Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. Rabatinszky Mária - Zwischenakt (Budapest, 1931)
S - Simonyi Lajos - Simplicissimus Kabaré - Sina Simon
Simonyi Lajos Innen azonban még ebben a szezonban az akkor alakult Új Színpadhoz ment, ahol Strindberg »Hattyúvér«-jében döntő sikert aratott. A szinte álomszerű karcsú jelenség egyszerre a modern drámai hősnő hangjait hozta. Tüneményes új stílus jelent meg vele. Az idegéletet élő, érzéki modern nő legnemesebb interpretálójának üdvözölte a kritika. Akkor, gyakorlat szerzése végett, mégis Kassára szerződött, ahol az akkor nagy stílusú színészet nemes munkájában vett részt. De kitört a háborús menekült Kassáról s még egyszer Brassóból, a társulattal, Budapestre. Nagy betegségen is ment át, tífuszon, mely után egy ideig tüdőcsúcshurutot is kúrálnia kellett. Amint felgyógyult s Kassán újra felléphetett, Beöthy László utána utazott s újra három éves szerződéssel hozta vissza a Magyar Színházhoz. Itt egy év alatt két nagy sikere volt: a Jókai-Hevesi: »Kárpáthy Zoltán«jában s a Zapolska Gabriella: »Varsói citadellájában. Egy év múlva már ismét színházat cserélt, az akkor nagy reményekkel s nagyszerű modern programmal megalakult Belvárosi Színházhoz ment, ahol sikerekben gazdag éveket töltött. Hajó Sándor darabjában, az »Ötvenéves férfi«ban mint kész nagy drámai művésznő lepte meg a közönséget, mely legforróbb szeretetébe fogadta s Szenes Béla »Gazdag lány«-ában kétszázszor nézte meg. Biró Lajos: »Politikusok«, Szép Ernő: »Patika«, Szigligeti: »Rózsa«, Moliére: »Georges Dandin«-jében s Hans Müller: »Tüzek« reprizében voltak nagy sikerei itt, valamint a Modern Színpadon az Egyed Zoltán: »Rouge et noir« c. darabjában. Ebben az időben azonban már végleg kiderült, hogy legjobban az európai nő alakjaiban válik ki. Különösen francia szerzőknél. Mikor a Belvárosi Színház után a Renaissance Színházhoz ment, legnagyobb sikereit már ezekben érte el: Savoir: »Dupla vagy semmije, a »Csókoljon meg« , főleg Géraldy: »Szeretni« és »Ha akarnám« c. darabjaiban, melyekért Géraldytól meleg gratulációt s köszönetet kapott. Urvancov: »Vera Mircevá«- s a Vígszínházban Shaw »Katalin«-jában vendégszerepelt. A magyar szerzőknek is hasonló jellegű darabjaiban hozott sikert: Vajda Ernő: »Trónörökös«-e, Orbók Atilla: »Tünemény«-e, Lengyel Menyhért: »Máriá«-ja, Csergő Hugó: »Első hajnal«-a s legfőképpen Móricz Zsigmond: »Búzakalász«-a voltak legnagyobb sikerei. A Renaissance után ismét a Belvárosiban van, ahol életének fősikerét éri el: Romain Roland: »Szerelem és Halál játéká«-ban, melyet ő játszott el először európai színpadon s Reinhardt is csak ennek a sikernek a hatása alatt adta elő a darabot. Ekkor ment férjhez másodszor, Móricz Zsigmondhoz, 1926. jún. 29-én, kivel azóta boldog házasságban él s része van abban, hogy az író azóta főleg színpadi munkásságra tért át a regényírásról. Azóta állandó szerződést nem vállal, csak egyes darabokra vállalkozik. Játszotta a Nagy Endre: »Vásáros«-át és Paul Claudel: »Ismeretlen katoná«-ját a Belvárosi Színházban s Neumann: »Oroszország«ának egyetlen női sere ét íz rá többször a Magyar Színházban. 1928-ban Móricz Zsigmond »Uri muri«-jának fő női szerepét a Vígszínházban, »Fehér pává«-ját az Andrássy úti Színházban, »Szép asszony kocsiját« a Magyar Színházban. Játékát végtelen természetesség, egyszerűség , amellett szinte átszellemülten karakterizálja. A nemes ideál-típusok hősnője ő, gyönyörű beszédmodor, rendkívüli kulturáltság, külső és belső ízlés, intelligencia s a mindennapi élet fölé emelkedettség jellemzik. Simonyi Lajos báró: Az aradi színészet lelkes pártfogója volt, 1849-ben nagy áldozatot hozott a helyi magyar színészet megteremtéséért. Simplicissimus Kabaré. Budapesten a Nyár uccában megnyílt 1922. febr. 24-én. Igazgató: Lovászy Károly. Tagok: Felhő Rózsi, Szentiványi Kálmán, Molnár Dezső, Tamás Lajos, Kun Sándor, Kiss József, Berkó Ferike, Fáy Valéria, Kende Mária. (Nemsokára megszűnt.) Sina Simon, (hodosi és kizdiai báró), főrend, a Lipót-rend nagykeresztese, mecénás, sz. 1810. aug. 15-én, Bécsben, megh. 1876. ápr. 16-án, u. o. 1857. máj. havárban Szentpétery Zsigmond gyógykezelésére 300 irtot adományozott. (»Napkelet«, 1857., 8 — 115 — Sina Simon