A magyar nyelv értelmező szótára 1. A-D (Budapest, 1959)
C - cifrálkodik - cifraság - cifráz - cifrázat - cigája - cigány
cifrálkodik 785 пак fénylő Búbjára rábökném szelíd Öklöm vidám barackjait. Tóth II. fa cifrát, cifrája 1. (rég) Cifra (1, 1) díszítmény ruhán, eszközön, épületen, cifrázat (1). □ Leoldott Derekáról egy nagy cifra rezes kardot: Gyémánt a cifrája, arany volt a reze. Az. Finom patyolat inge tarka virágokkal s arany cifrákkal van kivarrva. JÓK. 2. (nép, rég, rosszalló) Kihívóan, feltűnően öltözködő, cifrálkodó (gyak. rosszhírű) nő. □ Selyem pántlika arany kereszttel! Ezt valami cifrának a nyakáról tépted le! JÓK. 3. (nép) Ének, zene, tánc v. vers rögtönzésszerű díszítő eleme; cifrázat (2). A dal, a táncja. □ Végighangzott a folyosón a cifrája a nótának. Jók. A cimbalom . . . holmi cifrákkal tölti be a nóta közeit. GÁRD. II a. (rég) Kacskaringós, feleslegesen bonyolult kifejezés. □ Sohse fáradj, sok cifrával Elborítni éneked! Ar. || b. (ritk, nép) Refrén. □ Magyar nótába kezdett, melynek mindig az volt a cifrája: Brigy legény szaporán Daruszerű paripán kedvesedhez! Gárd. 4. (ritk) Eja, aminek a neheze, bonyolultabb, kínosabb része. Hátra van még v. most jön a ~ja. □ Rövidítünk a halálnak A cifráján. Ar. 5. (elav) A zérust jelölő számjegy, ill. ennek értéke. □ Egy cifra is semmi, száz cifra is csak semmi! Csók. || a. (rég) Kör v. félkör alakú vonal, díszítmény v. kacskaringó. □ [Botjával] cifrákat rajzolgatott a szoba poros földjére. Eötv. || b. (rég) A névaláírás után húzott különféle alakú vonal. □ A vonásai, a kézirata, a neve után hány ürített cifra mindig változnak. JÓK. Sz. (nép) úti ~, házi ronda: olyan nő, aki, ha elmegy hazulról, szépen felöltözik, otthon azonban rendetlen, cifrás, cifrálkodik in ige -tam, -ott, -jék (-jón) (rosszalló ) Cifrán (I. 3) öltözködik, hogy feltűnést keltsen. □ Cifrálkodik ... a piros arcú Menyasszony. Az. Ik : fel~; ki~. cifrálkodás; cifrálkodó. cifraság mot, -a 1. A cifra (főleg I. 1, la, b, 3, 3a, 4) művel kifejezett tulajdonság, jelleg, vminek, vkinek cifra volta. A díszítés, az épület, a ruha, a viselet ~a; a dallam, a káromkodás ~a. Г] Cifra köntös rám hiába kacsintott, Cifrasága tőled el nem csábított. Ar. 2. Cifra (I. 1, 3—4) díszítmény vmin. A sok ~ egészen eltakarta a falakat. Ruhája rikított a ~tól. II a. (gyak. rosszalló) Cifra (1—2) holmi. Magára aggatott mindenféle ~ol. II b. (átv) □ Nagy tárház a világ, sok titok fér bele, sok cifraság. Sz A L. || c. (Beszédben, stílusban, zenében, táncban) felesleges, külsőséges díszítő elem. A rím nála csak ~. 3. (átv, rosszalló) Felesleges, pompázó formaság, külsőség. Az ünnepélyen mellőztek minden ~ot. 4. (ritk) Nem kívánatosan szabálytalan, kifogásolható, feje tetejére állított dolog. Sok ~ot láttam már életemben. cifraságos, cifrát ts ige -tam, -ott, -zon 1. (nép) Cifrán (I. 1, 3—4) díszít, folyamatosan cifrává tesz vmit. ~zol a szűrt. II a. (nép) Cifra (I. 1, 3) díszítésül rajzol, vés vmit vbova, vmire. □ Olyan madarat tud cifrázni a subára, hogy majd megszólal. MÓRA 2. (Dalt, zeneművet, táncot) cifrázatokkal (2) ad elő. ~va járta a táncot. □ Az öreg elkezde dalolni, a cigány utána cifrázta. JÓK. 3. A valóságot leplezve, szépítve v. elhallgatva mellébeszél. Sohase ~d, mondd csak ki bátran, amit gondoltál. Ik: fel ~; ki ~; meg ~; cifrázás ; cifrázatlan; cifrázgat; cifrázó; cifrázott; cifráztat; cifrázni m -ot, -a 1. A cifráz (1) igével kifejezett cselekvés eredménye: cifra díszítmény, ékítmény (ruhán, használati tárgyakon, épületen) ; cifraság. A ruházaton a sok ~ ízléstelen. □ [A szűr] hímzett cifrázatát remekbe csinálták. Jó K. Az ágyúk között . . . testes bronzágyú guggolt... A betűk és cifrázatok aranyként ragyogtak rajta. Gárd. 2. (Zene) (Énekben, zenében, táncban) rögtönzésszerű díszítés; cifra (II. 3): cifrázatos; cifrázatú; cigája, fn . .ját. . .jája (táj) Fekete fejű és lábú igénytelen juh ; durva gyapjúból posztót, pokrócot készítenek. .: ~gyapjú; ~juh, cigány fa és mn I. fnt, -ok, -a 1. A ~ok: sötétes bőrű, sötét hajú, indiai eredetű vándor nép. □ Hej a szegény cigányok, azok majd csaknem olyan mostohagyermekei a természetnek, mint a pókok, legyek meg egyéb bogarak. Gárd. || a. Ehhez a néphez tartozó személy, főleg férfi. Kóbor, muzsikus, sátoros, vályogvető ~. Szh. Búsul (szomorú), fohászkodik, óbégat, mint a kárvallott ~: nagyon búsul, nagyokat sóhajt, keservesen óbégat; biztatja, mint — a lovát: szorult helyzetében ígéretekkel biztat vkit; megszokta, mint ~ lova a koplalást v. a verést: kénytelen-kelletlen hozzászokott vmihez, beletörődött vmibe ; nem szokta, mint ~ lova a szántást, egyáltalán nincs hozzászokva, teljesen szokatlan számára. □ Jöttek a sátoros cigányok, kivágtak egy-egy nyárfát a faluban s abból tehenőket és kanalakat faragtak. Ma. A régies írásmód szerint c-vel kezdődő, idegen eredetű címszavak egy részét ld. alatt. 50 Értelmező szótár I. cigány