Magyar Lexikon 4. Bianchi-Bunkócz (Budapest, 1879)
B - Bozzolo - Bő - Bő (Beő) - Bő (Mező-) - Bő-Sárkány - Bő (Tisza-) - Böblingen - Böckel (Bockelius) János - Böckel Ernő Gottfried Adolf - Böckh Frigyes - Böckh Ágost
Bozzolo 373 B. meghalt 1864. febr. 2-án. Művei: „Essai sur les rapports primitifs qui lient ensemble la philosophie et la morale“ (1825); „Esquisse politique etc.“; „De l’esprit de la comédie etc.“ (1832); „Dellimitazione tragica presso gli antichi e presso i moderni“ (1835); „Filosofia dell’ estetica“ (1838), „Cenni estetici sulla pubblica mostra degli oggetti di belle arti neli autunno nel 1851“ (1856). Bozzolo, város Mantua olasz tartományban, az Oglio mellett, régi falakkal körítve, 4292 lakossal, selyemtenyésztéssel, feyencegyártással és rizstermeléssel. Bö, falu Maros-Tordamegyének Kaáli járásában, 206 magyar lakossal. Bő (Bő), mezőváros Sopron megyének sági járásában, 890 magyar lakossal. Bő (Mező-), falu Torda-Aranyosmegyének mezőségi járásában, 539 oláh lakossal. Bö - Sárkány, falu Sopron megyének csornai járásában, 1301 magyar lakossal. Bő (Tisza), falu Jász-Nagykun-Szolnok megyének tiszai közép járásában, 2148 magyar lakossal. Böblingen, város Wüittembergnek Neckár - kerületében, reál- és ipariskolával, 4200 lakossal; czukorgyárak, harangöntés, vegyészeti czikkek, félpamut és félvászonáruk, játékszerek gyártása, sörfőzöde, fakereskedés. B. 1357-ben került Würtemberghez s azelőtt az u. n. kilenczes és pórbiróság székhelye volt. A parasztháborúban 1525. máj. 12 én itt nagy csata vivatott 20,000 pór és waldburgi Truchsess György közt, melyben 7000 per veszti életét. Böckel (Bockelius) János, orvos, szül. 1535. nov. én Antwerpenben, kezdetben Hamburgban élt. 1575 ben az orvostan tanára lett Helmstudtben, de 1592- ben ismét visszatért Hamburgba, hol 1605. máj. 21-én meghalt. Művei: „Synopsis novi morbi, quem plerique catarrhum febrilem vocant“ (Helmstädt 1580); „Anatome“ (u. o. 1585); „De philtris“ (Hamburg 1599). Böckel Ernő Gottfried Adolf, hittani tudós, szül. 1783. ápr. 1 én Danzigban; 1804-ben tanító, 1808-ban Borchersdorfban hitszónok, 1820 ban a theológia tanára lett Greifswaldban, 1836-ban pedig Oldenburgban főszuperintendens, udvari főhitszónok s titkos egyházi tanácsos lett; 1852-ben nyugalomba lépett s meghalt 1854. jan. 5-én. Főbb művei: „Nova clavis in graecos interpretes vet. testamenti scriptoresque apocryph.“ (Lipcse 1820); „Festpredigten“ (Berlin 1822); „Epistelpredigten“ (Halle 1823); „Andachtsbuch für denkende Christen“ (Hamburg 1833). Böckh Frigyes, bádeni államférfia, szül. 1777. aug. 13-án Karlsruheban, tanulmányait Jénában és Heidelbergben végezte, 1807-ben kamarai tanácsos lett Mannheimban, 1810-ben pénzügyi tanácsos Karlsruheban, 1820-ban a főszámvevőkamara igazgatója, 1821-ben államtanácsos, 1824 ben pénzügyminister. Lajos nagyherczeg pazar hajlamai daczára újabb s jobb szervezetet hozott az államháztartásba. A tizedváltsági törvényjavaslatnak előterjesztése és meleg ajánlása által népszerűvé tette nevét. 1832-ben az alkotmánynak bátor megvédéséért a közbecsülést vívta ki magának, azonban meghasonlott a szabadelvű párttal, midőn a bécsi konferenczia határozatainak értelmében a kamarától meg akará vonni a jogot, hogy a pénzügyekbe avatkozzék. B. 1844-ben az összministerium élére állott, 1848. márcziusban nyugdíjba lépett s meghalt 1855. decz. 21-én Karlsruheban. Böckh Ágost, az előbbinek öcscse, hírneves nyelvész és régiségbe vár, szül. 1785. nov. 24-én Karlsruheban, 1803-ban a hallei egyetemre ment, hogy theológiát tanuljon. Itt nyert hajlamot a nyelvészethez, melynek első gyümölcse volt: „Commentatio in Platonis qui vulgo fortur Minceni“ (Halle 1806). 1806-ban tanár lett a berlini paedagógiai szemináriumban, azonban már 1807-ben visszatért Heidelbergbe, hol a nyelvészet rendkívüli tanárává neveztetett ki. 1811-ben a berlini egyetemnél az ékesszólástan és a régi irodalom tanára lett. 1830-ban titkos kormánytanácsossá s a berlini s számos egyéb európai akadémia tagja lett; meghalt 1867. aug. 3-án Berlinben. B. volt az első, ki a nyelvészet magasabb felfogásának érvényt szerzett, mely szerint ennek az ókor összeségének, úgy politikai mint társadalmi életének ismeretéből kell állnia Hírnevét klasszikai s eddigelé páratlan műve „Die Staatshaushal- Böckh