Ujvári Péter (szerk.): Magyar Zsidó Lexikon (Budapest, 1929)
SZ
Szóferim 861 községe választotta meg rabbijává. Ekkor már olyan híres volt, hogy messze földről keresték fel a tanítványok és jesiváját a világ legnagyobb rabbiképzőjévé fejlesztette. A jesivának állandóan ötszáz tanulója volt. 33 évig működött Pozsonyban, ahol megalapította a most is működő rabbidinasztiát. Utódai csak rabbi Akiba Eger leányával kötött második házasságából maradtak. Sz. nemcsak az akkori talmudikus tudományra ütötte rendkívüli egyéniségének bélyegét, de az egész zsidó hitéletre is, amely még ma is az ő hatása alatt áll. 1819-ben Hamburgban zászlót bontott a reform-mozgalom és komoly veszedelmekkel fenyegette a hagyományos zsidóságot. Sz. szembeszállt az újítókkal és üldözte az új irány híveit legjobb meggyőződése és tudása szerint. Szigorú állásfoglalása másokat is föllelkesített, mert rabbinikus tekintélye az elképzelhető legnagyobb volt és a hitéletben a legdöntőbb tényező. Tudósok és hitközségek vitás kérdéseiket az ő ítélete alá vetették, még Ázsiából és Afrikából is hozzá fordultak. Döntései még ma is törvényerővel bírnak. Önzetlen munkaszeretetével, mindeneket felülmúló rabbinikus tudományával és nagy vallásosságával érdemelte ki ezt az egyedülálló auktoritást. Külföldre is kiható befolyását a tanítványai is előmozdították, akik között sokan az akkori zsidóság nagyságai sorába tartoztak. Pontos irodalmi munkásságot fejtett ki. Műveinek egy részét 1816. tanítványai rabbi Mose Schönlak és rabbi M. Eisner adták ki. Művei: Chaszam Sz. (hat részben, responsumok 1855—64); Ghaszam Sz. (novellái); Sirász Mose (versek, vallásos énekek 1857); Gavoosz Mose (végrendeleti és erkölcsi tanításai 1863); Tórász Móse (kommentár a Tórához (1879 — 1895); Szefer Zikorón (feljegyzések a napóleoni háborúk idejéből, 1896); Raggodo sei Peszach (kommentár 1896). Róla és családjáról irt unokája Sz. Salamon beregszászi rabbi héber nyelven Ghut Hammsulos címmel (Paks 1887). 8. r. 10. Sz. Naftali, pécsújfalusi rabbi, szül. Pozsonyban, megh. Pécsújfalun. Előbb Oroszvárott működött, azután Pécsújfalun. Híres hitszónok és termékeny teológiai író volt. Művei: Máté Naftali (Pozsony 1863); Gerul René Naftali (Munkács 1876); Bész Efráim (Munkács 1873), Szjaité Bész Efráim I—II. (Munkács 1883) és Miéó Kétórász. 11. Sz. Simon, rabbi a Chaszam Sz. fia, szül. Pozsonyban 1821.,megh.Krakkóban 1883.1842-től nagymártoni rabbi, 1860. hívták meg a krakkói rabbi-székbe. Rabbinikus tekintélye az egész galíciai területre kiterjedt, sőt a külföldre is. 1879. a Reichstag tagjává választották, hol szintén nagy tekintélyben állott. 1840-ben Maehziké Hadasz címen hetilapot adott ki, mely a zsidó vallási és községi ügyekkel foglalkozott. A lap még 1912. megjelent, mint a galíciai haszid rabbik hivatalos orgánuma, Szóferim (a. m. írók). 1. így nevezik azt a talmud-traktátust, amely a Maszorára (a Bibliának a hagyomány alapján megállapított hagyományos szövege) és a Tóra, másolására vonatkozó előírásokat közli. 