A magyar nyelv értelmező szótára 6. Sz-Ty (Budapest, 1962)
T - tussol - túsz - tuszkol - tutaj - tutajos - tutajoz - tutujgat - tutul - tutyi - tutyimutyi
tussol849 tut,vi vnti t*i tussol3 ts ige (Sp) — vki (birkózásban) vki ellen tust ér el, ellenfelét két vállra fekteti. A harmadik percben ó ta a tavalyi bajnokot. tusz fn -t, -ok, -a (A (megszálló) hatalom által) őrizetbe vett rendsz. magasabb rangú, jelentékeny személy, akivel szemben a megszálló ) hatalom ellen rendszabályokat alkalmaz, ha a lakosság viselkedése a (nemzetközi) jogba ütközik, ill. ha ált. a lakosság ellenségesen viselkedik; kezes, —ként fogva tar, vkit, —ként, —nak elvisz vkit. A megszállók —okát szednek. A város —okat ad, —il adják a polgármestert. Megtorlásul kivégezték az okát. □ Túszt neki minden hely küldöze hódolva. Ar. Én magam ajánlkozom túszul. Gírd. || a. (Törvényen kívüli állapot esetén v. nagyarányú bűncselekménnyel kapcs.:) Amely erőszakos csoport által, többnyire zsarolás végett fogva tartott személy. A gengszterek —ként elrabolták a gyermeket. . . —szedés, tuszkol is iget,jön !. (Személyt, (ritk.) háziállatot) taszigálva, lökdösve és unszoló szavakkal menésre ösztönöz, tessékel, ahová menni kényszerít. Az ajtó felé — vkit, előre, kifelé —. Az istállóba —ta a kecskét. □ Körülfogták, s a börtönbe akarták tuszkolni. ¤ MCZ Megfogták a karom, s az öltöző felé akartak tuszkolni. Gell. 2. (átv, ritk) Rábeszéléssel elfogadtat, ráerőszakol, rátukmál vkire vmit. Rám, rád, ránk, rátok, rájuk —. □ Amiben látták, hogy szükséget szenvedünk, azt erőnek erejével tuszkolták ránk. JÓK. Ik : át~ ; be—; el~ ; előre~ ; fel~ ; ki—; le~; rá~; vissza ~; tuszkolás; tuszkoló; tuszkolt; tutaj fnt, -ok, -a 1. Úsztatásos szállítás végett egymáshoz kapcsolt szálfák sora (más vízi jármű igénybevétele nélkül). A — lassan ereszkedik le a vízen. □ Tengerirablósdit játszott... a gyors és kanyargó Poprádon, egy ócska és ingadozó tutajon. Krúdy A némán ballagó vízen Tutajok úsznak szelíden. | u. || a. Ilyen módon összetákolt lapos vízi jármű különféle rakományok, főleg deszka szállítására, —on hozták le a terhet. □ A Vágón egy-egy tutaj úszik nagy farakományokkal. Mik. 2. Tutajszerűen összeállított, lapos, pallókkal borított, rögzített úszómű a part, csónakház, uszoda stb. mellett, gyak. kikötésre. Kikötő —. A —on idegeneknek tartózkodni tilos. A —ról fejest ugrott. 3. (Horgászatban) parafából v. celluloidból készült olyan úszó testecske a horgászzsinóron, amely a víz színén lebegve mozgásával jelzi a hal harapását. 4. jelzői haszn (Rakományból) annyi, amennyi egy tutajra fér, amennyit egy tutajra raknak v. szoktak rakni. Két deszkát szállított le Szegedre. 6. —építés; —fa; —gerenda; —híd; —készítés; —szállítás; —talp: tutajos mn és fan. mn 1. Olyan (férfi), aki tutajon fát szállít, aki a tutajt vezeti, kormányozza. 2. (táj) — pice: olyan p., amelynek jeladó úszó fácskája van, amely a vízben lebeg. 3. (argó) Férfiakra erősen ható, bennük erős nemi ingert keltő (nő, női szem). II. fn -t, -ok,a Tutajos (1) férfi. Tiszai —ok. □ A tutajon is kell valakinek lenni, aki rendelkezik a tutajos és a szolgák fölött, s esetleg kormányozza a tutajt is. Eöth. [A hajóskapitány ] fiatal korában csak amolyan . . . tutajos volt a Vágón. Krúdy : —gazda; —legény; —mester, tutajosság, tutajoz ige -tam, -ott, -zon 1. tn Tutajon hajózik. A Dunán —. □ Nagy szélben, áradó magas vízben, ködben, sötét éjszakán nem szabad tutajozni. Köth. 2. ts Tutajon szállít vmit vhová. Fát — a hegyekből. Sót — az Aldunára. Ik : el~; le~. tutajozás; tutaj ózható ; tutajozó ; tutajozott; tutajoztat; tutujgat ts ige -tam, -ott. . . ásson (táj, gyak. rosszalló, hangi) Totojgat; tutujgatás ; tutujgató ; tutujgatott; tutujtn ige -t, -jón (nép, hangút) 1. (Farkas, kutya, róka) tompán, vastagon, mély hangon elnyújtva vonít, üvölt. A komondorok —nak. A Bodri — a holdra. Miért — ez az állat ? □ Az ebek tutultak az egész faluban. Gárd. || a. (átv) □ Egy kicsit tutulnunk kell a farkasokkal. Tol. 2. (ritk) (Személy) kürtbe, tülökbe fújva hosszan hangzó, erős, mély hangot kelt. □ A toronyőr. . . hosszú fülkét előretolva, nagyot tutult rajta. JÓK. 3. (Szél) zúgva, süvítve fúj. □ Csak úgy tutul a szél. Vas tutulás ; tutuló. tutyi fn -t, -ja 1. (nép) Posztóból, nemezből v. szövetből készült kényelmes, meleg sarkatlan papucs, házi cipő, mamusz. □ Szegény asszony lép ki a csárda kapuján . . . lábán meleg tutyi. Eöth. Az előénekes asszony egyszer csak előkanyarodik az ivóból, és elhagyja az egyik tutyiját. Gárd. 2. (táj) Hátrafelé hegyesedő kemény fejkötő. □ Nesze, varrd fel ezt a bodrot a tutyira. JÓK. tutyis, tutyimutyi mnn,bb (biz, hangi) Akarat nélküli, lassú mozgású, kevés testi erővel, gyenge cselekvőképességgel bíró (személy) , élhetetlen, gyámoltalan, mamlasz.