A magyar nyelv értelmező szótára 4. Ki-Mi (Budapest, 1961)
L - lécajtó - lécel - léces - lécez - lécfal - lecibál - lecipel - lecke
lécajtó 619 nem nagyobb a vastagság kétszeresénél. A belint legyalulja, összeszögezi. [_] A kerítések deszkából készültek, néhol lécből, itt-ott líceum is akad még. Nagy 2. amely fából való építménynek, tárgynak ebből készült (alkat)része.*■ Ütköző — a kerítés —e; a láda —ei. A ketrec —eit kitördelte. □ A kunyhó egy lécére plajbásszal kis ábra van írva. Nagy 3. (biz) Ehhez hasonló alakú s meghatározott célra haszn. eszköz (pl. logarléc, mérőléc stb.). Add ide azt a —et! 4. (Ép) A mennyezet alatt bizonyos távolságra kerül a falon vízszintesen fölerősített, keskeny (1 — 2 cm széles), rendsz. aranyozott, ezüstözött léc (1) mint dísz. II a. (Ép) E helyett a falra festett, a fal és a mennyezet színétől elütő, keskeny csík. 5. (Sp,biz) Kapufa (2). A labda a felsőről pattant vissza. 6. (Sp) Síléc, sítalp. A vállára vette az eket, s indult a hegyekbe. 7. (Bonc) A májsejteket elválasztó kötőszövet. 6 : 1. ~borítás; —bürü; —darab; —híd; —kapu ; —korlát; —ól; —palánk; —rács ; —szeg; 2. fej — ; logar—; sí—; szegély—; szegő—; záró—; lécecske; lécajtó [ca ] fn Több léc hézagos összeerősítésével készült kerti V. (falun) konyha-, ill. istállóajtó. lécajtós. léces [ё] isiget, -jen [ё] Lécekből összeállít, lécekkel fölszerel vmit. Kerítést, ketrecet, tetőt —. sk : be~ ; meg~ ; össze~; lécelés ; lécelő ; léceit; léceket. léces [ё] inn -en [e] (ritk) Lécekből készült (építmény, eszköz). — kapu, kerítés, láda. A léces kármentőbe megy S a fürge csaplárnél kivonja. Az. A léces ajtó csikorogva fordult meg a sarkán. Petelei lécez [ё] ts ige -tem, -ed, -zen [e, ё, ё] Lécei. Ik : be~ ; meg~ ; össze ~; lécezés ; lécezett ; lécező; léceztet; lécezet [ё-е] mel, -e [ё, e] (ritk) Vmely építmény, alkotmány alkatrészeiként szervesen összekapcsolt, ill. fölszegezett lécek összessége. A háztető, a ketrec, a kukoricagóré —e. A szőlőt a lugas —ére futtatják. lécezetű, lécfalan Lécekből készült falszerű kerítés v. építmény, rendsz. vmely helyiség egy részének elrekesztésére. A padlás, a pince rekeszének —a lecibálts ige (biz) Vmit, vkit cibálva, ide-oda húzogatva, rángatva levesz, lehúz vhonnan, —ja vkiről a kabátot. A szónokol —ják az emelvényről. □ [A szögről ] a kötelet lecibálta. Ml K. lecibálás ; lecibáló ; lecibált; lecibáltat, lecipel ts ige, (nép) lecepel 1. (Nehéz tárgyat, terhet, magával tehetetlen személyt) erőlködve, cipelve levisz v.lehoz vhova. Megjelentek a szállítóvállalat emberei, s szíjakkal, hevederekkel cepelték le szegényes bútorait. Ко. Fosztja az ősz a fákat, hűvösödik már, be kell gyújtani. Lecipeled a kályhát, egyedül hozod ... Jó zs. 2. (átv. biz) Erőszakoskodva levisz v. lehoz magával vkit vhova, —tek ide a kávéházba. lecipelés ; lecipelget; lecipelt. lecke [e-e] f leckéi, leckéje [e-e] 1. (Isk. kissé biz) Amely tantárgyból az iskolai oktatás idején kívül végzendő, megírandó v. kül. otthoni megtanulásra kijelölt szóbeli feladat. írásbeli, szóbeli —; feladja, felhagyja a —t; felmondja a —t; tanulja, nem tudja a —t. Mára nincs —. Makacsul elmondom újra mondókámat, mint egy betanult leckét. AR. Zsuzsival baj van. Nem jár rendesen az iskolába, a leckéit immel-ámmal végzi. Nagy Ha. (ssk, kissé biz) amely tantárgyból otthon elvégzendő feladat v. más elkészítendő munka, gyakorlandó anyag (rajz, kézimunka, kottázás, zenegyakorlás stb.). Mérlanból az egy gúla készítése. A levelek kifestését kaptuk otthoni —nek. A jövő zongoraórára sokat adott a tanárnő. || b. (átv. biz) Ált. feladat. Az élet feladta neki az t. □ Eszébe jutott, hogy ma különös a lecke; a török császárt kell felröpíteni a paradicsomba. Gárd. 2. (Isk) (Tankönyvben, kül. nyelvkönyvben) egyszeri tanulásra szánt rész, fejezet. Ismétlésre az első öt — van feladva. Holnapra a második —t kell átvenni. 3. (rég) Rendsz. órákra beosztott, magánúton folytatott tanítás, ill. tanulás. Vmilyen —t*■ vesz. □ Az Hifiből, akinek mentort tartottak, leckét adó diák lesz. Mr K. A leckét megszakítva, udvarlással tölti a hátralevő időt. Krúdy 4. (Isk. rég) Iskolai óra. A chemiai leckén azt vette észre nagytiszteletű Szabó Gerzson uram, hogy tanítványai . . . felfegyverkezve jelennek meg a hallgató teremben. JÓK. 5. (átv) Korholás, kioktatás, leckéztetés. Köszönöm azt. □ Leckéket nem fogadunk el senkitől, főképp ... ily falusi jegyzőtől nem. EÖT. Odahaza . . . majd kijár a lecke Sárikának. Mik. II a. (ritk) Oktató beszéd, feddő prédikáció. □ Egyszóval, unalmas, mint a böjti lecke [az ének]. Többet ér a jó bor, meg a szép menyecske. Ar. 6. (átv) Olyan, rendsz. az illetőre nézve kellemetlen esemény, fájdalmas tapasztalat, amelyből tanulságot meríthet a jövőre nézve. lecke