Magyar Lexikon 4. Bianchi-Bunkócz (Budapest, 1879)
B - Blackfeet - Blackford - Black-Hawk - Blackhead - Black-Hills - Blackie, John Stuart
Blackfeet 10- ben a természet és művészet jelenségei- nek kiválóan ügyes megfigyelőjeként tűnik fel: „Travelling in Spain“ (1866); „The Pyrenees“ (Dóré Gusztávtól illusztrálva, 1871); „Artists and Arabs or Sketching in sunshine“ (1869); „Art in the Mountains, the story of the passionplay in Bavaria“ (1870); „The Hart Mountains“ (1873). Irálya felette költői és természetleirásai kiválóan vonzók. Blackfeet (ejtsd: Blekfit), azaz feketelábuak, ind nép Éjszakamerika nyugati részén, mely négy részre oszlik, u. m. a satskaák, a kahnák, a piegánok és a kiskabátúak csoportjára. A Missouri felső vidékén, Dakota és Montana területén (számuk vagy 10,000) tartózkodnak. Földmivelés és nevelés tekintetében még nagyon csekély náluk a haladás. Nyelvük igen jó hangzású. Catlin G. a b.-ek nyelvéről szógyűjteményt közölt ilyezimi munkájában: „Letters and notes on the manners, customs and condition of the North-American Indians“ (London 1846). Blackford (ejtsd: Blekfór), grófság Indiana éjszakamerikai unió-állam keletéjszakkeleti részében, 40° éjsz. szél. és 85° nyug. hossz. alatt, 6272 lakossal; a grófság székhelye Hartford. Black-Hawk (ejtsd : Blek-Hák), grófság Iowa éjszakamerikai unió-államban, 42° éjsz. szél.s 92° nyug. hossz. alatt, 21,706 lakossal. Blackhead (ejtsd: Blekhed), magasan fekvő helység London mellett, Greenwichhez tartozik, a Greemwich-park közelében, egészséges fekvése s szép kilátása miatt a londoniak gyakran felkeresik ; a londoni kereskedőknek számos nyaralója van itt. Black-Hills (ejtsd: Blek-Hills), hegyláncz Éjszakamerika Egyesült Államaiban; körülbelül 40° éjsz. szél alatt vonul a Sziklahegységtől (Rocky Mountains) kezdve éjszakkeleti irányban a Missouri déli kanyarulatáig 47—48 m éjszaki szél alatt Wyoming s Dakatah tartományokban ; legmagasabb pontja a Laramie Peak, 2600 mét. magasságban a tenger színe felett. A hegylánct rabló indián törzsek lakhelye, melyek az ide letelepültek által lassan kint kiszorittatnak. Blackie (ejtsd: Blekki), John Stuart, angol nyelvészeti s politikai iró, ki mint költő és forditó is ismeretes, szül. 1809. júliusban Glasgowban, itt és Aberdeenben neveltetett s azután két évet töltött Göttingában, Berlinben és Rómában, hol az ókori nyelvészetet tanulmányozta. — 1837-ben lefordította Göthe „Faust“-ját, 1841—52-ig a latin nyelv tanára volt a Marishall-Collegen Aberdeenben s ezen idő alatt élénk részt vett a skótországi egyetemi reformmozgalmakban, melyek 1858-ban kivitték egy parlamenti bizottság kinevezését s a tanügy tetemes javítását. A „Classical Museum“-ban (1850) megjelent több nyelvészeti czikke s Aeschylos verses fordítása folytán 1852-ben az edinburgi egyetemen a görög nyelv tanárául alkalmaztatott, mely minőségében jelenleg is működik. 1853-ban beutazta Görögországot s „On the living language of the Greeks“ (Edinb, 1853) czímű művében a modern görög nyelv tanulmányozását ajánlja. Egyetemi tevékenysége mellett a skót nemzet politikai mozgalmaiban is jelentékeny szerepet játszott. Része volt az 1867-iki reformbillben s azon évben közrebocsátott gúnyverse: „On demokraty“ 14 nap alatt 6 kiadást ért. Hasonlóképen tetemes részt vett a Test Act eltürültetésében (mely szerint a skót egyetemek tanárainak az országos egyház tagjainak kellett lenni). A legújabb időben felolvasásokat is tartott a „Royal Institution“-ban Londonban s élénken megtámadta John Stuart Mill nézeteit a bölcsészeti erkölcstan terén, Grotet a görög szofisták méltánylása s Müller Miksát a régi mondák allegóriás magyarázata miatt. Művei közül még említendők: „The pronunciation of Greek, accent and quantity“ (1852); „Poems, chiefly on Greek mythology“ (1857); „Lyrical poems, English and Latin“ (1760); „Discourse on beauty, with an exposition of the theory of beauty according to Plato appended“ (1858); „Political tracts“ (1868); „Four phases of morals: Socrates, Aristotle, Christianity, Utilitarianism“ (1871), „Greek and English dialogues“ (1871); de mindenekelőtt „Homer and the Iliad“ (1866, 4 köt.); végre még közzétette „Language and literature of the Scottish highlands“ (1870); „Natural history of atheism“ (1877); Blackie