Magyar Lexikon 4. Bianchi-Bunkócz (Budapest, 1879)
B - Blaarer (Blarer, Blaurer) Ambrus - Blaarer János - Blaas Károly - Blaas Eugén - Blacas d' Aulps
Blaater vétségben járt el I. Napóleonnál, 1812-ben részt vett a Quadeloup-sziget eladása végett Londonban folyt tárgyalásokban, 1813- ban mint svéd hadseregbeli ezredes Németországba vonult, hol Hamburgot a megszállás alól fölszabadítani és az egyesült négy országot megvédeni volt hivatva, azonban kénytelen volt visszavonulni, minekutána Grossbeeren, Bennewitz és Lipcse mellett küzdött. A Lübeck és Mastriehht átadása iránt folyt alkudozásokat vezető, később Holsteinban és Norvégiában harczolt és Keresztély Frigyes herczeggel a mioszi egyességet köté, melynek értelmében Svéd- és Norvégország 1814. okt. 20-án egyesittetett. 1815-ben táborkari segéddé és báróvá len. 1820. vezérőrnagggyá lépett elő, 1826-ban pedig grófi rangra emeltetett. 1828-tól 1846-ig mint meghatalmazott minister járt el a nagybritanniai udvarnál, azután Stockholmba tért vissza, hol 1847. okt. 6-án meghalt. B. a mérsékelt szabadelvűségnek volt hive. Több munkát is irt, u. m. „Det Brittisk rikett Ostindien“, „A hinduk theogoniájáról, bölcsészetéről és kozmogoniájáról," azonkívül pénzügyi és államképviseleti kérdésekről. Blaurer (Blarer, Blaureis Ambrus, a sváb hitujitó, szül. 1492. ápr. 4 (12)-én Konstanzban, 1510 óta Tübirigában tanult, hol Melanchton barátja lett, azután 1514-ben Alphsbach kolostorba ment, hol nemsokára perjel s olvasómester lett; itt mint Luther hive gyakran megtámadtatok s ez okból Konstanzba ment, hol 1525 ben hitszónok lett. B. Bucerrel s Ocolampadiussal egyesülve, 1531-ben meghonosította a reformácziót Ulmban s Felső- Svábország egyéb városaiban, 1534 óta, Schnepf F.-sel Würtembergben, s 1537- ben ott volt Smalkaldenben; 1548 óta ismét Svájczban élt s 1551-ben hitszónok lett Bielben; 1559-ben ugyanily minőségben Winterthurba ment, hol 1564. decz. 6-án meghalt. A reformáta egyház B.-től több egyházi éneket bir. Blaater János, szül. 1685-ben, több egyetemen tanult, 1724-ben Zürich kaníon tanácstestületébe vétetett fel s később a titkos tanács tagja lett, hazájában a papsággal folytatott számos viszályt kiegyenlített s 1743-ban az osztrák örökösödési háborúban a svájczi határ megszállásánál parancsnokolt; meghalt 1757- ben. Blaas Károly, festő, szül. 1815. ápr. 28-án Nandersben, Tirolban; öt éven át a velenczei akadémiát látogatta, hosszabb ideig Flórenzben és Rómában tartózkodott, hol Koch és Overbeck társaságában nagyban gyarapitá ismereteit. 1850-ben engedett a bécsi akadémia hívásának, hová mint történelmi festő szerződtetett. A pestmegyei fóti egyházban levő freskókat festé és ez egyház számára még Rómában három oltárképet festett, valamint a bécsi ó-lerchenfeldi templom freskóit is ő festé. 1854-ben Magyarország prímásának arczképét az osztrák művészeti egyesületben kiállitá és miután az 1855-ben a párisi világtárlaton kiállított képért: „Nagy Károly meglátogatja a főiskolát“ pályadijat nyert, a velenczei akadémia tanárává neveztetett ki. Itt festé a velenczei menyasszonyok elraboltatását ábrázoló nagy képét, melylyel 1858-ban Bécsben az úgynevezett császár- díjat nyerte el, s mely most az innsbrucki Ferdinandeumban van elhelyezve. A bécsi fegyvergyár elkészülése után B. meg lent bízva az ottani dicsőség-csarnokot az osztrák történetből vett freskókkal díszíteni, melyeket 11 év alatt készített el. B. úgy a történelmi, mint a vallásos és hitregés arczképfestészet terén kiváló tehetség. Rajza mindig szabatos és a mellett a szinezési tehetséget sem nélkülözi. B. fia Jenő, szül. Róma melletti Albanoban, szintén történelmi és arczképfestő. Blaas Eugén, festő, szül. 1843. júl. 24-én Albanóban, B. Károly legidősb fia, az első oktatást Bécsben nyerte, azután 1856 óta atyja vezetése alatt a velenczei akadémián tanult, ez utóbbinak tagja lett, beutazta Olasz-, Német-, Angol-, Francziaországot s Belgiumot, s 1863- ban egy oltárképpel lépett a közönség elé. Ezután Rómába ment s ott két jelenetet festett a Decameroneből, a „Dogaressa“ s az „Egy este Muranónban“czimüeket (a Belvedere-képcsarnokban). Blacas d' Aulps (ejtsd: Blaka dolo), Pierre Louis, herczeg, franczia diplomata a restauráczió alatt, szül. 1771. jan. 12-én Vérignon kastélyban, Aulps mellett, a Provenceban, a forradalom kitörésekor lovassági kapitány volt. Később a Condé- 104 Blacas d’ Aulps