Magyar Lexikon 15. Sopornya - Vezér (Budapest, 1884)

S - Szapolyay György - Szapolyai János - Szapolyai János Zsigmond - Szapolyay Tamás - Szaporodás

Szaporodás 111 a magasabbrendű szervezeteknél vagy azoknál lép fel, melyeknél az egyes szer­vek élettani elkülönülése a fokozatos fejlődés lépcsőzetén már annyira előha­ladt, hogy egy ilyen speciális szerv a sz.-ra vonatkozólag is kifejlődhetett. Az alsóbbrendű állatokról és növényekről régebben azt hitték, hogy ezek önma­­guktól, az anyaállat minden hozzájáru­lása nélkül keletkeznek (ősnem­zés); ma azonban már tudjuk, hogy minden élő, akár ivaros, akár ivartalan után jött létre, egy anyaállat (és növény) lételét feltételezi. Az állatoknál az ivartalanul tör­ténő sz.-nak következő alakjait különböz­tetjük meg: osztódás (generatio fissipara), mely abból áll, hogy a teljes korát elért egyén, pl. ázalék belsejében a sejtmag eltűnik s helyette a test két ellenkező sarkán két új mag lép fel; e magvak köré csoportosul aztán a protoplasma és közöttük mind mélyebbre és mélyebbre fűződik be, mig végre az egész ketté válik és igy az egy anyaállatból két fiatal egyén keletkezik; e módon a sz. igen gyors, 3h—1 óra alatt véghez megy. — Bimbódzás (generatio gemmipara), úgy jön létre, hogy az anyaállat testén ■egy kis, többnyire sejtekből álló szemölcs keletkezik, mely lassan kint az anyaállat alakját veszi fel s vagy ott marad azzal­­összefüggésben, midőn az u. n. állattele­pek keletkeznek, vagy attól leválva ön­állóan folytatja életét. ( Spóraképzés (generatio sporigena) abban áll, hogy az állat nyugalomba vonul, tokot választ ki maga körül ez a test protoplasmája szá­mos gömbölyű darabra, spórákra esik szét, melyek mindegyikéből egy-egy új állat fejlődik. Minthogy az ivari vagy peték­­által történő sz. az ivartalanul történő sz.-nak csak tökéletesebb alakja, annálfogva e kettő között számos átmene­tet van (péld. Parthenogenesis), sőt ugyan­azon állatfajnál egymás mellett előjöhet, úgy az ivaros, mint az ivartalan sz.-i mód (metagenesis); az új szervezet kifej­lődése itt is egyetlen sejtből a petéből indul ki, mely csak származására nézve különbözik az ivartalan sz.-t eszközlő spórától; ezen pete aztán u. n. barázdá­lódás utján számos apró sejtre az u. n. barázdálódási sejtekre oszlik, melyek , ismét tovább tenyészve, szaporodva, bizo­nyos alaki és élettani átalakuláson keresz­tül menve, bizonyos rendszerekbe csopor­tosulva az új egyén felépülését eszköz­ük; ha a fejlődésben levő (tehát teljesen ki nem fejlődött) állategyén már korán utalva van a külvilág elleni küzdelemre, akkor ezek leggyakrabban átalakuláson mennek keresztül (Metamorphosis).­­ A szorosan vett ivari sz.-nak jellemét az képezi, hogy itt a sz.-t eszközlő sejt létrehozatalára két egyén szükséges, mely két egyén épen ivarilag különböző jel­lemű ; ezen két külön jellemű egyén (általában hím és nőnévvel jelölve) a sz.-nak két fontos kellékét képviseli s a szaporítás fényében egyik az ondó, má­sik a pete létrehozatala által vesz részt. A növényeknél az ivartalanul történő szaporodás spórák, kelő sejtek, telepcsk­ák, kelő rügyek és igazi rügyek által történik. A spórák (1. ott) csak kö­zönséges természetes viszonyok közt kép­ződnek, különben kelősejtek pótolják; így péld. a rothadó gyümölcsön gyakori pe­nész (Muscor mucedo) sejtfonalai nem kedvező táplálék mellett egyes tagokra hullanak szét, melyek alkalmas körülmé­nyek között ismét teljes növénynyé fej­lődnek. A kelő­sejtek magasabb fokoza­tát képezik a zuzmók és mohok telepcsi­rái (gonidium), ezek apróbb sejt csopor­tok, melyek egyes sejtjei még meg nem határozott törvények szerint vannak egy­mással egyesülve. A mohok kelő rügyei­ben a sejtek már szabályszerű csoportokba egyesülnek s csak ily állapotukban vál­nak le a növényről; a májmohoknál kü­lönös csészikében (conceptaculum), a lom­bos mohoknál ellenben a törzsön, gyök­halakon, leveleken, egyszóval a növény akármely részén fejlődhetnek. Ezeknél nagyobb érdekkel bírnak a rügyön; ezek külön értékű sejtek nagyobb csoportjai s az új növénynek már meglehetős szerve­zett képletei, mert már tengely- és le­­vélszervekből állanak ; nincsenek is ren­detlenül elszórva a növényen, mint az eddig leírt szaporodó szervek, hanem többnyire egészen meghatározott helyen s majdnem kivétel nélkül a levelek tö­vében képződnek. A rügyek általi szapo­rításnak a gyakorlatban nagy jelentősége van s a kertészek sokféle módon értéke- Szaporodás

Next