2. így nevezik mai napig a Tóra hivatásos másolóit, akik az említett előírás és hagyományokhoz való szigorú ragaszkodás alapján lemásolják pergamentekercsre a Tóra és a Megillák pontozatlan betűszerinti szövegét. Máshogyan a szófereket néhol liblarinnak is nevezik (libellarius szó elferdítéséből). Kétféle szófer volt a régi zsidó állam fennállása idejétől kezdve, ú. m. a tkp. Tóra-tefillin- és mezuza- lemásolók, továbbá a bibliai, talmudi és gáóni korszakban a közfunkcionárius jegyzők és titkárok. A Tóra másolása feltétlen szükséges volt s máig is az minden községben, ahol zsidók élnek, mert a Tóra szövegét, úgyszintén a Megil- rákét is csupán pergamen-tekercsre írott punktuálatlan kézírásos, hiteles szövegből szabad a nyilvános istentisztelet keretén belül felolvasni. A talmudi korban rabbinak vagyis tanult embernek nem volt szabad oly községben tartózkodnia, ahol nem volt ezeren(Szantjedrin 17b). Hogy munkájuk alapos legyen, nem volt szabad vagyonosnak lenniök a Sz.-nek (Peszáchim 50b) s a közép- és újkoron át máig, mindig a legszegényebb elemek voltak. Hogy a Sz. munkája külsőleg-belsőleg egyaránt szép legyen, arra legrégibb idő óta szigorúan ügyeltek s a Talmud ezen bibliai himnuszhoz: «Ez az én Istenem, szépíteni akarom Őt» (Exod. 15. 2), hozzáfűzi: «szépen szolgáld Őt, szép Széfer Tórát készíts Néki, jó tentával, anom tollal, gyakorlott széfer által» (Sabbat 133b). A tentának kitörölhetetlennek kell lennie, a pergamennek kifogástalan anyagúnak, az írásnak egyenletesnek, egy kézből írottnak, egyenes sorokba foglaltnak; ez utóbbi a mezuzaéra is vonatkozik, de a tefillinére nem. A szófernek emlékezetből kell tudnia a szöveget, melyet leír (Megillet 18b). A Sz. közt számos művészi tehetség volt, a kalligráfiához pedig mindegyik értett. Az alexandriai Sz. művészi cikornyákkal díszítették másolataikon az Isten Nevet, azonban ezt a jeruzsálemi rabbik eltiltották és az ilyen szöveget a genizákba helyezték (Sabbat 103b). Rendkívül nagy gondot kell fordítani a Sz.-nek az egyes parasák és szakaszok között hagyott meghatározott terjedelmű üres helyre. Némely szófej rendszerint a vav betűvel kezdi az egyes oszlopokat, ill. oly szóval, amelynek kezdőbetűje vav; az ilyeneket vavé ha-ammudimnak nevezik. A Sz. legelemibb kötelessége az abszolút lelkiismeretesség és gondosság, mert egyetlen betűhibának vagy kimaradásnak sem szabad előfordulnia, miután az ilyen Tórát nem szabad többé használni. Bár emlékezetből is kell tudnia a szöveget, a szófer minden esetben másik Tóra-tekercsből másol; ez már a talmudi korban szigorúan elő volt írva s egyetlen betűt sem szabad másolni minta nélkül (Megillot 18b). A mintát tikkun Sz.-nek nevezik, de ez a kifejezés nem azonos a tikkuné Sz.-mel, amely szövegváltozásokat jelent. Több ilyen mintát kinyomtattak 8 nevezetes az 1874 iki wilnai Tikkun Sz. magánhangzók nélkül, vav haammudimmal, úgyszintén az 1666-iki amsterdami Tikkun Sz. Solomon de Oliveirától. Több jelentékeny rabbi, így a XVIII. sz.-ban Moses Haggiz, saját tapasztalataira és Moses Zacutora való hivatkozással rigorózus eljárást követel a Sz.-mel szemben. Régebben a Sz. kolofonokkal látták el a szöveget, annak végén s ez Szóferim