A magyar nyelv értelmező szótára 5. Mo-S (Budapest, 1961)
S - suvad - suvadás - suvaszt - suviksz - suvikszol - sügér - sükebóka - süker - süket
suvad 1300 suvad in ige -tam, -t v. -ott, -jón (táj) 1. Csúszik, csuszamlik. ~ a domb oldala. ~ lefelé a harisnyája. 2. (Csonthéjas gyümölcs) zöld héjából fokozatosan kifejlik. ~ a mogyoró. Ik !be~; el~; ki ~; le~; meg~; rá~; suvadó ; suvadt, suvadás fn -t, -ok, -a 1. (táj) A suvad igével kifejezett folyamat : csúszás, csuszamlás, omlás. 2. (Földt) Vizet áteresztő talajnak v. kőzetnek (lösz, kavics, homok, homokkő) elcsúszása, elmozdulása az alatta levő agyagréteg felázott, síkos felületén. || a. (Földt) Az ennek következtében létrejött térszíni alakulat: hepehupás mélyedés, szakadék; gyak. mocsár v. tó keletkezik benne. . . hó~. suvadásos, suvaszt is ige -ott. . . asszon; -ani (táj) 1. (Diót, mogyorót) zöld héjából kifejt. 2. (Növényt, tárgyat) kitép, kihúz a földből. 3. (tréf) Lop, elcsen. □ A csikósnak napi járót kellene megtenni, ha malacot, bárányt akarna suvasztani. JÓK. 4. Sújt, üt. Ik : el~; ki~; meg~; suvasztás ; suvasztó ; suvasztott; suviksz mn -ot, -a, (nép) subick, suvick -ot, -ja (rég, biz) 1. Lábbeli fényesítésére haszn., szárazabb, durvább fekete kenőcs. Beleköp a ~*ba. Vastagon bekente a csizmát suviksszal. Szic s fekete, mint a ~: nagyon, egészen fekete v. piszkos. □ [Az arca] fekete volt . . . , mint a suviksz. JÓK. Azt üzeni a gazdám, hogy ha nem fizeti ki a subickot, feljelenti a rendőrségen. Mégsem járja, két nap alatt harminc skatulya subickot fogyasztani. Ady 2. (átv, nép, biz) (Csak állandósult szókapcsolatokban:) csekély értékű, értéktelen dolog; csekélység, semmiség. Ez nekem —! : nem számít, nem érdekel; ez hozzá képest ~/: ahhoz képest semmi. □ Micsoda fiam van ! . . . A legnagyobb úrigyerek mind suviksz mellette. Mó. suvikszos, suvikszol ts ige -t, -jón subickol, suvickol ( nép) ~vmit, azzal van elfoglalva, hogy cipőt, csizmát suviksszal beken, tisztít, fényesít. Most ~ja a csizmáját. □ Nem látott ... a császárból egyebet, mint ... a csizmáit, azokról pedig azt látta, hogy egy hét óta nem voltak suvickolva. JÓK. Ik : be ~ , ki~; suvikszolás ; suvikszolható ; suvikszoló ; suvikszolt; suvikszoltat; sügér fnt, -ele, -e [ё, e] Zömök, magas testű, arasznyi nagyságú, ízletes húsú hal; háta zöldes színű, kopoltyújának fedője tüskében végződik (Perca fluviatilis). □ Sügér, on, csuka ... — egyik olyan, mint a másik. EÖth. || a. Ennek húsa mint emberi táplálék, ill. mint kész étel. □ A szakácsnő gondatlansága folytán Szálkástul összeégetett sügérek ... Vajda Sügért ettek, melyet a Fertőből fogtak. Ко. süheder mnt, -ek, -e (táj) Siheder. sükebóka [e] mn . . kán, . . kább sikehóka (táj) 1. Süket (I. 1). 2. Olyan (személy), aki süket (I. 2) mindenre, ami körülötte történik, mindig másutt az esze, se ért, se hall. 3. Együgyű, gyámoltalan, ill. féleszű. Csak állt, és bámult, mintha ~ volna. süket [e] mt, -ek, -e [ё, e] (nép) Siker. sükeres, süket [e] mn és mn, (nép, rég) siket I. mn -en, -ebb [ё, e ] 1. Olyan (ember), aki fülének, hallószervének fogyatékossága miatt nem hall, hallásra képtelen. Fél fülére, jobb fülére ~ ; — vagy, hogy nem hallod ?; nem vagyok —!: ne kiabálj, hallom v. hallottam, amit mondasz v. mondtál; ~nek tetteti magát, nem akar meghallani, észrevenni vmit. Szh : ~, mint az*■ ágyú; ~, mint a —föld. □ Beteg vagyok, süket, vak és vén. Az. Rimánkodom nekik ..., de .. . úgy tesznek, mintha süketek volnának. Mlg. Az ápolónő időnként a fülébe ordít . . . , mert az öregúr nemcsak vak, hanem süket is. Ко. a. (durva v. túlzó) Olyan (ember), akinek gyenge a hallóérzéke, aki nagyot hall. Hangosan szólj hozzá, mert Gúnyolják a szegény ~ asszonyt. || b. (rendsz. rosszalló) ~fül(ek): a) hallásra képtelen v. nagyot halló fül(ek). A fene a ~ fülét! b) (átv) (állandósult szókapcsolatokban :) ~füleknek beszél: senki sem figyel rá, senki sem akarja hallani v. meghallgatni azt, amit mond. — fülekre talál: (intelmét, kérését, panaszát, tanácsát) senki sem hallgatja meg, nem fogadja meg, nem veszi figyelembe. III. (biz) Zenei hallás nélküli. ~ a füle, sose lesz belőle muzsikus. 2. (átv. vál, rosszalló) Olyan (ember), aki dacból, érzéketlenségből v. közömbösségből nem hallgatja meg, nem veszi tudomásul vkinek a szavát, intését, tanácsát, kérését. ~ vmire. Hiába kérlelték, ~ maradt. Minden kérésre ~. Szh . hallgat, mint a ~ disznó a búzában. □ Maga veri följebb adaját [ adóját] a császár: Am Etelét ily szó találja süketnek, Látnia színét sem engedi követnek. Ar. II a. (írod, rosszalló) Érzéketlen, közönyös (személy), színtelen, szürke (lelki tartalom). ~en és vakon megy el vmi mellett : (közömbösségében, érzéketlenségében) nem veszi észre. □ Szent zűrzavar az én sok álmom. Neked minden álmod süket. Ady süket