Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
A - Angkor Thom - Angkor vat - Angol művészet
Angol művészet 35Angol művészet szeszélyesen lobog, hanem függélyes vonalak rendszerébe van fogva, amelybe vízszintes tendenciák is belejátszanak (Cambridge, King’s College, Canterbury, Gloucester és Winchester egyes részei, három gyönyörű oxfordi kápolna: Magdalen College, New College, All Souls Coll., London: Westminster Hall, Windsor: Sz. György-kápolna s a stílusnak talán legszebb és legfejlettebb példája, a Westminster VII. Henrik-kápolnája; a világi épületek közül Hampton Court nagy része). Igen jellemző e korban a legyezőboltozat, de nem kevésbbé jellegzetesek a pompás gerendamennyezetek, ezek közül is elsősorban a Westminster Hallé, amelyet az angolok az ácsművesség világraszóló alkotásának tartanak A perpendicular style korszaka nagyon hosszú volt. Emlékei a XVI. század első negyedében is kimutathatók, de még ezután sem szűnnek meg teljesen; formanyelvük a kelet felől beszivárgó renaissance formai elemeivel keveredik s megszületik a Tudor style (1485—1558). Az olasz renaissance első nyomai Wolsey bíboros hamptoncourti palotáján tűnnek fel, amelynek dekoratív munkái közül az olasz Giovanni da Maranónak is szerepe volt; általában a korszak számos nagyobb építkezésénél dolgoztak idegen, kezdetben olasz, később inkább flamand és német mesterek, köztük a nagy Holbein, akinek építészeti főműve angol földön a rajzban fennmaradt londoni King Street-kapu volt. A németek bizonyos nehézkességet hoztak magukkal, amely különösen Erzsébet korában érvényesül (1558— 1603, Elisabethan style), egyébként úgy Erzsébet, mint I. Jakab korában (1603—1625, Jacobean style), az úgynevezett angol renaissance idején, az architektúrát a formanyelv bizonytalansága, de ügyes felépítés, gyakran művészi tömegcsoportosítás, határozott elegancia s a nagyméretű ablakokkal áttört homlokzatok barátságos karaktere jellemzi. Az épületek nagy része lakóház és kastély (Longleat, Montacute, Knole, Hardwicke Hall, Hatfield House). A faépítészet is virágzik s alkotásai részben a perpendicular style fába átvitt formanyelvét mutatják, részben a Tudor - stílushoz simulnak (Lyemore, Ockwells). A Tudor-korszak s az utána következő idők formailag többé-kevésbbé zavaros és kiforratlan művészetét a XVII. sz.-ban tiszta és nyugodt klaszszicizmus váltja fel, amelynek nagymesterei Inigo Jones és Sir Christopher Wren (1. o.). A két mester iskolát csinált; hosszú emberöltőkön keresztül jóformán minden angol építész az ő szellemükben dolgozott. Az epigonok közül Vanbrugh (1. o.) és Kent válnak ki; utóbbi építette a Whitehall Horse Guards épületét és a norfolki Holkham House-ot, kissé száraz, de előkelő formákban. Gibbs és Hatuksmoor, az utóbbi Wren egyik tanítványa, jeles templomépítők voltak, s általában Gibbs tekinthető a Wren utáni idők legerősebb tehetségének; legszebb profán épülete a köralaprajzú oxfordi Radcliffe-könyvtár. A palladiánus klasszicizmus többi építésze közül Vardy (Spencer House, S. James), George Dance (Mansion House), Chambers (1. o.), Sir Robert Taylor, James Craig, az edinburgi nagymester, Cooley és Gandon, Dublin vezető építészei, végül az Adam-család (1. o.) válnak ki. Az Adam-ok működése mintegy lezárja az angol renaissance-ból kiinduló és a barokkot felölelő fejlődést. Utánuk a neoklasszicisták következnek, az építész-archeológusok, élükön James Stuart-tal (1713—88), aki Revett-tel együtt Athén régiségeit publikálja (1762). Bizonyos értelemben már Robert Adam is hozzájuk számít; ő is rajongója volt az antik építészetnek, vonzotta a „near east“, s Diocletianus spalatói palotájáról pompás művet tett közzé. A neoklasszicizmus mellett a neogótikának is sok híve van; amannak mesterei közül Henry Holland, a Wyatt-fivérek, S. P. Cockerell, Nash (1. o.), Sir John Soane (1. o.) és William Wilkins (University College, National Gallery), a későbbiek közül Barry (1. o.), egyben a neogótikus londoni parlament alkotója, Pennethorne, Smirke (1. o.), az Inwood-család (1. o.), Sir William Tite, a londoni tőzsde mestere és a zseniális H. L. Elmes (Liverpool, Sir Georges Hall) válnak ki, míg az új csúcsíves művészet nevezetesebb mesterei Pugin (1. o.), Horace Walpole (Strawberry Hill), G. E. Street (Law Courts), Butterfield (Oxford, Keble College), Pearson (a Westminster északi előcsarnoka és számos londoni templom), s mindnyájuk közt a legerősebb, Sir G. Scott (1. o.). A modern angol építészet legfőbb jellemző vonása a történelmi eklekticizmus. Históriai formákkal és históriai szellemben dolgoznak, különösebb önállóságra való törekvés nélkül. Részben a palladiánus klasszicizmusból, részint a középkor építészetéből, részint — mint R. Norman Shaw és társai — a németalföldi elemekkel átszőtt késői angol renaissanceból, a Queen Anne-ból merítenek. Általában konzervatív módon ragaszkodnak a jól bevált stílusokhoz, amelyeket mindig ízléssel és tudással használnak fel (Marshall Mackenzie: Waldorf Hotel Londonban, Wiliam Young: glas