A magyar nyelv értelmező szótára 1. A-D (Budapest, 1959)
B - bór - bóra - borág - borász - borászat - bórax - borbély - borbélyműhely - borbélyszék - borbélytányér
bor 677 3. (átv) A bor okozta mámor. A — beszél belőle; a — megoldja a nyelvét; a —* fejébe, a -*■ lábába megy v. száll a —, ~Go /ojf, —► temet vmit; —ban keresi a feledést. 4. (átv) A bor (1 — 2) fogyasztása, élvezete. Sok bajt okoz a —; rászokott, rákapott a —ra. Sz. (táj) —ral mosdik, kolbásszal törülközik: olyan jómódban él, hogy azt se tudja, mit kezdjen a sok enni-, innivalójával; ld. még ágy, csizma, víz. D: Jó —nak nem kell cégér: jó árunak, igaz ügynek nem kell nagy hírverés, —ban az igazság: az ittas ember őszinte, kertelés nélkül kimondja, amit gondol. Ö: 1. ~adag; —adó; —áldozat; —árjegyzék ; —árus; —barát; —betegség; —bogár; —csap; —eladás; —értékesítés; —export; —fajta; —fejtő; —fogyasztás ; —foltos ; —gazdaság; —gazdálkodás; —hamisítás ; —hét; —hiba; —hűlő; —ivás; —ismerő; —járandóság; —javító; —kedvelő; —kémlő; —készlet; —kiállítás ; —kivitel; —kút; —lé; —lepárló; —mámor; —maradék; —megissza; —mester; —nap ;nemű; —nyomó; —pancsolás; —piac; —piros; —prés; —próba; —raktár; —sajtó; —szag; —szagú; —szállítás; —szállító; —szívó; —szüret; —tartó; —tartalom; —tisztítás ; —ügynök; —üzlet; —vásár; —vétel; —vörös; 2. alma —; aszú —; csemege —; égett —; faj-; gyógy—; gyümölcs —; habzó — ; kocsis—; körte—; ó —; palack — ; pecsenye—; pezsgő —; új —; bőr fat, (ritk.) -ja (csak egyszóban) (Vegy) Barnásfekete színű, szagtalan és ízetlen, por halmazállapotú, nem fémes elem (B). — szabad állapotban nem fordul elő. bóra fa bórát, bórája (csak egyszóban) (Légkört) Északkeleti hideg, száraz szél, mely a téli évszakban heves erővel csap le a Földközi- és a Fekete-tenger meredek partjain a tengerre. □ Metsző hideg bóra hajlítgatta a park pálmáit. Her. bórás, boráit [rá] fa (költ, rég) Szőlővessző, venyige. □ Borág köríti mostan homlokom . \ Ott, hol Tokaj nyújt nektárt istenének, \ Víg szárnyakon kél a nemhallott ének. / A 7. Halmaidat koszorúzza borág, koszorúzza tetődet Százados erdőség. У ŐR. borász fa -t, -ok, -a 1. (Szőlő) A bor készítésének, kezelésének szakértője. Kiváló —. || a. jelzői haszn (ritk) A borok minőségéhez és kezeléséhez jól értő «(személy)’. □ A borász kapitány . . . a nyakába akaszkodott, és végtelen előadásba kezdett a különböző borok ízeinek, erejének, tüzének, tükrének törvényeiről. Mó. 2. (rég) Az ital felszolgálására beosztott pincér. italos. borászi. borászat mot. -a (csak egysz-ban) ( Szőlő) 1. A bor készítésére, kezelésére és forgalomba hozatalának módjára vonatk. ismereteket magában foglaló ismeretág. Jártasabban. || a. E gyakorlati ismeretek rendszere mint szakiskolai tantárgy. Oklevelet szerzett abál. 2. Az ilyen ismeretek gyakorlati alkalmazása. —tál foglalkozik. 3. Bor termelésével, érlelésével, kezelésével foglalkozó mezőgazdasági üzem. A termelőszövetkezetnek ma is van. borászati, borax mot,a (Vegy) A bórsav nátriumsója, vízben jól oldódó, víz lágyítására igen alkalmas, azelőtt mosásra is használt kristályos vegyület. Azot fémek forrasztásakor és zománc készítésére használják. □ Megcsinálta a reggeli fürdőjét, belétett a kellemes, langyos vízbe egy kanál bóraxot és egy késhegynyi kölni sót. H u. Ö: —gyöngy; —mész; —por; —sav; —szappan, bóraxos. borbély fat, -ok, -a Szakképzett iparos, aki főleg férfi vendégeket borotvál, férfiaknak hajat nyír, szakállt, bajuszt ápol. Kora reggel —hoz siet. Nem jár —hoz, zsilettel borotválkozik. □ Borbélyhoz kell mennem . . . rettentő szőrös a pofám. Ar.-Sha. A borbély írta a névtelen följelentést a csendőrségnek. Nagy || a. (rég) .(Falun, kisvárosban, katonai táborban) érvágással, foghúzással, köpölyözéssel is foglalkozó alkalmi sebész, felcser. □ Tábori orvos ugyan nem volt az insurgenseknél, mert hiszen hogy keveredett volna borbély a lovas nemes urak közé ? JÓK. Orvos ? Széles ez országban sincs annyi, mint ma csak egy megyei városkában is. A borbély az orvos is mindenfelé, no meg a jó Isten. GÁRD.Ő: —cégér; —ecset; —fiú; —inas; —ipar; —köpeny; —legény; —mester; —öt perc; —segéd; —szakma; —szerszám; —üzlet, borbélyság. borbélyműhely m Műhely, amelyben a borbély dolgozik, munkáját végzi. □ Fúj a szél, táncol a tányér A borbélyműhelyek előtt. Pét. Főszolgabíró nem járhat közönséges borbélyműhelybe. Krúdy borbélyműhelyi. borbélyszéli fa Borbélyműhelyben haszn. forgatható karosszék, amelynek a fej megtámasztására állítható támlája van. borbély tányér fa Sárgarézből való tányérforma cégér a borbély műhelyek bejárata fölött. A szél lóbálja a fokát. borbélytányér