Schöpflin Aladár (szerk.): Színművészeti Lexikon 2. Favariné - Komjáti Ferenc (Budapest, 1929)
J - Juventus Kamara Társaság - Jünger Johann Fridrich
JutalomjátékJünger Johanna Fridrich a dig kikötötték a jutalomjátékot és ilyenkor az illető maga választotta meg a darabot is. A régi közönség a kedvelt aktorokat mindenféle jóval halmozta el. Végselymek, drága csipkék, sőt ékszerek is jutottak a nőknek, a férfiak pedig pénzt, ruhát, dohányt, tajtékpipát kaptak. Este pedig a karzatról verseket szórtak a közönség közé és a színpad felé. A régi időben a jutalmazandó a lakásán árusította a jegyeket s gyakran megesett, hogy a melegen érző hazafiak felülfizettek; később a jutalmazandó maga ült a kasszához és onnan adta el a bemeneti jegyet. Ismeretes volt egy kompetens jutalomjáték, amidőn a jövedelem fele részét kapta az illető és volt egy ú. n. címzetes jutalomjáték, amidőn a jövedelem tizedrészét osztotta föl a színigazgató. Mezővárosokban a jutalmazandó házról-házra vitte eladni a jegyeket. A Nemzeti Színházban Egressy Gábor proponálására 1860- ban eltörölték a jutalom játékot. Alább ismertetünk egy jutalom játék-invokációt, amelyet Láng Ádám híres úttörő színész intézett a közönséghez a színlapon. Ez alkalommal »A láthatatlan ítélőszék« került színre, melyben a jutalmazott Tóbiás árendást játszta, 1832. Bőjtmás-hava 3-ik napján, Miskolcon. Eredeti orthografiával így hangzik: »Nagylelkű Hazafiak és Kegyes Pártfogóim! 1792-ik Év volt az, melyben dicsőségesen Uralkodó Felséges Urunk és Kegyelmes Hazánk Attyának Magyar Ország Királylyá lett Koronáztatása alkalmatosságával a Budai Játékszínen kezdém én is Játékszini pályámat — annyi év ólta viszontagságok közt küszködvén mellette életem virágját elhullattam, a mi kevés még Isten kegyelméből meg maradva, azt csupán e Nagylelkű Hazafi Pártfogóknak szentelem —• tekintsenek oly törzsök fiának, ki néha hasznos gyümölcsökkel is kedveskedett és most már korhadt állapotjában csak azon esenkedni bátorkodik, hogy ápolgó Hazafias kebelekben meg szenvedni méltóztassák legháládatosabb s legrégibb Thália szolgáját Láng Ádámot.« Egy időben szokás volt, hogy a vidéki színésznők midőn valamely városban jutalomjátékukat tartották, ahol már azelőtt is játszottak, a függöny felmenetelekor így szóltak a közönséghez: »Akként érzem magamat, miként a vándor, ki hosszas útról visszatérve, szétnéz kedvesei között s megszámlálva őket, úgy találja, hogy senki sem hiányzik közülök.« (A jutalmazandó latinos neve: beneficiáns.) A »jutalomjáték«-szó már 1833. október 22. óta ismert fogalom volt a magyar színészek szótárában s így megdől az az állítás, mintha az 1838-tól lett volna csak ismeretes. (Lásd: Szily Kálmán: A magyar nyelvújítás szótára. Budapest, 1902. 157. oldal, ahol 1838-tól datálódik e kifejezés. (V. ö. Kivenni a jutalom játékot.) Juventus Kamara Társaság. Színházi vállalkozás volt Budapesten, a Csengeri utcai Vasúti és Hajózási Klub helyiségében, ahol 1927. dec. 11-én nyílt meg. Azonban rövid fennállás után a vállalkozás megszűnt. Jünger Johann Fridrich, német író, sz. 1759-ben. Nálunk is színrekerült színművei: »Erőszak és történet, vagy a megcsalatkozott szökevények«, vj. 4 felv. Ford. Ungvári János. Bem. 1793. ápr. 22-én, Pesten. »A leányragadás«, vj. 3 felv. Ford. Károly Ferenc. Bem. 1793. nov. 27-én. U. o. »A bécsi ruha«, vj. 4 felv. Ford. Mérey Sándor. ,Bem. 1794. szept. 10-én. U. o. »Minden lében kanál, vagy a mókus«, vj. 5 felv. Ford. Aszalai János. Bem. 1795. máj. 11-én. U. o. »Álorca ellen álorca«. Marivaux »Le jeu d’Mouret du hasard«-jából átdolgozta, ford. Láng Ar., 1810. január 10. Pest. »Hölgyrablás«, vj. 1 felv. Ford. Joannovics Demeter.. Bem. 1836. márc. 1. Budán. 314 -