Magyar Lexikon 2. Asuncion-Banko (Budapest, 1879)
A - Ásványország - Ásványtan
Ásványország uik, ha számtalan apró jegecz összehalmozásából ered, vagy tömörnek, ha az egyes jegeczek apróságuk folytán felismerhetlenek; végre tömegesnek neveztetik, ha semmi szabályos alakkal és szövettel nem bír, vagyis ha alaktalan (amorph). Mindezen körülményeket megismerhetni az á. töréséből. Nevezetes továbbá a jegeczásványok hasíthatósága s oszthatósága, mi a jegeczalakok különfélesége szerint változó. Ami a természettani tulajdonságokat illeti, nem hagyhatók tekinteten kívül az á.-k keménysége, fajsúlya és fénye, mely tulajdonságok legkevésbé változók; figyelmet érdemel továbbá az á.-k színe, átlátszósága s delejes tulajdonsága. Ezeken kívül elkerülhetlenül szükséges a vegytani tulajdonságok ismerete; ezek természetesen az á.-k vegytani alkatrészeitől függnek és egyszerű kísérletek által kipuhatolhatók. Rendesen elégséges az á.-t a forraszcső előtt olvasztás által megvizsgálni; némelyek kipuhatolhatók, ha vízzel vagy erős ásványsavakkal jönnek érintkezésbe; azon esetben, ha valamely eddig nem ismert á. vizsgáltaik, szükséges, hogy az tökéletes vegyelemzés alá vétessék. Ásványország, az ásványok összefoglalása, ellentétben a természet két másik országával, az állat- és növényországgal. Ásványtan, a természetrajz azon része, mely az ásványokat tulajdonságaik szerint jellemzi és rendszeresen osztályozza. Az ásványtan tudományos fejlődése csak az újabb korban vette eredetét, mert a vegytan és regeczisme, melyek annak alapját képezik, szintén az újabb kor szüleményei. Az ókorban alig találunk ásványtani ismeretek nyomára; a történelem csak némely á-k használatáról tesz említést; a görögöknél Theophrast (310 K. e.), a rómaiaknál az öregebb Plinius kísérlették meg először az ásványok tudományos leírását. A 16. században Agricola, csehországi orvos, foglalkozott az á.-k alakjának, hasíthatóságának, keménységének stb. leírásával. Az ásványtan tudományos rendszerének első nyomai Svédországból származnak, hol Linné fejtegette először a regeczalakok sajátságait. Verner állította fel az első tudományos ásványrendszert, melyben az ásványok külső ismertető jelei főszerepet játszottak, mely hiányai daczára sok ideig tartotta magát fen. Hány a jegeczek mértani kutatása után ezen viszonyokat alkalmazta ásványrendszerének megállapítására. Mióta a vegytan és a jegeczisme óriási léptekkel haladnak előre, az ásványtudósok két, egymástól eltérő irányt követnek az ásványrendszerek felállításában. Az egyik rész az alaktani (morfológiai) és természettani tulajdonságokat tekinti a rendszer alapjául; e rendszer követői Mohs Frigyes, Tameson, Allan, Haidinger, Zippe s mások; a másik rész az ásványok vegytani tulajdonainak adja az előnyt s ez alapította meg az úgynevezett vegytani rendszert, melyet Berzelius alkotott, s melynek követői Robell, Blum s mások. A későbbi nevezetes felfedezések, melyek következtében a külső alak s a vegyalkotás közti benső viszony kitűnt, a legtöbb ásványtani tudósokat mindkét irány egyesítéséibírták, miáltal az úgynevezett természetes ásványrendszer jött létre, melyet Naumann, Weiss, Rose és mások követnek. A következőkben ide iktatjuk a nevezetesebb ásványtani tudósokat s működésük főbb mozzanatait: 1577—1644. Hellmont János Keresztely, szül. Brüsselben, meghalt Vilvordeban; először vetette el Aristoteles négy elemét; felállította a később oly fontossá lett szabályokat, hogy semminémű anyag sem választható ki egy folyadékból, mely abban már előbb nem foglaltatott; továbbá, hogy egy anyag számtalan különböző összeköttetésekbe tehető át, melyekből ismét eredeti alakjában választható ki. 1625—1698. Bartholinus Erasmus, szül. Roeskildeben, meghalt Kopenhágában, felfedezte a kettős sugártörést az izlandi mészpatban. 1627 — 1691. Bayle Robert, szül. Voughallban Írországban, meghalt Londonban, különösen az által lett nevezetessé, hogy minden exakt kutatásnak kiindulási pontjául a kísérletet tekintette. 1635—1682:Becher János Joakim, szül. Speierben, meghalt Londonban; először állította fel a később Stahl által tökéletesbített elégési elméletet. Ásványtan