Magyarország III-ik kötete. Budapest, 1893. 90. 1. —Pasteiner Gyula: A művészetek története a legrégibb időktől napjainkig. Budapest, 1885. 374. 1. — Schedel Ferencz: A képzőművészetek története Magyarországban. Budapesti Híradó, 1846. I. 372. sz. — Zákonyi Mihály: A Buda melletti szent Lőrincz pálos kolostor története. Századok. 1911. 597, 601, 773. 1. Dénes, ötvös (Dionysius Aurifaber). A XVI. század elején Szegeden működött, hol a Plathea Sancti Demetrii-n lakott. Neve egy 1512-ből való okmányon, melyet a szegedi ötvös czéh minden tagja aláírt, továbbá a bácsi püspökség részére 1522-ben beszedett egyházi tized lajstromában fordul elő. Gyárfás Tihamér: A brassói ötv. tört. Brassó, 1912. 188. 1. — Reizner János: Szeged története. Szeged, 1900. IV. k. (Oklevéltár.) 115. 1. Dénes (Sternberg) Dezső, építész Budapesten. A Műcsarnok 1909. évi tavaszi kiállításán egy színház-tervvel vett részt. Kiáll. tárgymutató. — Magyar Építőművészet, 1908. 6. sz. (Síremlék vázlatok.) Dénes Valéria, festőnő, 1. Galimberti Sándorné. Déri Kálmán, festő, szül. 1859 ápr. 28-án Bácson (Bács-Bodrog megye). Gyermekéveit Baján töltötte, majd Bécsbe ment, hol szülői kívánságára egy nyomdában tanult. Sok kedve nem volt a nyomdászathoz és szabadidejében egyre rajzolgatott. 17 éves korában próbarajzai alapján felvették a képzőművészeti akadémiába, hol előbb Wurzinger, majd Eisenmenger tanítványa volt. Akadémiai éveit szorgalmas tanulással töltötte, s a 80-as évek legelején nemcsak ösztöndíjat kapott, hanem kitüntetésben is részesült. 1880-ban Budapesten még mint akadémiai növendék vett részt Szent Ágoston cz. oltárképvázlatával az egyházi festészeti pályázaton, mely alkalommal Kovács Mihályt és Roskovics Ignáczot is megelőzve, az első díjat nyerte. Bécsben, a 80-as évek elején készültek Vesta papnő, Alexandriai rabszolgavásár, a Nyár és Szent Antal kísértése ez. olajfestményei, melyek közül az utóbbit Münchenben is kiállította. 1884-ben a művész Münchenbe költözött s eleinte Löfftz iskoláját látogatta, innen azonban csakhamar kimaradt, s ettől kezdve önállóan dolgozott. Müncheni tartózkodásának legelején festette Vitatkozó szerzetesét és Politizáló parasztját. Az első, legküzdelmesebb időkben azonban főleg arczképfestéssel tartotta fenn magát, majd kosztümképeket festett, utóbb pedig a magyar genrét művelte, s a népéletből vett képei úgy itthon, mint a külföldön csakhamar ismertté tették nevét. Benyomásainak felfrissítése czéljából többször visszatért hazájába s a Duna-Tisza környékéről szedte vázlatkönyvébe az anyagot, melyet aztán Münchenben feldolgozott. Ekkor készültek a Kihívás, Dal a hűtlenségről, Vidám történetek, Hazatérő fegyencz, Kibékülés és Árulkodó szomszéd cz. képei, melyek jobbára angol és amerikai műbarátok birtokába kerültek. Az 1890-es évek elejétől D. teljes visszavonultságban él Münchenben. Kiállításokon ritkán szerepel, s 1894-ben állított ki utoljára a budapesti Műcsarnokban. Lassanként elmaradtak magyarországi látogatásai, s felhagyott a magyar életképpel is s újabban akt tanulmányok és csendéletképek kerülnek ki leginkább ecsetje alól. Újabb műveiből 1908 márcziusában a Könyves Kálmán gyűjteményes kiállítást rendezett s ezáltal ismét reá terelte a magyar közönség figyelmét erre, a már-már elfelejtett művészünkre. Déri Kálmán a Képzőművészeti Társulat kiállításain következő műveivel szerepelt: 1880. tavaszi kiáll.: őrangyal. — Szent Ágoston. — őrangyal. 1881. őszi kiáll.: Rabszolgavásár az ókori Alexandriában, olajf., 1200 frt. Megvette Bischitz Mór.— A nyár, színvázlat, olajf., 150 frt. — Apród, olajf., 100 frt. 1882. őszi kiáll.: Szent Antal kísértése, olajf. 1888. őszi kiáll.: Jön a zsandár, olajf., 6000 márka. 1894. tavaszi kiáll.: Rokoko-miniature, olajf., 500 frt. Az 1908. évi gyűjteményes kiállításon következő művei voltak kiállítva: Idyll (Fürdő lányok), Fürdő nő, Pihenő modell, Alvó nő, Lámpánál olvasó nő, Fürdő után, Vásárfia, Az első debüt (Női akt), Az új kép, Trécselés, Reggel, Kályhánál, Egy pohárka (Rokokó), A kérvény, A szobalány, Akt-tanulmány, Reggelinél, Leány gyermekkel, Női fej, Parasztlányka, öreg asszony, Női fej profilban, önarczkép, Szürkeszakálas öreg úr, Fiatal leány, Nő kalappal, A korhely, Női akt (Háttanulmány), Nevető paraszt, Arczképtanulmány, Vörös orrú öreg paraszt, Akt-tanulmány, Leányfej, Nevető parasztlány, Lámpafénynél, Szőlőcsendélet, Ugorkák, Borjúhús, Spárga és karfiol, Paradicsom és paprika, Gyümölcscsendélet, Paradicsom-csendélet, Orgonavirágok, Gyümölcs-csendélet, Fáczán, Cseresznyék, Szőlő és barack, Konyha-csendélet, Csendélet, Gyümölcs-csendélet lámpafénynél, Ugorka és retek, Saláta, Rák és halak, Szőlő és körték, Konyha-csendélet, Kagylók, Paradicsom, Könyvek, Cseresznye, Vadkacsa, Gyümölcs-csendélet, Virágok japán vázában, 371 24.