Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)
G - Gottlieb, Conrad - Gouache - Goujon, Jean
Gótika 398 Goujon bizonyos fokú lenézést, sőt megvetést fejezte ki, amelyet az olaszok éreztek irányában s amelyet sohasem tudtak egészen leküzdeni („sciocca maniera, pro- .pria deigoti“). Keletkezése a XII. sz. derekára esik, 1130 —1140 közé s bölcsői ellen de France, onnan terjedt szét Franciaország egyes vidékeire és a XIII. sz. folyamán Európának jóformán minden részébe, különösen Angliába, Németországba, Németalföldre és Spanyolországba. Lényege a csúcsíves keresztboltozat, amely a maga s a vele kapcsolatos nagyszerű támasztórendszer geniális konstrukciója révén a függőleges tendenciának majdnem korlátlan érvényesülését teszi lehetővé, ami azután egy új és önálló, bár alapjaiban az előző korok architektúrájára támaszkodó formanyelv megteremtésére vezet. Talán az egyetlen görög építészetet kivéve, az építészet története nem ismer még egy ennyire egyöntetű és harmonikus, szerkezeti és dekoratív szempontból egyaránt tökéletes architektonikus rendszert, amely egy hatalmas konstruktív gondolaton kívül egyúttal a középkor nagy vallási és polgári gondolatának is beteljesedése. A csúcsíves templom interiiurjének sejtelmes hangulata mély áhítatot ébreszt, amellett a gótika nagy profán építészeti alkotásai, amelyekben különösen Belgium gazdag, a polgári öntudatot fejezik ki erőteljesen és hatásosan. A G. egyes helyeken oly mély gyökeret vert, hogy hoszszú ideig sikerrel állt ellen a renaissance-nak, így Spanyolországban, ahol még a XVI. sz.-ban is csúcsíves dómokat építettek. A G. formanyelve közben egyre gazdagodott, a viszonylagos nyugalom, amely a csúcsíves építészetet századokon át jellemezte, bomladozni kezd, a díszítő elem túlsúlyra vergődik, majd a flamboyant (f. ott) nyugtalan és szeszélyes lángolásában a gótika dekoratív törekvései végképen beteljesednek. Barát: GOTTLIEB, Conrad, a XVI. sz. végén német intarziamester. Az innsbrucki udvari templom szentélyében lévő szép berakásoknak ő a készítője. GOUACHE (francia, olasz, guazzo), kötőanyaggal, többnyire gummi arabikummal preparált és vízzel feloldott festékek oly alkalmazása, amelynél a festékanyag át nem látszó fehér (rendesen zinkfehér) hozzátételt kap és ezáltal fedőfestékké válik, úgyhogy a festőalap nem látszik rajta keresztül, ellentétben az akvarellhez (1. ott), amellyel ugyan együttesen is alkalmazható, sőt, mint önálló műfaj, amannál ritkább (Turner). A keletázsiai művészetben azonban nagy szerepet játszik. GOUJON (ejtsd: guzsón), Jean, francia szobrász, Germain Pilon mellett a XVI. sz.-beli francia szobrászat legnagyobb alakja, a század első negyedében, 1568 vége előtt Bolognában, ahol mint hugenotta számkivetésben élt. 1540—41. a roueni Saint- Madou templom számára dolgozott és ugyanakkor készítette az ottani székesegyházban Louis de Brézé nagyszerű síremlékét, amelynek architektonikus keretében az elhúnyt meztelen alakja fejénél özvegye, Diane de Poitiers térdel, míg fölül, két kariatidpár közt, a hadvezér vértezett alakja lóháton, harci díszben jelenik meg. A síremlék befejezése után G. Párizsba költözik, ott érintkezésbe lép Jean Martinnel, akinek Vitruvius- Gótikus templom rendszere. (Amiens.) Gótikus bazilika belseje. (Regensburg.)