Ujvári Péter (szerk.): Magyar Zsidó Lexikon (Budapest, 1929)
A
Adler 9 elnöke a Mikélének és a Pesti Chevra Kadisának, mely az ő vezetése alatt nagyot fejlődött és számos intézményt létesített. 3. A■ Heinrich, orvos-író, szül. Pozsonyban 1849 aug. 5., megh. Bécsben 1909 nov. 27. A gimnáziumot szülővárosában, az egyetemet Bécsben végezte és u. 0. lett városi kerületi orvos. Egyszersmind munkatársa volt a Neue Freie Pressének, 1886-ban szerkesztette a Tagblatt des hygien. Congresses, 1889 óta a Wiener Medizinische Wochenschrift, 1894 óta a Monatsschrift f. Gesundheilspflege, a Taschenbuch f. Zivilärzte és a Medizinalschematismus c. kiadványokat és folyóiratokat. 4. A. Ignác, zeneesztétikus, szül. Ungváron 1851 máj. 2., megh. Bécsben. Tanulmányai után nyelvtani, zenei és gyorsirási stúdiumokkal foglalkozott. Legérdekesebb ötlete a zenegyorsírás, a zenei hangoknak a beszéd mintájára való gyors leírása. 1870-ben már megjelent a hangversenyeken és lemásolta az előadott műveket. Két esztendeig küzdött a terv megvalósításáért, de anyagi segítséget nem tudott szerezni találmánya népszerűsítésére. Ezután Bécsbe ment és ott halt meg. 5. A. Illés, rabbi, szül. Zentán 1868., megh. Budapesten 1924. Héber tanulmányait Pakson, Balassagyarmaton és Pozsonyban a világi studiumokat magánúton végezte. 1891-ben Kiskunfélegyháza papja lett, néhány esztendő múlva Óbudára került. Tizenegy évig működött itt, mikor Pest hívta meg rabbijául Pollák Eleázár (1.0.) helyére. Kora ifjúságában már az Egyenlőség munkatársa, több dolgozata jelent meg itt és más felekezeti lapokban, valamint az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat és az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület évkönyveiben. Budapest egyik legnépszerűbb papja és szónoka volt, a Rombach utcai templomban működött. A háború alatt tábori lelkész volt őrnagyi rangfokozatban. f. d. G. A. Lajos, a Pesti Izr. Hitközség elnöke, szül. Szencen 1837., megh. Budapesten 1927. A bécsi politechnikum elvégzése után bankpályára ment s 1865. Budapesten megalapította a ma is fennálló Adler Lajos és Fia bankcéget. Számos nagy ipari vállalat igazgatósági tagja volt. A felekezeti életben vezető szerepet játszott. Évtizedekig volt a Pesti Izr. Hítközség jótékonysági, majd kultuszelöljárója, 1913—16-ig pedig elnöke. Ezirányú munkásságával nagyban hozzájárult a hitközség fejlődéséhez. Z. A. Mór, festő, szül. Óbudán 1826., megh. Budapesten 1902. A magyar úttörű festők egyike. 1848-ban telepedett le Pesten, ahol 76 éves korában, mint a magyar festők nesztora halt meg. A pesti Műegyletnek 1851-ben rendezett kiállításán szerepelt először Toilett-csendélet képével és ezután 58 éven át állította ki képeit. Főleg arcképeket és csendéleteket festett pontos, aprólékos kivitelben. Pesten korán feltűnt a Weiszenberger-féle rajziskolában, honnan a bécsi akadémiára ment. Itt Ender és Kupelwieser a történelmi és vallásos festészet akkori híres művelői a tanárai (1842— 1845). Bécsben Jacobovics közkórházi orvos számára készített patológia rajzokkal tartotta fönn magát. Bécsből a nagy stílus mesterei, Zimmermann és Schnorr v. Carolsfeld Münchenbe vonzzák (1845), majd 1846—48 között a párisi akadémián Horace Vernet és Delaroche mellett, azután pedig Drolling magániskolájában tanult. Hosszú pesti tartózkodását csak néha szakította meg német, olasz és franciaországi tanulmányútjaival. Az 1896-iki millenniumi kiállításon arcképeinek és csendéleteinek még egy kisebb gyűjteményével, halála előtt utoljára pedig édesanyjának nagy szeretettel festett arcképével az 1900—1-iki téli tárlaton vett részt. A Magy. Tört. Arcképcsarnokban Eötvös József báró egy arcképe (1872), a Szépm. Múz.-ban egy csendélete van. Számos magántulajdonban levő arcképén kívül egy önarcképe (Adler Henrikné túl.) az Ernst Múz.-ban 1913-ban rendezett magyar Biedermeierkiállításon volt látható. F. B. 8. A. Sámuel, nagyiparos, szül. Aranykúton (Kolozs vm.) 1872. Megalapítója az Aquila Romana petróleum és ásványolaj termékek telepének. Több éven át elnöke volt a kolozsvári orthodox zsidó hitközségnek, amelyet tapintatos közbenjárásával meg tudott menteni a szakadástól. 9. A. Sándor, paksi rabbi, megh. Pakson 1894. Működésének első helye Jankovác volt és onnan hívták meg a paksi hitközség rabbisági ülnökének. Midőn Unger Joel (10.) híres rabbi meghalt 1886-ban, a hitközség annak vejét, Szófer Süssmann halasi rabbit, a híres hitszónokot választotta meg utódjául, mire egy töredék kivált az orthodox anyahitközségből és mint statusquohitközség A.-t választotta meg rabbijául. A. nyolc évig töltötte be ezt az újabb állását. 10. A. Simon, gyógypedagógus, szül. Miskolcon 1861 nov. 30. A Tanárképző Intézet és a Gyógypedagógiai Tanárképző elvégzése után, 1881-ben az Izraelita Siketnémák Orsz. Intézetének tanára, 1907-ben pedig a Wechselmann-féle Vakok Intézete igazgatója lett. Részt vett évtizedeken át a tanítói, népnevelési és gyermekvédelmi mozgalmakban, az Orsz. Izr. Tanítóegyesületnek pedig alelnöke. Számos hosszabb gyógypedagógiai tanulmányutat tett a különböző európai államokban s az első volt, aki Magyarországon a vaksiketnémák oktatásával foglalkozott és kiváló eredményeket ért el. Szaktanulmányai magyar, német és francia folyóiratokban jelentek meg, a felekezeti lapok közül pedig régebbi időkben az Egyenlőségnek és az Izr. Tanügyi Értesítőnek volt munkatársa. Önállóan megjelent művei: A háborúban megvakult katonákról való gondoskodás (Fejér Gyula szemorvossal közösen), továbbá Benét Juan Pablo: A betűknek elemeire való felbontása és a némák beszédre való tanitásának művészete c. francia pedagógiai munkának magyar átdolgozása. 11. A. Vilmos, rabbi, szül. Pakson (Tolna vm.) 1867 júl. 13-án. 1885—1895-ig volt a budapesti Rabbiképző növendéke. 1894-ben avatták a budapesti egyetemen bölcsészdoktorrá, 1896-ban rabbivá, 1906 óta működik Hatvanban, mint rabbi. 12. A. Vince, zongoraművész és zeneszerző, szül. Győrben 1826 ápr. 3., megh. Genfben 1871 jan. 4. Erkel Ferenc tanítványa volt. Tanulmányai befejezése után Bécsbe, majd Parisba utazott. Párában Wagner, Bülow, Lalo és Ernst társa Adler