Schöpflin Aladár (szerk.): Színművészeti Lexikon 2. Favariné - Komjáti Ferenc (Budapest, 1929)
H - Hetényi Béla - Hetényi Ferenc - Hétfő
Hetényi Béla Férje: Török Zsigmond, színész (L. o.). Antónia, énekesnő, sz. 1841. szept. 9-én, Nyitóm, megh. 1909. márc. 26-án, Adandón (Somogy m.). Színésznő lett 1861- ben, atyjánál, H. Józsefnél. 1889. dec. havában nyugalomba vonult. Arcképe a Színészegyesület muzeális ereklyéi között van. Férje Szigetközy Zsigmond, színész (L. o.). — Béla, hősszerelmes és népszínműénekes, később a katonai pályára lépett és Garibaldi mellett küzdött. Megh. 1858. ápr. havában, Pozsonyban. — Neje, kedvelt színésznő volt a vidéken, megh. 1863. nov. 13-án, Székesfehérvárott. — Elemér, sz. 1866-ban, Adandon, Pápán járt gimnáziumba. Színésszé lett 1889. ápr. 3-án, Tamássy József biztatására. 1904. dec. 1-én nőül vette Ferenczy Irmát Szegeden. — Emilia (Dömény Pálné), színésznő, sz. 1846-ban, Győrben, megh. 1916. márc. 22-én, Adándon. Színpadra lépett 1862-ben, Dráguss Károly társulatánál. — Gyula, jó vígjátéki színész, megh. 1856. aug. elején, Komáromban. »E nagyon is ifjú színész kitűnő tehetséggel bírt s a társulat egyik előkelő tagja volt« — írja róla a »Hölgyfutár«, 1856. aug. 11- én. — Jozefa, színésznő, 1844-ben Győrött működött. Ez év dec. 3-án fellépett a Nemzeti Színházban, az »Örökké« c. vígjátékban Mathilde szerepében. »Érthető beszéd, kellemes szóhang, szép külső s kezdő létére is nem kevés bátorság mind megannyi ajánló tulajdonai« — írja ekkor a »Honderű« 1844. télhó 3-iki száma, 104. oldalán. Megh. Sümegen, 1847. febr. 12- én. — József, színigazgató, 1828-ban, továbbá 1832—33-ban Kolozsvárt, 1836- ban Győrött működött. 1837-ben félévig tagja volt a Nemzeti Színháznak, azután ismét vidéki színigazgató s mint ilyen 30 éven át a legtiszteltebbek között emlegették. 50 éves jubileumát 1870. febr. 8-án ülte meg, Jászberényben, a »Babérfa ésoldusbot« c. darabban. 1870. máj. havában réginségében 100 kötetből álló színdarab-gyűjteményét kisorsolás utján adta el. Megh. 1872. dec. 25-én, Jászberényben. — Laura, énekesnő. (L.: Molnár Györgyné.) Hetényi Béla, színész és író, sz. 1853- ban, Szegeden, megh. 1922. dec. havában, Pécsett. Nagyatyjánál, Hetényi József társulatánál lép a színészet szolgálatába. 1878. ápr. 1-én a Nemzeti Színház sorába szerződött, ahol megjelenése és értelmes előadásával az elsők közé küzdötte fel magát. 1883-ban megvált az intézettől és a szegedi színház tagja lett, Nagy Vince direktorsága alatt; itt a »Váljunk el« c. vígjátékban mutatkozott be, de már egy év után ismét visszatért a Nemzeti Színházhoz. Később vidékre kényszerült, de Keglevich gróf intendáns visszahívta. 1909. márc. 15-én elbúcsúzott a színpadtól, a »II. Rákóczi Ferenc fogsága c. darabban, a hesszeni fejedelem szerepében. Irt több színdarabot. Ismertebbek: »A nihilisták«, énekes szmű. Bokor Józseffel. Bem. 1881. júl. 23., Budai Színkör. »Csicsóné«, népsz. 3 felv. Szabados Bélával. Bem. 1884. júl. 18. U. o. »A haramiák«, dramolett. Bem. 1885. febr. 20. Nemzeti Színház. »A lidérc«, népsz. 3 felv. Bem. 1885. szept. 6. U. o. »Érdek nélkül«, vj. 1 felv. Bem. 1886. nov. 12. U. o. »Népfölkelők«, énekes népsz. 3 felv. Bem. 1887. (Hevesi Józseffel.) U. o. »Négy évszak«. (1897.) U. o. Mint a Nemzeti Színház nyugdíjas tagja, Pécsett keresett menedéket öreg napjaira. A háborús esztendők alatt a városnál napidíjas volt. Hetényi Ferenc, színész, sz. 1901. nov. 16-án, Budapesten. Gimnáziumot végzett, majd érettségi után tisztviselő lett. Sebestyén Géza színigazgatónál kezdte el a pályát, Budán. Ezután Heltai Hugónál, majd Somogyi Kálmánnál működött, ez utóbbinál rendező is volt. 1930-ban Radó Béla színtársulatának tagja. Hétfő és péntek szünnap volt a régi színészvilágban. Hyenkor a társulat próbát sem tartott és azzal töltötték el a napot, hogy kirándultak a város valamely kellemes helyére, ott víg társaságban, zene, tánc és ének mellett töltötték el az időt. Ehhez hasonló kedves idilt rajzolt meg Herczeg Ferenc a »Déryné ifiasszony« c. színműve III. felvonásában. Hétfőn és pénteken esténkint szokás volt hajdan a kvartettezés is. Összeálltak négyen-öten és a »kőkéményes ház«-ak előtt rázendítettek egy-egy dalra. A házigazda többnyire behívta és megvendégelte a kvartettező színészeket. (Hétfőn egyben felosztották a jövedelmet.) 246 — Hétfő