Magyar Lexikon 15. Sopornya - Vezér (Budapest, 1884)

S - Szapáry László gróf - Szaplocza - Szapolyay család - Szapolyai Borbála - Szapolyay Imre - Szapolyay István

Szapáry valamint az egész minisztérium, úgy az ő sikerének dicsősége és sikertelenségének ódiuma a kabinet éltető lelkére, Tisza Kálmánra hárul vissza. Szapáry László gróf, tábornagy szül. Pesten 1831. november 22.; legif­jabb fia gr. Szapáry Ferencznek és Al­­másy Roza grófnőnek (1. Szapáry csa­lád ez. a.). 1848-ban a császári hadse­regbe lépett s jelen volt az Olaszországi hadjáratban, hol vitéz magatartásáért di­cséretet érdemelt; részt vett Vicenza bevételében (1848. jun. 10.) a custozzai csatában (jul. 25.), a volta melletti üt­közetben (jul. 27.), a milano melletti üt­közetekben (aug. 4 és 5), mortarai (1849. marcz. 21.) és Novara melletti ütközet­ben (marcz. 23.); 1857. mint az I. ubla­­nos ezred őrnagya harczolt a Magenta (jun. 4.) és Solferino melletti (jun. 24-én) ütközetben ; 1860.1. önkéntes huszárezred alezredesének neveztetett ki s három évig ő felsége szárnyhadsegéde volt; 1866. a 13-ik huszárezredet vezényelte; 1878. a boszniai hadjáratban a 20-ik hadtestet vezényelte ; a bevonulás, melyet átalában jelentékeny ütközetek nélkül reménylet­tek végre­hajthatni, a várakozás elle­nére véres és elkeseredett háborúvá fa­jult; különösen nehéz helyzetbe jutott a 20. hadosztály; ez mindössz 14,000 emberből állott; azonban a 39-ik gyalog-brigade, mely a kitűnő Mollinary és Cesarevics (39-ik sorezred) ezredekből állott, amint a lovas brigade egy része állítólag ha­dászati okokból elvonatott tőle, úgy hogy harczosainak száma 6—7000-re olvadt le; ezen csapattal harczolt Szapáry augusz­tus első napjaiban Gracsinicza és Klokot­­nicza körül 20,000 főből álló ellenség ellen; általában az egész hadjárat alatt leg­nagyobb aggodalommal voltak a 20. had­osztály iránt, mely előtt a legnagyobb akadályok feküdtek s számra nézve is túlnyomó ellenség állott vele szemben. Szapáry azonban valódi hadvezéri belá­tással oldotta meg nehéz kérdéseket, miért már a hadjárat tartama alatt a 3-ik hadtest parancsnokának neveztett ki. Szaploncza, falu Máramarosm. szigeti jár., a Tisza mellett, 1982 oláh lak., u. p. Taraczköz. Szapolyay család, Posega várme­gyében egy Zápolya nevű falutól vette nevét mely falu már egészen elpusztult; a kö­rülötte levő faluk lakosainál még ma is meg van azon szájról szájra adott hír, hogy Szapolyay magyar királynak elei onnan származtak ; ezen szóbeszédnél erő­sebb bizonyíték az, hogy mikor Ibrahim pasa Kőszeg alul 1502. háza felé ment, ezen falunak a Szapolyay János nevéért annyira kedvezett, hogy annak legkisebb kárt sem engedett okozni. A mi a Sz. családot illeti, annak tudható törzse B­e­­n­e­d­e­k volt, ki I. Károly és Nagy La­jos király alatt élt. Szapolyai Borbála, Szapolyai István nádorispán leánya. 1512-ben Zsigmond lengyel király felesége, ki őt ugyanezen év febr. 8-án Krakóban megkoronáztatta; első gyermeke Hedvig a­­ brandenburgi márkihoz Joachimhoz ment nőül; második gyermeke Anna 1515. júl. 2. született; ő maga azonban 3 hónap múlva meghalt. Férje később Sforzia Bónát, a milánói herczeg leányát vette nőül; ettől szüle­tett Izabella, Iz. János király felesége. Szapolyay Imre, királyi kincstartó, szepességi örökös főispán, bosnyákországi kormányzó, horvát-, dalmát- és tótországi bán, auránai perjel s utoljára nádorispán Mátyás király idejében, úgy a tisztessé­ges tudományokban mint a hadviselés­ben igen jeles férfiú, ki Hunyady János alatt tanulta a fegyverforgatást; igen sok hasznára volt Mátyás királynak a rabló csehek megfékezésében és a törö­kök ellen viselt harczaiban. Szapolyay István, Imre testvérre szepesi örökös főispán, az ország északi részének kapitánya, ausztriai kormányzó s végül nádorispán Mátyás és Ulászló ki­rály idejében; mint az északi vármegyék kapitánya kőfal gyanánt szolgált az iz­gága csehek és lengyelek ellen s ezektől sok várost visszahódított; mig Mátyás király Boroszló alatt a lengyelekkel küzdött, addig Szapolyai és Kinizsy a király pa­rancsához képest berontottak Lengyelor­szágba s azt egész Krakóig feldúlták, a Krakóban tartózkodó lengyel királyné igen megrettenvén, hirtelen szent Bor­oszló alá férjének, hogy siessen a békét Mátyás királylyal megkötni, mely aztán meg is történt; később Mátyás királynak Frigyes császár elleni harczaiban volt nagy segít­ségére s számos ausztriai vár és város 109 Szapolyay

Next