Magyar Lexikon 15. Sopornya - Vezér (Budapest, 1884)
T - Taszár - Tát - Tata - Tataháza - Tatai András - Tatai Ferencz
Taszár BOO 'Patai Jeruzsálem“, mely szerzőjének örök hírnevet szerzett, s melyet még ifjú korában megkezdett; 1586-ban a tébolydából kiszabadulván, beteg testben megtört lélekkel sorra járta Olaszország nagyobb városait üdülést és megpihenést keresve; Cintio A1 dobrandini bibornok kieszküzlé a pápánál, hogy a költő a capitoliumban megkoronáztassék; az ünnepélynek 1595. apr. 25. kellett volna megtörténnie, de betegsége megakadalyozta, houy Rómában megjelenjék s meghalt ugyanazon napon San-Onofrio zárdában. Életrajzok: Manso-, Serassi, Cechi és Milmantól. Taszár, falu 1) Barsm. kis tapolcsáuyi jár., 826 tó, lak.; u. p. Aranyos-Marót. 2) Somogyin, kaposvári jár., 801 magyar lak.; u. p. Báté. Tát, falu Esztergomul, esztergomi jár.; kószénbánya, 820 német és magyar iák.; u. p. Nyerges-Újfalu. Tata, mezőváros Komáromul, tatai jár.; kegyes tanitórendü és kapuczinus szerzetházak, róm. kath. gymnázium, „Tata-Tóváros“ czimü hírlap, könyvnyomda és könyvkereskedés; kaszinó, dalárda, polgári kör, tata- és tóvárosi segély egyletek, ipartársulatok, takarékpénztár; 6507 magyar és német lak.; vasút, táviró és í postaállomás. Erdők közt fekvő, hajdan erős várának, melyben Mátyás király so | kát időzött, ma csak romjai láthatók. Tataháza, falu Bácsm. II. felső jár., \ 1698 magyar lak., postaállomás. Tatai András, ref. tanár, neves tan- ! ügyi iró, szül. 1803. nov., 24. Hegyköz- Sz.-Miklóson (Bibarm.) az Ermelléken, hol atyja, András ref. lelkész volt. Iskoláit Debreczenben végezte, hol 17 éves korában ünnepélyes alkalmakra irt latin költeményeit kinyomatta a tanári kar. 24 éves korában mint nyilv. rendes tanár működött a debreczeni kollégiumban, hol saját szorgalmából elsajátította a német, frauczia és olasz nyelvet. Ezután Péchy Imre fögondnok pártfogása folytán, hogy magát tanári pályájára teljesen kiképezze, félévet Pesten és Bécsben töltött, onnan pedig a németországi egyetemekre ment, Jenában s főleg Göttingábau képezte magát. Haza térvén egy évig mint segédlelkész működött s ekkor az újonnan felállított kecskeméti főiskolába nyert meghivást rendes tanárul s 1831. tavaszán kezdette meg működését. Azóta szakadatlanul megmaradt ez intézetnél, bár Szoboszlai debreczeni superintendens három izhen hivta öt a debreczeni kollégiumhoz. Tanári elfoglaltatása mellett részt vett az egyházkerületi és iskolai ügyek fejlődésének minden mozzanatában. A főiskolában majdnem minden tantárgyat tanított s latin, görög nyelvtant, számtani és természettudományi tankönyvveket adott ki; emellett bires egyházi szónok is volt. A pesti prot. theologiai intézet megnyitásának 2—3. éveiben itt mint az egyházi és szent-történelem, az exegetica és dogmatica theologiai tanára működött s kiadta Kurz „Szent-Történelmé“-nek átdolgozott fordítását; két év múlva azonban visszatért Kecskemétre s 1858. ősz óta ismét ott tanított, még pedig a jogakadémiáu is, melynek 1867-ben igazgatójául választatott. Munkái közül kiemelendók: Tiszta mathesis kezdete (Pest 1835); Számtudomány (u. o. 1835); Terjedtség-tudomány és háromszög-mérés (u. o. 1835); Elemi mértan I. rész számtan (Kecskemét 1842.; 2. kiad. 1852); Elemi mértan II. rész Tértan (Pest 1844, 2. kiad. 1856); Elemi mértan III. rész i Háromszög és kupszelettan (u. o. 1844; 2. kiad. 1854); Kis természettan (Kecskemét 1846—48) ; Deák grammatika ! (Pest 2. kötet); Görög nyelvtan. (Pest 1. \ kötet) Kiadta egyszersmind Lalande logarithrausait 1 10,000-ig magyarul (Kecskemét 1842). Meghalt 1873-ban április j 20 án. Tatai Ferenc z, prot. theologus és egyházi iró, szül. 1698. Theologiai tanulmányainak befejeztével szoboszlói, majd debreczeni lelkész lett s 1753-ban a tiszántúli egyházkerület superintendensévé választatott. Hires egyházi szónok volt, irodalmi téren pedig több frauczia és német mű átültetése által szerzett érdemeket. Ilyenek: A sz. irás épületes és idvességes olvasására tanácsadás (Debreczenbeu 1751); Kathekismusi házikincs Stehelin Kr. után (Koloszvár 1752); Kegyelem szövetségének titkaiba való bevezetés (Debreczen 1754); Egy hétre való elmélkedések és könyörgések az urva| csorájához való készülettel egyben (u. o. : 1758); Az igaz kegyesség kezdete és előmenetele (u. o. 1761). Megh. 1767.