A magyar nyelv értelmező szótára 1. A-D (Budapest, 1959)

B - beírás - beírat - beiratás - beiratkozik - beiskoláz - beismer - beiszik

beírás 481­ 5. b­ (ritk) ahol bent levő személynek v. központi szervnek ír. ~ a központba. Majd ~ok neki a minisztériumba, a rádióhoz. beíratlan ; beírható ; beirkál; beíró ; be­írogat ; beírt V. beírott. beírás fn­­t, -ok, -a 1. A beír (kül. 1, a) igével kifejezett cselekvés, művelet, tevékenység; az a cselek­vés, hogy vmit, vkit beírnak vhová; vik­i­nek, vkinek vmely iratba való bevezetése, bejegyzése. A nevek ~a; a számok ~a a rova­tokba; a szavaknak a füzetbe való ~a. Az ered­mények ~a pontos legyen. A te feladatod lesz a munkaegységek ~a a munkanaplóba. |­ a. Sze­­mély(ek)nek vmely (hivatalos) jegyzékbe való bejegyzése, felvétele, beíratás. A jelent­kezők ~a. Mikor lesz az elsősök ~a ? □ Alakít egy bandériumot . . . holnap megkezdődik az önkéntes lovagok beírása. JÓK. 2. amibe beírt szöveg, szó, szavak v. egyéb bejegyzés. Idegen kéztől származó ~ volt az okmányban. beírási, beírat is ige­n. Vmibe, vhová ~ vmit: eszközli, meg­parancsolja, ill. kéri, hogy vmit vmibe be­írjanak, bejegyezzenek. A tanító ~ta a füzetbe a házi feladatot. Az intézet vendégkönyvébe ~ják a látogatók nevét. Az elnök utólag ~ta a jegyzőkönyvbe a kifelejtett felszólalást. 2. Amely iskola tanulói közé v. amely tanintézet, tanfolyam hallgatójául felvétet vkit; bead (5). ~ja fiát a gimnáziumba. Lányomat ~tam a zongoratanfolyamra. A gyerekeket a tanév végén íratják be. □ Amikor a fiú letette az érettségit, beíratta a műegyetemre. Ко. N­ a. {Vmely közösségbe, társaságba, egyesületbe]) felvétel, beléptet vkit. öccsét is ~ta a sportegyesületbe. || b.* ts (rég) ~ja magát vhová, beiratkozik, tagnak jelentkezik, belép. □ Én is beírattam magam ez egyesületbe. JÓK. Deli ifjak, híres verekedők jöttek magukat beíratni az új szent seregbe. JÓK: beíratható ; beírató ; beíratott; beírattató beíratás fn­­t, -ok, -a A beírat (kül.­­) igével kifejezett cselekvés, eljárás ; az a cselekvés, hogy vmit beíratnak vhová, vmibe; bejegyeztetés. A szavaknak a szószedetbe való­ja; a tanúk vallomásának a jegyzőkönyvbe való ~a. |! a. (gyak. tbsz­ban) (Isk) {Új iskolaév előtt v. vmely tan­folyam kezdetén) a tanulók, hallgatók, részt­vevők felvétele az iskola, tanintézet, tan­folyam kötelékébe; nevük bejegyzése a tanulók, hallgatók, tagok nyilvántartásába. A vizsgák után kezdődnek a ~ok. A tanfolyam­ra a jövő hó elején lesznek ~ok. A ~ napjain nagy nyüzsgés volt az iskola körül. beiratási: beiratkozik un ige -tam, -ott, -zék (-zon) {ahová, vmibe, vmely közösségbe­ tagul jelentkezik, tagjai közé belép, felvéteti magát. ~tam a turistaegyesületbe. ~ott a társaságba pártoló tagnak. || a.­­Iskolába, osztályba, tanintézetbe, tanfolyamra­ tanu­lóul, hallgatóul jelentkezik, felvéteti magát, belép. 1920-ban iratkoztam be a polgáriba. ~tam az egyetem esti tagozatára. ~ott a tánc­iskolába. ~tam a második félévre. □ Meg­történt az a csoda, hogy egy zsidó diák iratkozott be a klasszisunkba. Jók. A kolozsvári egye­temre iratkozott be jogásznak. Ко. || b. {amely hivatalos (név­jegyzékbe­ felvéteti, beje­gyezteti magát v. a nevét, feliratkozik. ~ott a földigénylők (név) sorába. □ Csak kevesen iratkoztak be a választási lajstromokba. Mik. II­I. (nép) Házasságkötésre jelentkezik. A jegyespár elment a tanácsházára ~ni. beiratkozás ; beiratkozó ; beiratkozott, beiskoláz­ós ige (Isk, hiv) ~ vkit.­­oktatásügyi és közigazgatási hatóság) az iskolaköteles gyermekeknek, ill. tanulóknak az (általános) iskolába való be­­irat(koz)ását megszervezi, ottani elhelyezését, iskolába járását biztosítja. Arra törekszünk, hogy minden iskolakötelest szunk. || a.­­A továbbtanuló ifjúságot középiskolákba, főis­kolákra és egyetemekre) tervszerűen irá­nyítja, elosztja, és ott elhelyezi. Hány tanu­lót iskolázunk be az általános gimnáziumba ? beiskolázás ; beiskolázó ; beiskolázott, beismer­ts ige, (táj) beismer­ő amely rendsz. kellemetlen v. meg­bélyegző tényt, állítást) valónak, igaznak ismer el; (esetleg faggatásra v. bizonyításra) be­­v. megvall. baklövését, bűnét, hibáját, tettét, tévedését, vétkét; nyíltan, töredelmesen — vmit: vallomásában ~te, hogy . . .; a keresztkérdésekre ~te, hogy ... A vádlott ~te bűnösségét. Kénytelen volt ~ni, hogy nekem van igazam. □ Ismerd be, hogy szegény vagy, és nevetséges könyvmoly. Tol. Aki beismerte minden bűnét, ne cigánykodjon háromszáz birka miatt. Mó. || a. (rég) Valónak, igaz­nak, ténynek ismer, fogad el vmit; elismer, belát. □ Ember vagy, Mácsik . . . ötleteid vannak . . . Beösmerem. Mik. beismerés; beismerő; beismert; beismertet. beiszik ige 1. ts­­Folyadékot, nedvességet) magába szív, beszív. A száraz föld azonnal beissza az esőt. A vastag kabát beitta magába a vizet. A rossz papír beitta a tintát. □ A padlat kőből volt, a szétfolyó borszeszt be nem ihatta. JÓK. Annyi zsemlét raktak a csészéjükbe, hogy mind beitta a kávét. Gárd. || a. ts (ritk) {Szagot, illatot­ beszív, magába szív, vesz. Ruhái be­itták magukba a dohányfüst bűzét. || b. ts (átv. írod) {amely hatást, jelenséget, eszmét, megnyilatkozást­ magába fogad, szív, nyel, mohó, szomjas érdeklődéssel, várakozással fogad. Rajongással hallgatta, és minden szavát beitta lelkébe. □ Várta a nap első sugárát, be­itta a hajnal rózsa párázatit. JÓS. A fényt 31 Értelmező szótár I. beiszik

Next