Magyar Lexikon 15. Sopornya - Vezér (Budapest, 1884)
T - Tatár - Tatárka - Tatárlaka - Tatárok - Tatárország - Tataros - Tatáröböl - Tata-Tóváros - Táté - Tátika - Tatius Titus - Tátkanaf - Tátogatók - Tatorján - Tátra
Tatai Tatai István, tanférfia, szül. 1821. márcz. 7. Hidegkuton Tolnamegyében, hol atyja Imre ev. lelkész volt. A gymnáziumot s a theologiai tanfolyamot Sopronyban végezte, hol a németen kívül a francia és angol nyelveket is elsajátította. 1840-ben külföldre utazott s három évig , a német egyetemeken főleg nyelvészeti tanulmányokkal foglalkozott. Visszatérvén két évig Szirmai Ádám egyetlen fia mellett nevelősködött, majd segédtanár lett a pesti ev. gymnásiumban, hol néhány előkelő ifjú számára bölcsészeti tanfolyamot nyitott. 1846 ban Sopronyba kapott meghívást tanári állomásra s ott működött a 48-ki forradalom kitöréséig, melyben ő is tevékeny szerepet játszott. Határbiztossá nevezte ki a kormány Kismarton vidékére. A forradalom leverése után szarvasi és tiszaföldvári bajrátainál bujdosott, majd nevelő lett TörökGábornál Aradon s ott maradt 1855-ig. Ekkor a szarvasi főiskola választotta meg rendes tanárul s két év múlva igazgatóul. T. működése korszakot alkot a szarvasi főiskola történetében. Azóta működik ott tizenkét tanár több segéddel, azóta állíttatott fel a tanítóképezde, zenede, konviktus, a testgyakorló intézet stb. Az irodalom terén is hasznos szolgálatokat tett a hazai közműveltségnek. Még mint sopronyi tanár kiadta: Elemi fi- és leánytanulók szavaló és olvasó könyve (Soprony 1847); Grammatikai és polgári tanulók szavalmányai (u. o. 1847); Költészeti és szónoklati remekek (u. o. 1848) cz. munkáit; ugyancsak 1848-ban irta: „Protestáns gymná-ziumaink és főtanodáink gyökeres átala- Ikitása“ cz. javaslatát. Az 1859-ben ki- t adott császári pátens ellen, mely a prot. egyház szervezetét erőszakolta, T. is szóval és tollal harczolt. 1861-ben Szarvas városa országgy. képviselővé választotta, de ő ragaszkodott tanári székéhez és nem fogadta el a megtiszteltetést. Tatár, Háromszékm. déli csúcsán a tatárhavasi és bodzai szoros közt elterülő hegység; legmagasabb (1413 m) csúcsa a Nagy-Tatár. Tatárka, növény, máskép hajdina (u. ott). Tatárlaka, falu Kis-Küküllöm, hosszú- tasszói jár., 818 oláh és német lak., u. p. Küküllövár. Tatárok, eredetileg egy mongol néptörzs neve; jelenleg az észak ázsiai nép és nyelvcsalád (Altai nép- és nyelvcsalád); szűkebb értelemben a töröktatár népek, hova a nogai tatárok, kalmükök, kirgizek sat. tartoznak (v. ö. Mongolok czikkei). Tatárország, régebben a. m. Közép Ázsia, melynek előnyomuló hordái a Tatárok közös név alatt foglaltattak össze (l. Mongolország alatt); újabban megkülömböztetnek Kis vagy Európai T. (Krim, Kazan, Asztrahan) és Nagy, vagy Ázsiai t.-ot (Turkesztán). Tataros, falu Biharin, szalárdi jár., 811 oláh lak., u. p. Hagymádfalva. Tatar öböl, Sachalin sziget s Amur tartomány közt fekvő tengervidék, Szibéria keleti részén. Tata-Tóváros, mezőváros Komáromra, tatai jár., kaszinó, olvasókör, iparos segédek segélyző és önképző egylete; vegyes ipartársulatok (egyébb intézményeit. Tata alatt); postaállomás. Tata, falu Alsó-Fehérm. alvinezi jár., 859 oláh lak., u. p. Gyula-Fehérvár. Tátika, Szántóhoz tartozó hegy Zalamegyében, kitűnő bort termel. Régi várának romjai, melyet Kisfaludy Sándor oly szépen megénekelt, máig is láthatók. Tatius Titus, a monda szerint a szabinusok királya, ki a szabinnők elrablása folytán haddal indult Romulus ellen; azonban az ellenfelek a nők közbenjárására kibékülvén, T. Romulusnak uralkodó társa lett. Tátkanal, növény 1. Lamium alatt. Tátogatok, a csukottajkúak rendjébe tartozó növénycsalád: 1. Scrophularinae alatt. Tatorján, növény 1. Crambe alatt. Tátra, a Kárpátok egy része, mely két nagyobb hegylánczolatra osztható; az alacsony (vagy zólyomi havasok) a Garam és Vág folyók felső folyása közt Liptó és Zólyom megyék határán vonul el s aztán Szepes és Gömör megyékbe is átcsap; legmagasabb pontjai a Gyömbér és Királyhegyi amaz 6462', emez 6144' magas; e hegység északi oldalán, mely sokkal zordonabb, fenyvesek tenyésznek, a délin pedig, mely jóval enyhébb homér- 301 Tátra