Művészeti Lexikon 1. A-K (Budapest, 1935)

G - Gottlieb, Conrad - Gouache - Goujon, Jean

Gótika 398 Goujon bizonyos fokú lenézést, sőt megvetést fejezte ki, amelyet az olaszok éreztek irányában s amelyet sohasem tudtak egészen leküz­deni („sciocca maniera, pro- .­pria deigoti“). Keletkezése a XII. sz. dere­­­­kára esik, 1130 —1140 közé s bölcsői ellen de France, onnan terjedt szét Franciaország egyes vidékei­re és a XIII. sz. folyamán Európának jó­formán min­den részébe, különösen An­gliába, Német­országba, Né­metalföldre és Spanyolország­ba. Lényege a csúcsíves ke­resztboltozat, amely a maga s a vele kapcsolatos nagyszerű támasztórendszer geniális konstrukciója révén a függőleges ten­denciának majdnem korlátlan érvé­nyesülését teszi lehetővé, ami azután egy új és önálló, bár alapjaiban az előző korok architektúrájára támasz­kodó formanyelv megteremtésére ve­zet. Talán az egyetlen görög építé­szetet kivéve, az építészet története nem ismer még egy ennyire egyöntetű és harmonikus, szerkezeti és dekora­tív szempontból egyaránt tökéletes architektonikus rendszert, amely egy hatalmas konstruktív gondolaton kí­vül egyúttal a középkor nagy vallási és polgári gondolatának is beteljese­dése. A csúcsíves templom interiiur­­jének sejtelmes hangulata mély áhí­tatot ébreszt, amellett a gótika nagy profán építészeti alkotásai, amelyek­ben különösen Belgium gazdag, a polgári öntudatot fejezik ki erőteljesen és hatásosan. A G. egyes helyeken oly mély gyökeret vert, hogy hosz­­szú ideig sikerrel állt ellen a re­­naissance-nak, így Spanyolországban, ahol még a XVI. sz.-ban is csúcsíves dómokat építettek. A G. formanyelve közben egyre gazdagodott, a viszony­lagos nyugalom, amely a csúcsíves építészetet századokon át jellemezte, bomladozni kezd, a díszítő elem túl­súlyra vergődik, majd a flamboyant (f. ott) nyugtalan és szeszélyes lán­golásában a gótika dekoratív törek­vései végképen beteljesednek. Barát: GOTTLIEB, Conrad, a XVI. sz. vé­gén német intarziamester. Az inns­brucki udvari templom szentélyében lévő szép berakásoknak ő a készítője. GOUACHE (francia, olasz, guazzo), kötőanyaggal, többnyire gummi ara­­bikumm­al preparált és vízzel felol­dott festékek oly alkalmazása, amely­nél a festékanyag át nem látszó fehér (rendesen zinkfehér) hozzátételt kap és ezáltal fedőfestékké válik, úgy­hogy a festőalap nem látszik rajta keresztül, ellentétben az akvarellhez (1. ott), amellyel ugyan együttesen is alkalmazható, sőt, mint önálló mű­faj, amannál ritkább (Turner). A ke­letázsiai művészetben azonban nagy szerepet játszik. GOUJON (ejtsd: guzsón), Jean, fran­cia szobrász, Germain Pilon mellett a XVI. sz.-beli francia szobrászat legnagyobb alakja,­­ a század első negyedében,­­ 1568 vége előtt Bolog­nában, ahol mint hugenotta számki­vetésben élt. 1540—41. a roueni Saint- Madou templom számára dolgozott és ugyanakkor készítette az ottani szé­kesegyházban Louis de Brézé nagy­szerű síremlékét, amelynek architek­tonikus keretében az elhúnyt mezte­len alakja fejénél özvegye, Diane de Poitiers térdel, míg fölül, két karia­­tidpár közt, a hadvezér vértezett alakja lóháton, harci díszben jelenik meg. A síremlék befejezése után G. Párizsba költözik, ott érintkezésbe lép Jean Martinnel, akinek Vitruvius- Gótikus templom rendszere. (Amiens.) Gótikus bazilika belseje. (Regensburg.)

Next