Schöpflin Aladár (szerk.): Magyar Színművészeti Lexikon 4. Rabatinszky Mária - Zwischenakt (Budapest, 1931)

T - Tráda - Tisza László - Tisza Karola - Tiszay Andor - Tiszay Dezső - Titkos Ilona

Tiráda játszásra is, így beszélhetünk tipikus olasz, tipikus angol, tipikus zsidó stb. színjátszóról. Hazánkban különféle kül­földi vendégszereplések alkalmával talál­kozhattunk színjátszási T.-kal. (Salvini, Rossi, Novelli, Zacconi, stb. tipikus szín­játszása, Sada Yakko japán társulata, Stanislavskyék bemutatkozása, stb.) T. alatt magyar vonatkozásban azt a szín­játszói alakítóképességet értjük, amely magyar, vagy történeti daraboknál a magyar fajt, a magyar testi és lelki tu­lajdonságait a legharmonikusabban tük­­rözteti vissza. (Zólyomi Jenő.) Tiráda (tirade, francia szó) a. m. szó­áradat, gondolatelnyujtás. Egyes jelene­tek felépítésénél nagy súlyt helyezett az ízó a frázisokra, szóhalmazra, ez ma már túlhaladott, elavult forma; a mo­dern drámairodalom művészi igazságo­kat keres, emberibb embereket formál. Schiller Frigyes ifjúkori romantikus műve: „A haramiák” számos tirádából áll; a nagy költő későbbi műveiben ta­lán artisztikusabb megírásban kultiválta a tirádát, de végleg sohasem mondott le róla. Tisza László, mecénás, 1794 júl. ha­vában ,,a magyar Jádzó Színnek meg­örökítésére szolgáló tőkepénzek kipóto­lására” 1000 Rhsztot adományozott. — Tisza Karola, táncosnőből lett énekes­nő, sz. 1888 máj. 3-án, Pécsett, a­hol atyja karnagy volt. A M. Kir. Operaház­ba még gyermekkorában került a ballet­­iskolába; felserdülve, Lindh Marcellá­nál tanult énekelni s Mader igazgató a Népszínház-Vígoperához szerződtette énekesnőül. Csakhamar vidéki prima­donna lett, majd más nagyobb városok ünnepük: 1911-ben Pozsony, 1913-ban Miskolc; 1914 nov. 13. a Király Színház­ban a „Vilmos huszárok” operett női főszerepében látjuk. 1920 szept. 18. a Városi Színház „Hermelines nő” c. operettjében Sophie Lavale-t kreálja. Tiszay Andor, színész, rendező és író, sz. 1900 júl. 5-én, Győrben. Egyetemi tanulmányai után, 1921-ben lép a színi­­pályára. Eleinte külvárosi színházakban titkárkodik (Kisfaludy Színház, Buda­pesti Színház, Tarka Színpad, stb.), majd 1923-ban megszervezi Forgács Ró­zsi Kamaraszínházát és annak ügyveze­tő titkára lesz. Közben átveszi egy időre a főváros által szubvencionált Népszín­házát is. 1924-25-ben a Magyar Szín­házban játszik, azután külföldre utazik filmezni. 1926-ban különböző kísérleti előadások rendezését vállalja. Közben előadja a Rádió egyik darabját, amit 1929 és 1930 tavaszán, Ódry Árpád ren­dezésében, a Nemzeti Színház együtte­sével újból előadat. 1926-27-ben vissza­szerződik Forgács Rózsi Kamaraszín­házához titkárnak. 1928 tavaszán meg­szervezi Rékai Andrással együtt az ál­lami Színpadművészeti Stúdiót. 1928 őszén megindítja a Rendkívüli Színpa­dot, amit három bemutató előadás után beszüntet, mivel közben szerződteti a M. Kir. Operaház s. rendezőnek. Színé­­szettudománnyal foglakozó cikkei és fordításai a különböző magyar és külföl­di heti, napilapok és tudományos folyó­iratok hasábjain jelennek meg. E lexi­konnak munkatársa: Tiszay Dezső, színigazgató, sz. 1854 ápr. 28-án, Szegeden, megh. 1900 jul. 3-án, Luzernben. 1875-ben lett színész, a Népszínháznál s mint operettbuffó és szalonkomikus a vidéki színészet egyik legkedveltebb és legrokonszenvesebb tagja lett. 1887-ben igazgatáshoz fogott, előbb Kassán, majd Debrecenben, ké­sőbb Miskolcon és Pécsett működött. Agilis, áldozatkész igazgató volt, előadá­sai mindenkor művészi színvonalon ál­lottak. — Alelnöke volt az Orsz. Színész­­egyesületnek és tevékeny részt vett a vi­déki színészet mozgalmaiban.— Első ne­je: Turner Ilka, (Matisevics Izabella), színésznő, sz. 1857-ben, Eperjesen; szín­padra lépett: 1876-ban, megh. 1903 febr. 20-án, Ungvárt. Második neje: Ellinger Ilona, énekesnő, sz. 1862-ben, Tatán; szinipályára lépett: 1877-ben, a Nép­színházban. 1906 jan. havában nyuga­lomba ment. Megh. 1920-ban, Titkos Ilona, (ördögkúti), színésznő, sz. 1903 máj. 21-én, Kolozsvárott. El­szegényedett gentry-familia gyermeke. 357 Titkos Hana

Next